Valóban így lenne? Nem feltétlenül, de a narcisztikusnak és a machiavellistának elég jók a karrierkilátásai.
Nyilván nem. Nem mindig a gyökereket léptetik elő, ha mégis így gondolja, akkor itt egy ideje egy alapos önvizsgálatnak, mert a hiba bizony inkább önben lehet. Az viszont igaz, hogy a minden empátiát nélkülöző, törtető, gerinc és lelkiismeret nélkül élő embereknek elég jók a karrierkilátásai az üzleti világban. Szóval, ha megfordult már valaha a fejében, hogy a főnöke egy narcisztikus alak vagy egy machiavellista diktátor, simán lehet, hogy igaza van.
A pszichológiai kutatások szerint legalábbis a sötét hármasnak nevezett tulajdonságok - vagyis az érzéketlen és impulzív pszichopátia, az önimádat jellemezte narcizmus és az erkölcsi relativizmussal, gyanakvással, az emberek kihasználásával leírható machiavellizmus - közül legalább kettő hozzásegíti az embert a ranglétrán való előrejutáshoz. Mondjuk, ha belegondolunk ez nem is olyan meglepő. Mindhárom tulajdonsággal együtt jár az empátia és a bűntudat hiánya, a saját érdek mások elé helyezése, és lássuk be: ezek az üzleti világban remekül jönnek.
A Psychological Science idézi a berni egyetem pszichológusainak egy frissen publikált tanulmányát, melyben 800, 25 és 34 év közötti német munkavállalót vizsgáltak. A vizsgálatban résztvevőkkel előszőr egy, a sötét hármast mérő személyiségtesztet vettek fel, majd az így nyert eredményeket összevetették fizetésükkel, pozíciójukkal, megkérdezték őket karrierjükkel való elégedettségükről, és az elemzés során olyan faktorokat is figyelembe vettek, mint a nem a végzettség vagy éppen a munkaórák.
“Az, hogy a rossz arcok előre jutnak vagy elbuknak, a sötét vonás típusától függ. A releváns változók kontrollálása után úgy tűnik, hogy a narcizmus pozitívan együtt jár a magasabb fizetéssel, a machiavellizmus pedig a vezetői pozícióval és a karrierrel való elégedettséggel – írják a pszichológusok a Social Psychological and Personality Science-ben.
Érdekes módon ebben a vizsgálatban a pszichopátia nem járt együtt a jobb karrier kimenetelekkel, miközben egy korábbi vizsgálatban éppen arra jutottak a kutatók, hogy a vezető pozícióban lévő üzletemberek körében legalább háromszor magasabb a pszichopaták aránya, mint az átlag népesség körében. Az ellentmondáson még van mit dolgozniuk a kutatóknak, az azonban biztos, hogy a pszichopaták gyakran képtelenek jól működni csoportban, ami megnehezítheti a munkát egy szervezetben. Persze ez nem minden pszichopatára igaz. Egy másik nemrég megjelent vizsgálatból az derült ki, hogy a sikeres pszichopaták - legalábbis börtönben ülő társaikhoz képest - asszertívebbek, izgalomkeresőbbek és lelkiismeretesebbek, és ezek a tulajdonságok valószínűleg jobban segítik a karrierjük építését.
Ezek a kutatási eredmények persze nem teszik könnyebben megemészthetővé, ha éppen egy elviselhetetlen kollégáját léptették elő, de talán magyarázatot nyújthatnak. Úgy tűnik, az üzleti kultúránk a ragadozóknak kedvez.
