Rögtön tesztelheti is magát, talál a cikkben egy poént!
A viccek megértéséhez alapból jó gondolkodásra van szükség, mivel gyorsan kell kapcsolni, érteni kell, mikor változik meg valaminek a jelentése vagy mikor tér ki valami a normális kontextusból – írja a digest.bps.org.uk.
A Cognitive Processing című újságban nemrég megjelent új tanulmány azt vizsgálta, mekkora az intelligencia szerepe a fekete humor – halállal, betegséggel, fogyatékkal viccelődés – dekódolásakor, és ara jutottak, hogy azoknak az alanyoknak, akik nagyon szerették a sötét poénokkal teli képregényt, átlagban magasabb a verbális és non-verbális teszteken mért IQ-juk, mint azoknak, akik nem szórakoztak olyan jól más kárán.
A kísérletet a bécsi orvosi egyetem 14 kutatója végezte 156 résztvevővel, akik átlagosan 33 évesek voltak. Az alanyoknak 12 fekete humortól csöpögő rajzot kellett megnézniük Uli Stein "The Black Book" című könyvéből. Az egyik rajzon például egy idős ember fog egy telefont, melyből ez a szövegbuborék lóg ki: "Ön az Alzheimer-betegek öngsegítő szervezetét hívta. Ha még emlékszik, miért telefonált, mondja el a hangjelzés után!".
A kutatók három csoportot tudtak megkülönböztetni a kísérlet után: az első csoportba tartoznak azok, akik a legjobban élvezték a beteg vicceket, nekik a legmagasasbb az IQ-juk, ők a legmagasabban képzettek és legkevésbé agresszívek és rosszkedvre hajlamosak. Tehát kapásból nem igaz, hogy aki a fekete humort szereti, az bunkó vagy szadizmusra hajlamos.
A második csoportnak nem tetszett a fekete humor és nem is értették, min kéne nevetni: ők átlagosan intelligensek, de nagyon rosszkedvűek és agresszióra hajlamosak a kutatás szerint. A harmadik csoport tagjai azok, akik némiképp értették a viccet és valamennyire tetszett is nekik a dolog, de nem röhögték halálra magukat. Az ő IQ-juk átlagos, de általában jókedélyűek és nem agresszívek.
Tehát ha ön előszeretettel röhög a hasonló vicceken:
- Nagypapa! Hamvasszunk, vagy koporsót szeretnél?
- Lepjetek meg!
Akkor ön intelligens és jókedvű, nem egy szadista bunkó!
