Érkezzünk jóllakottan, maradjunk max. két órát, és csak húsz festményt nézzünk meg – a szakértők szerint így nem válunk zombivá a világ legnagyobb múzeumaiban sem. De az is sokat segít, ha titkos csapóajtók mögött tűnünk el az idegenvezetőnkkel, vagy dinók közt éjszakázunk, ahelyett, hogy csak simán vennénk egy belépőt.
Az ember levadássza a fapados repjegyet, szépen betuszkolja mindenét az előírásoknak megfelelő méretű kisbőröndbe, elrepül, becsekkol a hotelbe/átveszi a bérelt lakás kulcsait, és elindul felfedezni a várost. Elmegy a leghíresebb, legnagyobb múzeumba, amit évek óta meg akar nézni – és a katarzis helyett néhány órán belül gyűlöli az egészet.
Velem nem egyszer történt már meg ez, és nem azért, mert ne lettem volna őszintén kíváncsi a firenzei Uffizire vagy a madridi Pradóra. Egyszerűen csak túltoltam. És aki azt mondja, ő még soha nem lézengett néhány, múzeumban eltöltött óra után üveges tekintetű élőhalottként a képaláírások közt ismerős festők nevére vadászva, az vagy fekete öves művészettörténész, vagy hazudik. Előbbiek nyugodtan kattintsanak el, a többiek viszont olvassanak tovább, és nyugodtan jöjjenek ki a tagadásból – nincsenek egyedül, nem vagyunk egyedül!
Honnan tudom? Elég megnézni például a világ legnagyobb utazási oldalán, a Tripadvisoron az értékeléseket. Ugyan a világ második legnépszerűbb múzeumáért (toplista a cikk végén), a Louvre-ért a felhasználók többsége rajong, bőven akad olyan vélemény is, ami szerint egyenesen szörnyű hely, épeszű ember be ne tegye oda a lábát. A Vatikáni múzeumról szóló értékelések közt közel kilencszáz csalódott véleményt is találunk. De mi a baja a látogatóknak?
“Egyszerűen túl sok. 35 ezer dolgot lehet odabent megnézni! Emberek milliói keringenek üres tekintettel a Mona Lisát keresve. Nehéz tájékozódni. Egyáltalán nem éri meg a 15 eurót” – írja egy dán turista a Louvre-ról.
“Hatalmas, tömött sorok, nyüzsgő, feszengő tömeg...óriási tömeg! Készüljön fel mindenki, hogy a tömeg, akár a hullámok, magával sodorja“ – teszi hozzá egy magyar turista.
“Idő- és pénz pocsékolás. Túl nagy. Túl sok. Túl zsúfolt” – írja egy angol turista ugyancsak a Louvre-tól.
“Úgy voltam vele, csak meg kell nézni. Őszinte leszek, bár ne tettem volna. Megnézem a szép csodás dolgokat, szobrokat, festményeket stb. De hogy konkrétan csak ilyennel van tele az egész múzeum, és nem is ismert tárgyakkal, az kicsit sok. (...) Csak mész, mész és szobrok, szobrok, festmények, szőnyegek. Baromi drága ahhoz képest ami ad” – szomorkodik egy magyar turista a Vatikáni múzeumban tett látogatása után.
De persze nem csak a két fent emlegetett megamúzeum akaszt ki csomó embert ahelyett, hogy élveznék az ott töltött időt. A jelenségről nemrég például a New York Times írt, és adott túlélőtippeket. Ezeket is megmutatom, de ki is egészítem őket.
Ne maradjunk túl sokáig: Nagy a kísértés, hogy a lehető legtöbb időt töltsük odabent, ha már egyszer kiálltuk a sort a bejáratnál, és megvettük a baromi drága belépőt. Pedig a New York Times művészettörténész szakértője szerint 90 perc és két óra közötti a maximális időtartam, aminek még van értelme, ennyi idő után csináljunk mást. Igen, a világ legnagyobb múzeumaiban is. A harmadik-negyedik órában már garantáltan csak kóvályogni fogunk, mivel már réges régen túlterheltük érzékeinket. Jobb esetben csak egyszerűen közönyössé válunk, rosszabb esetben elájulunk, mint Stendhal Firenzében.
Hogy jön ide Stendhal?
