Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már Arisztotelész is írt a jelenségről, de csak 1950 után kezdték komolyabban vizsgálni.
Ismerős az érzés, hogy kimegy a fényre a sötét szobából, és úgy érzi tüsszentenie kell? Emyr Benbow, a Manchester-i Egyetem patológusa is így volt vele, 1991-ben levelet írt a British Journal of Ophthalmology-nak. A férfi azt írta levelében, hogy még a legegyszerűbb tünetek is jobban tolerálhatóak, ha nevet adunk nekik. Ezért fotikus tüsszentési reflexnek nevezte el a jelenséget, mely akkor jön elő, ha a sötétből a fényre lép az ember - írja a BBC.
Hivatalosan egy Sedan nevű francia kutató foglalkozott először ezzel a reflexszel az 1950-es években, miután feltűnt neki, hogy néhány beteg tüsszent, ha belenéz a szemtükörbe, amellyel a szemet vizsgálják a szemorvosok. Sedan annak is utánajárt, hogy ezek az emberek a napfényre, valamint a fényképezőgép vakujának felvillanására is hasonlóan reagálnak-e. A válasz igen, sőt egyvalaki még az ultraibolya fénytől is tüsszentett. Egyúttal azt is kiderítette, hogy ha folyamatosan érte a szemet a fény, akkor nem jelentkezett a fura reakció is vizsgált személyeknél.
Mivel Sedan nem találta nyomát az orvosi irodalomban a jelenségnek, ezért úgy vélte a jelenség rendkivül ritka. Eközben felbukkant H C Everett, aki 1964-ben írt a Neurology folyóíratba a jelenségről, és rögtön egyértelmű lett, hogy a dolog gyakoribb, mint Sedan feltételezte. A világ népességének 17-35 százaléka érzékeny erre, és erre több mint 2000 éves bizonyíték is van. Arisztotelész ugyanis már írt erről. Sőt megfogalmazta azt a kérdést is, hogy a Nap miért váltja ki, de a tűz hője nem, és arra jutott, hogy a Nap melege máshogy hat az orrváladékra.
Pontos magyarázatot még senkinek nem sikerült találnia, de elméletekből persze nincsen hiány. Az biztos, hogy az idegrendszernek köze van a dologhoz. Egy külső inger hatására lehet, hogy a paraszimpatikus idegrendszer szervezetünk olyan részeit is aktiválja, aminek elvileg köze sincs a behatáshoz, vagyis ha a fénytől a pupilánk beszűkül, akkor attól több váldék teremelődik az orrban, és tüsszentenünk kell - írja a BBC. A Zürichi Egyetem kutatása szerint az a legvalószínűbb, hogy a fénytüsszentők látó- és arcidegeinek kommunikációjában zavar támad, így a fényre nem csak a látóideg, hanem a nyálkahártya is reagál. Más kutatások szerint viszont a fénytüsszentők agya csak érzékenyebb a fényre.
Nicholas Eriksson és genetikusokból álló csapata szerint egyébként öröklődik a hajlam, és elég ha csak az egyik szülő fénytüsszentő. A genetikai kutatásból is kiderült, hogy összefüggés lehet ezen fura reflex és a fény okozta epilepsziás rohamok között. Az biztos, hogy a fénytüsszentésnek nincs evolóciós előnye, legalábbis erre jutottak a Kaliforniai Egyetem kutatói, pont ezért nem is érthető, miért öröklödik az e fajta érzekenység. Louis Ptácek szerint azért érdemes foglalkozni a dologgal, mert az epilepsziás rohamokat és a migrénes fejfájást is kiválthatja a fény, ezért lenne fontos megtalálni azokat a géneket, melyek ezt okozzák.
Tüsszenteni veszélyes!
Emyr Benbow egy 1991-es levelében kifejette, ez reflex életveszélyes helyzetbe is sodorhat minket, hiszen ha tüsszentünk, pár másodpercig nem látunk semmit. "Ha egy hosszú alagútból kiérünk a fényre, az tüsszentést válthat ki, és emiatt pár pillanatra becsukjunk a szemünket" - írta. És persze az "átmeneti vakság" nemcsak az autóvezetőknél okozhat bajt, hanem mindenkinél, akinek fokozottan kell figyelni. Jó hír, hogy egy megfelelő napszemüveggel ki lehet védeni a fény okozta tüsszentést.
