A wieliczkai sóbányában jártunk, ami nemcsak csodaszép, de valódi magyar vonatkozása is van. És ha szerencsés, önnek is vicces idegenvezető jut hozzá.
Lengyelországban volt dolgunk, és ha már Wieliczka közelében jártunk, úgy döntöttünk, megnézzük a híres wieliczkai sóbányát is. Első blikkre egy kicsit soknak tűnt a 2-3 órás túra (ha idegenvezetőt is kér az ember), de egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ásítozás helyett röhögve fogjuk végigjárni a bányát. Megtudtuk például, hogy a sóbánya olyan, mint egy hatalmas labirintus, és bár természetesen minden látogatóért kár, de az idegenvezetők azért visznek nagyobb csoportokat, mert 1-2 százalék veszteség még megengedhető. Ha tehát egy idegenvezető megunja a házastársát vagy barátját, érdemes elhívnia, hogy csatlakozzon egy nagyobb látogatócsoporthoz. És aztán reménykedni a statisztikában.
Szóval, ha önben is voltak aggályok, élvezhető-e egy több órás bányatúra, megnyugtatjuk: felettébb szórakoztató! De nem csak emiatt.
Wieliczka kb. 15 kilométerre fekszik Krakkótól, délkeleti irányban. A város joggal híres a sóbányájáról, ugyanis ez a bánya a világon egyedülálló. A magyaroknak meg főleg nagy büszkesége lehet, ugyanis egy legenda szerint, kizárólag a magyar származású Szent Kingának (IV. Béla király lányának) köszönhető, hogy sót találtak Wieliczkában. A történet röviden: Kinga, Boleszláv lengyel fejedelem felesége volt (akihez tizenöt évesen adták feleségül). A tatárjárás után, amikor a királylány hazalátogatott, elment a máramarosi sóbányákat is megnézni, ahol látta, milyen gyönyörűek a sótömbök, így megkérte apját, hadd vihessen mutatóba Lengyelországba is - és persze, ha már, akkor a bányát is szerette volna magáénak tudni. Egyidejűleg azt is kérte, hadd vihessen magával szakembereket, akik talán Lengyelországban is találnak a föld felszíne alatt hasonlóan szép kristályokat rejtő sóképződményt.
És itt jön a csoda: a királylány a bánya birtokbavétele jeléül jegygyűrűjét egy aknába dobta, nem sokkal később pedig, miután az első sóbánya megnyílt Wieliczkában, az első sótömbben, amit a bányászok kiemeltek, éppen az ő gyűrűje ékeskedett. Szóval, ennek a krónikának köszönhetjük, hogy valami közünk van ehhez a csodálatos sóbányához. Egyébként az idegenvezetőnk, Patrycja azt is elmondta, hogy Kingát a mai napig csodálják Lengyelországban, sőt, Lengyelország védőszentje is.
Nyilván mindenki ismeri a népmesét a királylányról és a sóról. Nos, a lengyeleknek valóban óriási mázlijuk van vele – legalábbis a wieliczkaiaknak –, ugyanis a lelőhely felfedezésétől kezdve a város fő pénzforrását a sóbányászat biztosította. A bányában egy szanatórium is működik: a lengyelek orvosi beutalóval ingyen használhatják, mindenki más meg pénzért veheti igénybe a szolgáltatásokat.
A mára 9 szintes wieliczkai sóbánya egyike a legrégebben üzemelő bányáknak Lengyelországban, már a 13. században megkezdte működését. Ez alatt a hosszú idő alatt egy 300 kilométeres labirintus alakult ki a föld alatt (legalsó szintje 327 méter mélyen fekszik), ahol galériák, kápolnák és különböző kamrák kaptak helyet. A viszonylag könnyen megmunkálható anyag megihlette a művészeket: a termekben gyönyörű domborművek és sószobrok találhatók, sőt van olyan terem, ahol a csillár (a kristályfüggőkkel együtt), de még a járólap is sóból van (nyilván, ahol csak lehetett megkóstoltuk, hogy ez tényleg így van-e). Ezzel nem voltunk egyedül, elég muris látni, hogy mindenki kétkedik. Na, nem az idegenvezetőknek, akik persze, már nagyon unhatják a turisták ezen szokását.