Úgy, hogy róla nevezték el azt a gyors szívverést, szédülést, zavart, ájulást vagy akár hallucinációkat okozó tünetegyüttest, ami leginkább akkor tör az emberre, amikor túl sok műalkotást próbál egyszerre befogadni. “A jelenségre létezhet tudományos magyarázat: a műalkotások élvezete ugyanazt az agyterületet stimulálja, amelyik az érzelmekért is felelős. Ha kis területen zsúfolnak össze nagy mennyiségű kultúrkincset, az agy inkább kikapcsolja magát, hogy megelőzze a katarzis-túladagolást” – írta róla korábban az Index.
Nézzük meg, mikor mehetünk be ingyen. Ha nem fizetünk a belépőért, máris könnyebb szívvel hagyjuk ott az egészet másfél-két óra után. A barcelonai Picasso Múzeum például minden vasárnap délután három és hét között, illetve minden hónap első vasárnapján egész nap ingyenes. A párizsi Musée d'Orsay szintén minden hónap első vasárnapján ingyenes. Persze ezt az opciót leginkább akkor érdemes választani, ha az időnk több mint a pénzünk, mert értelemszerűen ilyenkor vannak a legtöbben.
Indulás előtt együnk valamit: Sose menjünk éhesen múzeumba, mert biztos, hogy így mindenre fogunk koncentrálni, csak a képekre nem. Meg amúgy is, milyen ciki lenne hangosan korgó gyomorral állni a gyümölcsös csendéletek előtt.
There's an app for that. Sok nagy múzeumnak van már mobilappja ami segít a helyszínen tájékozódni. De ha a mi célpontunknak épp nincs ilyenje, a hely térképét minimum meg lehet nézni előre a honlapjukon. Nézzünk utána, pontosan mi látható a múzeumban, és mi érdekel minket a legjobban, és mit merre találunk majd. Fontos! Az alkalmazást és a térképet még a szállásunkon, wifin keresztül töltsük le.
A mennyiség helyett menjünk a minőségre. A New York Times szakértője azt javasolja, maximum húsz alkotást válasszunk ki, és töltsünk el öt-öt percet a megfigyelésükkel. Hagyjuk, hogy hassanak ránk, és olvassuk el a hozzájuk tartozó információkat is. Elsőre megdöbbentően kevésnek tűnhet ez a szám, de sokkal nagyobb élményt fog adni így egy múzeum, mintha szobrok és festmények százaira vetnénk egy-egy pillantást, majd azzal a lendülettel már felejtenénk is el őket.
Mert tényleg esélyünk sincs mindent megnézni
A Louvre-ban például 35 ezer műtárgyat őriznek, mindezt összesen 72 735 négyzetméteren. Ha mindegyikre csak egy percet szánnánk, 600 órát, vagyis 25 teljes napot tölthetnénk bent.
Sokszor egy spéci program többet ad, mint egy egyszerű látogatás. Az a cél, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig az, hogy kipipáljuk az összes híres képet. Inkább keressük a formabontó tárlatvezetéseket vagy éppen esti programokat! A velencei Dózse-palotában fejenként 20 euróért közel másfél órán át kalauzolnak olyan titkos termekbe, ahová a földi halandók nem jutnak be. De a firenzei Palazzo Vecchiónak is van ilyenje, ott a Mediciek titkos folyosóin és rejtekajtóin át vezet a bő egy órás túra online foglalva 30 euróért.
A londoni Természettudományi Múzeumban Dino Snores for Grown-ups (dinohortyogás felnőtteknek) címmel ottalvós bulit rendeznek 180 fontért (64 ezer forintért). A pénzünkért a belépőn és a programokon kívül üdvözlőitalt, háromfogásos vacsorát, reggelit kapunk. A programkínálat egyébként mindig változik, a stand-up comedytől a tudományos showig bármi előfordulhat. És természetesen az egész múzeumot be lehet barangolni – ha úgy akarjuk, akár éjfélkor, pizsamában. Húzós az ára, de erre legalább tuti emlékezni fogunk.
| Ezek a turisták kedvenc múzeumai (forrás: Wikipedia) | ||
| Melyik múzeum? | Hol van? | Ennyien látták tavaly |
| Tiltott Város | Peking | 16 000 000 |
| Louvre | Párizs | 7 300 000 |
| British Museum | London | 6 820 000 |
| Metropolitan Museum of Art | New York | 6 700 000 |
| Nemzeti Palotamúzeum | Tajpej | 6 142 892 |
| Vatikáni Múzeum | Vatikán | 6 002 251 |
| National Gallery | London | 5 900 000 |
| Tate Modern | London | 4 700 000 |
| National Gallery of Art | Washington | 4 104 331 |
| Ermitázs | Szentpétervár | 3 668 031 |
