Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A pszichopaták és a szélsőségesen nárcisztikus vagy manipulatív szülők gyerekeikkel ápolt kapcsolatait hasonló minták jellemzik, mint az ilyen emberek sikeresnek nem nagyon mondható párkapcsolatait.
A „Sötét Triádként” vagy „Sötét Hármasként” (Dark Triad) emlegetett személyiségjegyekkel körülírható, azaz a nárcizmus, a machiavellizmus és a pszichopátia jellemezte emberekkel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, vajon a saját gyerekeikkel szemben is jellemzőek-e rájuk a manipulatív és önimádó tendenciák, vagy épp az empátia hiánya. A Business Insider e témában született cikkét is egy Gyakori Kérdések stílusú oldalon feltett kérdés ihlette.
A három kategória valamelyikébe tartozók száma egyes becslések szerint a társadalom csupán 1 százalékát, mások szerint ugyanakkor akár a 10 százalékát is érinthetik. Az ilyen emberek gyakran teljesen közömbösek mások érzéseivel kapcsolatban, a kapcsolataikat éppen ezért a másikkal szembeni agresszív, erőszakos, és kontrolláló fellépés jellemzi. A párkapcsolataikra különösen igaz mindez: az ilyen személyiségű emberek gyakran viselkednek manipulatív módon a partnerükkel szemben, kihasználják, majd sok esetben meglepő hirtelenséggel egyszerűen félredobják őket.
A gyerekek esetében sem változik a helyzet
Perpetua Neo, egy sötét személyiségekre szakosodott pszichológus szerint mindez ugyanúgy igaz az ilyen jellemvonásokkal rendelkezők gyerekeikkel való viszonyára is. „A nárcisztikus emberek, a pszichopaták és a szociopaták nem képesek arra, hogy empatikusan viselkedjenek, éppen ezért arra sem, hogy valóban képesek legyenek szeretni valakit” – mondja Neo. A gyerekek esetében ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy bátorítanák és ösztönösen védenék és segítenék őket a szülők, sokszor csupán egy eszköz vagy tulajdon szerepét töltik be. Neo elmondása szerint bizonyos esetekben ki is mondják mindezt a gyermekük magánéletébe gyakran beavatkozó szülők: „Csak azért létezel, hogy mostantól egészen a halálodig velem foglalkozz.”
Ahogy a gyerekek felnőnek és mind fizikálisan, mind érzelmi szempontból megerősödnek, egyre nehezebb fenntartani ezt a fajta szélsőséges alérendeltséget, a szülők éppen ezért mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük egyedülálló és bizonytalan maradjon, a gyerekek ezért sokszor maradandó önértékelési problémákkal küzdenek.
Annak ellenére, hogy a Sötét Hármas valamelyikéhez tartozó szülők ennek érdekében gyakran nevezik inkompetensnek vagy csak egyszerűen kövérnek a gyerekeiket, amennyiben azok mégis sikeresek lesznek valamiben, sosem haboznak a saját sikerükként elkönyvelni az eredményeiket: mindig minden a szülőkről szól tehát az ilyen kapcsolatokban.
A tökéletes, a bűnbak és a láthatatlan
Amennyiben több gyereke is lesz egy ennyire nárcisztikus és gátlástalan személyiséggel rendelkező embernek, gyakran ugyanazok a tipikus sémák ismétlődnek: az egyik gyermek a család kicsi kincse lesz, aki egyszerűen nem képes hibázni, míg a második gyermek gyakran a bűnbak szerepével kell, hogy megelégedjen. Ha harmadik gyerek is születik, rajta általában átnéznek, mintha levegő volna, és gyakran teljesen ignorálják – mondja Neo.
A szörny szörnyet szül?
A témával szintén sokat foglalkozó pszichológus, Michelle Piper szerint szerencsére csak az esetek kis részében öröklődik tovább ez a fajta kapcsolatrendszer, és bár vannak olyanok, akik később a saját partnereiken verik el a port, mintegy passzív-agresszív, valójában a szülők ellen irányuló válaszreakcióként, a többségre inkább a másik véglet a jellemző. Ebben az esetben épp, hogy a túlzott engedékenység lesz a domináns magatartás forma: a gyerekek az új kapcsolataikban is gyakran félreteszik a saját igényeiket, és a másik szükségleteinek kielégítésére koncentrálnak, gyakran könnyű prédájává válva az őket kihasználó szülőkhöz hasonlóan nárcisztikus, hasonlóan manipulatív embereknek.