A sóbánya
A wieliczkai sóbányában a tényleges bányászatot mára beszüntették – elfogyott az iparilag kitermelhető mennyiségű só, csak látványosságként üzemeltetik. Nyilvános turistaútja két kilométer hosszú, ezt körülbelül 1,5-3 óra alatt lehet bejárni. A bányában 14 fok van, ami egyébként többnek érződik a sok lépcsőjárás miatt. Összesen 378 lépcsőn kell lemenni a 135 méteres mélységbe (ne ijedjen meg, egyáltalán nem vészes), ahol azonnal érezni a só szagát és a párás levegőt. Eszméletlen, milyen kellemes érzés – jó mélyen belélegezni a sós párát. Felemelő érzés, komolyan. A szóbeszéd úgy tartja, hogy a második világháború idején a koncentrációs táborba hurcolt rabok közül néhányat naponta ide irányítottak, akik a német repülők alkatrészeinek gyártásában vettek részt. „Erről viszont semmilyen bizonyító adat nincsen.” – mondta el Patrycja.
A túra vége a Danilowicza kamránál van – 135 méteres mélységben –, és onnan szerencsére lifttel lehet a felszínre jutni, bár, ha nagyon meg akarja mászni a több száz lépcsőt, senki nem tiltja. A liftek elég kicsik, és általában kilenc-tíz embert zsúfolnak be egy járatba, ami roppant kellemetlen érzés; konkrétan mozdulni sem lehet, de hát ez legyen a legkisebb probléma. Ami viszont nagyon pöpec: a lift másodpercenként négy méteres sebességgel halad, és a felszín előtt egy óriás levegőbefújással egyenlítik ki a két szint közötti légnyomáskülönbséget. Erre azért van szükség, mert ilyen magasságkülönbség átlépésekor simán előfordulhat a dekompressziós betegség, vagy más néven keszonbetegség.
Nem lehet unatkozni a bányában
A bánya minden egyes részének külön története van és mindent próbáltak szobrokkal reprodukálni. Az egyik teremben például bemutatják, hogy hogyan vitték le a hatalmas mélységbe a lovakat, vagy éppen azt, hogy milyen volt amikor tűz ütött ki a bányában. Ez utóbbit látvány és hang effektekkel tették életszerűbbé.
Keszonbetegség
Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a kapillárisokba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet.
Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben. Forrás: Wikipédia.org
A bányában több konferenciaterem és kápolna működik, volt már itt esküvő, céges rendezvény és rendszeresen tartanak hangversenyt is – ez utóbbihoz kiváló az akusztika. A ma is működő kis kápolnában vasárnap reggelente van mise, nyugodt atmoszféra biztosítja a hangulatot hozzá.
Fontos tudnivalók a sóbányáról
Nyitva tartás: április 1–október 31-ig: 7.30–19.30, n
A belépő ára, egyéni turistáknak 79 zł (5950 forint), a családi belépő* pedig 222 zł (16 710 forint) / 4 fő. Van kedvezményes jegy is. Ezt gyerekek 4 év fölött, tanulók, diákok 25 éves korig, illetve nyugdíjasok vehetik igénybe.
*2 felnőtt + kettő gyerek 4–17 éves korig; a 4 évesnél fiatalabb gyerekeknek a belépés ingyenes.
Figyelem, ha fotózni/videózni szeretne, azért külön kell fizetni plusz 10 zł-t, azaz 750 forintot.
Cím: Daniłowicza 10, 32-020 Wieliczka, Lengyelország
Végezetül csak annyit, hogy Patrycja arra biztatja a látogatókat, hogy ha már elmennek megnézni ezt a sóbányát, legalább egy üveg tequilát vigyenek magukkal, mivel a belépő árában benne van 1 kg só is, szóval ez utóbbiból tutira nem lesz hiány koccintás után.
