9 kerékpáros, akit bringásként is utálunk

Olvasási idő kb. 5 perc

Nemcsak értelmetlen, de veszélyes is a nullakezezés, a járdán tekerés és a lámpánál előzés is.

Teljesen mindegy, hogy a biciklis-gyalogos-autós trió melyik szereplőjéről jelenik meg egy cikk, a hozzászólásokban pár perc után egymást támadják a különböző "kasztba" tartozó emberek. Ennek nem igazán látom értelmét, mert szerintem nincs kimondottan gond egyetlen csoporttal sem, csak sokan azt nem értik meg, hogy ha a szabályokat betartva és egymásra figyelve közlekednénk, jóval kevesebb konfliktus lenne.

A mostanit sem feszültségkeltő vagy megmondó posztnak szánom, egyszerűen olyan dolgokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek talán nemcsak engem idegesítenek (kollégákkal egyeztetve valóban nem), és amin sokkal jobb körülmények között bringázhatnánk a városban. Mert hogy egyre többen vagyunk, ami egyrészt szuper, másfelől viszont sokkal több odafigyelést igényel. Íme az kilenc típus, akiket nem értünk.

1. A lassú előző

Az a bringás, aki olyan lassan megy, hogy normális tempóval könnyedén megelőzzük, ő viszont valamiért vérszemet kap, elkezd idegből tekerni és mindent megtesz csak azért, hogy megelőzhessen. Ebbe beletartozik az is, hogy ha kell, akkor a pár méterrel rövidebb járdán vagy gyalogúton próbálja lefaragni a hátrányát. Ilyen hely például a Dráva utcához vezető, Carl Lutz rakpart melletti park is. Azzal egyébként nincs baj, ha valaki megelőz minket, csak ésszel tegye, és figyeljen oda a közlekedésben résztvevő többi társára is.

2. A nullakezező

Körülbelül hétéves lehettem, amikor édesanyám rám szólt, hogy ne nullakezezzek, mert egyrészt veszélyes, másrészt semmi értelme és ciki is. Teljesen igaza volt, ezért sem értem, hogy miért csinálják emberek, ráadásul olyan önelégült arcot vágnak közben, mintha senki más nem lenne képes erre a "mutatványra". Mindez különösen izgalmas akkor, amikor a bicikliút egyenetlen és tekerés közben azon izgulunk, vajon mikor dobja ránk az illetőt valamelyik bucka.

3. A lámpánál előző

Ismerős az a helyzet, amikor már percek óta áll a pirosnál, végre zöld, erre valaki, aki szerencsésen pont akkor érkezett, nem várja ki a sort és elhúz ön mellett? Kollégám szerint ez csak korlátozottan idegesítő, hiszen egyikőnk sem szeret visszavenni a tempójából akkor, ha nem feltétlenül szükséges. Éppen emiatt ez csak akkor bosszantó és veszélyes, amikor ehhez a manőverhez a szembejövő sávot használja – ilyen például a Ferenciek terénél található kereszteződés is. Ilyenkor aztán a másik irányból érkezők "cserébe" átjönnek a miénkbe, így végül azok szívják meg, akik egyébként szabályosan kelnének át az úton. Külön idegesítő típus egyébként az, aki még a piros alatt érkezik meg, de úgy gondolja, őt megilleti az elsőbbség és előrefurakodik a sorban.

Az ominózus kereszteződés a Ferenciek terénél.
Fotó: http://360world.eu/buf/

4. A kanyarodás előtt előző

Főleg a Jászai Mari térnél, a Margít hídra felvezető bringaútnál vettem észre azt, hogy nagyon sokan megelőznek, hogy aztán 3 méter után lekanyarodjanak. Ennek mi az értelme? Tényleg ennyire fontos, hogy megmutassa magát nekem? Ráadásul mivel kanyarodik, így le kell majd lassítania, szóval nem is az történik, hogy visszafogom a tempómmal.

5. A helytelenül előző

Részben emiatt sajnálatos, hogy sokan alapvető KRESZ-tudás nélkül bicóznak: gyakori jelenség az, hogy valakinek a sávjában valamilyen akadály van (vagy éppen ott sétál valaki) és ő nem tudja (vagy fittyet hány arra), hogy annak van elsőbbsége, aki gondtalanul haladhat a sajátjában, ezért eszement előzésbe kezd, így végül a szabályosan közlekedőnek kell félrerántania a kormányt. Ugyanígy, ha valaki kanyarodni szeretne, akkor bizony el kell engednie a szembejövő kerékpárost akkor, ha az egyenesen halad tovább. Igen, akkor is, ha még "épp átfér előtte". Nekik és mindenki másnak, aki bizonytalan sokat segíthet ez a Kisokos, amit a Magyar Kerékpárosklub készített.

6. Aki nem ismeri a jobbkéz-szabályt

A 9. kerületben lakom, ahol rengeteg egyirányú utca található. Akad egy olyan rész is (a lenti képen látszik), ahol a kereszteződésbe érve három irányba mehetünk tovább, emiatt sehonnan nem várunk forgalmat (ettől függetlenül természetesen lassítunk és körbe is nézünk). Sok kerékpáros azonban – annak ellenére, hogy olyan egyirányú utcába, ahol a kétirányú biciklis behajtást engedélyező tábla nincs, nem mehet be forgalommal szemben – ott próbálja levágni az utat, és mivel már a táblákról sincs fogalma, azt sem várhatja el az ember, hogy megadják neki a jobbkéz-szabály szerinti elsőbbséget.

Elméletileg sehonnan nem várható autó vagy bicikli, a gyakorlat azonban mást mutat.
Fotó: Google Street View

7. A biciklizésre alkalmatlan viseletben bicikliző

Egyáltalán nem kell tetőtől talpig bringás szerelésbe bújni, ha nyeregbe pattanunk, azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy a praktikum itt sokkal fontosabb mint az, hogy hogyan nézünk ki. Ha folyamatosan a szoknyáját simogatja az illető vagy a magassarkúját kiméli, esetleg csúszkál a lába a csizmájában, akkor teljesen kiszámíthatatlan lesz közlekedés közben és kikerülni is lehetetlenség. Éppúgy, mint azt az irodistát, aki a kistáskájával a vállán teker, ami persze minden kanyarnál lecsúszik és emiatt életveszélyes is.

Ebbe a csoportba tartoznak a telefonáló emberek is: mindig belassítanak és figyelmetlenek is. Álljon meg arra a pár percre, nem kell feleslegesen menőzni!

8. A szabálytalanul közlekedő

Nem kell nagy KRESZ-tudás ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, a piros lámpán nem megyünk át. „Azért utálom őket, mert a piroson áttekerő bringás miatt az autós szemében a következő 50 biciklistából is vadállatot csinál. Még akkor is, ha én szabályosan közlekedik" – írta egyik kollégám a körlevelemre, amiben arról érdeklődtem, őket melyik típus zavarja leginkább. Ide tartozik az is, akinek semmi fogalma nincs a világról, az egész fővárosra úgy tekint, mint egy mező, ahol nem léteznek szabályok és csak úgy kedvére járhat és kelhet. Extrémebb verziója az, aki éjjel kivilágítatlanul forgalommal szemben teker és csodálkozik, ha rádudálnak, rosszabb esetben pedig balesetet szenved.

9. A járdán bicikliző

A biciklinek nincs helye a járdán, ennyi. Két kivétel van csak: ha valaki 12 évnél fiatalabb gyerek, illetve a lakott területen lévő olyan úton, ahol az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan. „Mint biciklist, engem ez is mérhetetlenül zavar, mert ez is olyan dolog, ami miatt nekem, szabályosan közlekedőnek kell rosszul éreznem magam" – írta kollégám, én pedig teljesen egyetértek, ugyanis pont ezt vágta a fejemhez nemrég egy nő, akinek udvariasan jeleztem, hogy legközelebb legalább nézzen körül, mielőtt izomból rátolja a babakocsit a bringaútra. Különösen tahó verzió az, aki járdán biciklizik és közben le is csengeti az előtte sétáló gyalogosokat. Vagy szálljon le a bringáról vagy irány az úttest!

Fotó: Spencer Platt / Europress / Getty

Mi a tanulság? Igazából csak annyi, hogy figyeljünk oda egymásra és magunkra is; ne máson vezessük le a napi feszültséget és fogjuk fel, hogy az ultramenőnek hitt manőverekkel nemcsak a sajátunk, de mások életét is veszélyeztetjük.

Kihagytam valakit? Írja meg!

Femina klub esemény

A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.

Biztosítsd be a helyed most!

hirdetés

mzd
mzd
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Több mint üres szénhidrát: ennyi értékes tápanyagot tartalmaz valójában a burgonya

Évek óta hallgatjuk, hogy a krumpli a fogyókúra legnagyobb ellensége és nem más, mint haszontalan keményítőhalom. Itt az ideje, hogy belássuk tévedésünket: a burgonya ugyanis valójában tele van káliummal, rosttal és vitaminokkal, amiket eddig nagyvonalúan figyelmen kívül hagytunk. Megmutatjuk, miért nem a szénhidráttól kell félned, és hogyan készítsd el úgy a burgonyát, hogy ne a lelkiismeret-furdalást, hanem az egészségedet tápláld.

Offline

Tudod, mi a blansírozás? Nagy konyhakvíz

Ha rutinos vagy a konyhában, akkor ez a kvíz nem fog ki rajtad. Ezúttal ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a főzéssel kapcsolatos, olykor kacifántos elnevezésű fortélyokat.

Önidő

Pesti viccek és franciás sanzonok: így született meg a magyar kabaré

Városszerte dúdolt kuplék és legnagyobb íróink színdarabjai kerültek műsorra az első budapesti kabarékban. A műfajt egy kackiás bajuszú, félszeg, dadogós fiatalember vitte sikerre, akit később a magyar kabaré atyjaként emlegettek - Nagy Endre mégsem volt elégedett életével.

Offline

17 ezer harcost irányított a kalózkirálynő: vagyonosan halt meg 69 évesen

Míg a nyugati kalózlegendák legtöbbször bitófán végezték, a történelem leghatalmasabb kalózvezére egy kínai nő volt, aki 17 ezer fős hadseregével sakkban tartotta a császárt is. Csen Ji-sao nemcsak a csatamezőn volt verhetetlen, de a diplomáciában is: kőkemény törvényekkel irányított, végül pedig békében és mesés gazdagságban vonult vissza. De hogyan lett egy kantoni szexmunkásból a tengeri rablók legyőzhetetlen királynője?

Offline

József Attila is megfordult „a pesti próféta alvilág” leghíresebb jósnőjénél

Míg József Attila verseivel a lélek legmélyebb bugyrait kutatta, a pesti cukrászdák asztalainál egy különös asszony a tenyerekből és a kézírásból olvasta ki a jövőt. Silbiger Boriska, a két világháború közötti Budapest leghíresebb látnoka nemcsak a nép, de a legnagyobb magyar költő bizalmát is elnyerte. Ki volt a rejtélyes jósnő, aki a Lukács cukrászdában ücsörögve látta meg a közelgő tragédiát, és akinek jóslataitól még a legjózanabb művészek is megborzongtak?