Az valószínűleg senkinek sem új, hogy a helyes kommunikáció sokat segít bármilyen kapcsolaton, legyen szó barátságról, szülő-gyerek kapcsolatról vagy szeretői viszonyról – de azt talán kevesebben tudják, hogy tréningezéssel a passzív-agresszív, követelőző emberből is lehet ideális partner, mert az asszertivitás tanulható, gyakorolható, mindenki számára elsajátítható képesség – tudtuk meg a múlt héten megrendezett Pszinapszison dr. Mórotz Kenéztől.
A 2015-ös pszichológiai rendezvény keretében Dr. Mórotz Kenéz háromórás műhelyfoglalkozásán vettem részt, mert mindig érdekelt, hogy mit tehetnék másként: odáig már eljutottam, hogy én leginkább passzívan vagy indirekt-agresszíven kommunikálok, azaz inkább nem kérdezek, és ha bajom van, csak motyogok az orrom alatt, nehogy a másik meghallja. Azt hittem, ez egy személyiségjegy, amin fölösleges rugózni, el kell fogadni és időnként hivatkozni rá, ha valaki nem érti, miért nem viszem vissza a boltba a romlott tejfölt.
De mit jelent az, hogy valaki asszertív?
Azt, hogy se nem agresszív, se nem passzív, még csak nem is indirekt (avagy passzív)-agresszív, hanem olyan ember, aki vállalja saját magát, a döntéseit, kiáll magáért, tud nemet mondani, és azt is el tudja fogadni, ha a másik ember nemet mond. Az asszertivitás olyan szemléletmód és kommunikációs eszköztár, amelynek birtokában képesek vagyunk képviselni értékeinket, érdekeinket, szándékainkat, véleményünket és érzéseinket anélkül, hogy ez mások jogait csorbítaná. Az asszertivitás három fő területe az érdekérvényesítés, a kapcsolatmenedzselés és a szimpátianyerés. Az asszertivitás természetes tartozéka, hogy a másik fél részéről is elfogadjuk az önkifejező, igényközlő viselkedést. A passzív viselkedés mögött ugyanis gyakran az áll, hogy az ember fél a másik visszautasításától, de azért rossz taktika csak csöndben várni és nem merni megkérdezni semmit, mert így az se derül ki, ha a másik igent mondana kérésünkre.
Dr. Mórotz szerint az asszertivitás nem viselkedés, hanem egy világkép, egy beállítottság: vannak eszközeink, melyek segítségével növelhető az esély arra, hogy elképzeléseink valóra váljanak. Ehhez persze először is diagnosztizálni kell, mi hogyan kommunikálunk: például kezdésnek érdemes megnézni, hogy tudunk-e bókolni, kedveset mondani egy ismerősnek vagy ismeretlennek. Ha már ez nehezünkre esik, milyen nehéz lehet, ha valami rosszat kéne közölnünk? Vagy éppen gyakran leugatunk másokat? Indokolatlanul is belegázolunk mások lelkébe? Ha tudjuk diagnosztizálni viselkedésünket, van esélyünk változtatni: már előre eldöntöttem, hogy hiába szólok a romlott tejföl miatt, mert úgyis el fognak zavarni valami indokkal? Akkor valószínűleg nem sok esélyem van, mert vagy meg se próbálom visszavinni a romlott árut, vagy alapból úgy kommunikálok, hogy elhajtsanak.
Tanulható
Ha ön is gyakran keveredik ilyen szituációba, először is adjon magának pozitív instrukciót, mielőtt beleáll egy konfliktusba: jogom van visszavinni a romlott árut. Viccesen hangzik? Pedig nem az, mert ilyen instrukciókat tudat alatt is adunk magunknak, és lehet, hogy pont ezek a tudat alatti gondolatok akadályoznak meg bennünket a sikeres kommunikációban. Szóval mielőtt megszólal, tudatosítsa magában, hogy amit kér, ahhoz joga van. Aztán beszéljen érthetően, hangosan, egyes szám első személyben fejezze ki igényeit. Elsőként mondja el, mit szeretne és csak utána fejtse ki (ha egyáltalán kell), hogy miért. Tartson szemkontaktust, testtartása maradjon laza, jogos kérés esetén ne kérjen elnézést és mivel nem cél a másikat megbántani, csak az akaratát szeretné érvényesíteni, ezárt ne is becsmérelje a másikat. Mutasson megértést az ő szempontjai iránt is, de ne menjen bele elterelő vitákba, azaz ha az eladó azzal jön, hogy más még nem hozott vissza tejfölt, erre ne reagáljon.
Persze ez csak a technikai repertoár egy része, és az asszertivitás nem alakul ki egyik napról a másikra, de a megfelelő technikák ismeretével és gyakorlásával mindenki megtanulhat úgy kommunikálni, hogy érdekeit figyelembe vegyék. A fenti eset egy jogérvényesítési helyzet, de a kapcsolatmenedzselésben és a szimpátianyerésben is sokat segít az asszertív hozzáállás.
Válás helyett asszertivitás
A kapcsolatmenedzselés asszertívvá tételéhez is elsőként magunkat kell diagnosztizálni, tudatosítani, mit érzünk. Például a piszlicsáré házastársi viták hajlamosak elfajulni, mert ahelyett, hogy az adott problémát beszélnék meg a felek, olyan általánosításokba mennek bele, amikkel csak bántják egymást. Például ahelyett, hogy a feleség elmondaná a férjnek: neki rosszulesik, hogy nem mosogatott el délután, rögtön azzal a indul a vita, hogy „te sose segítesz a háztartásban”. Aztán innen egyenes út vezet a céltalan vagdalkozáshoz, pedig ez a két felnőtt ember nyugodt hangnemben is megbeszélhetné: legközelebb el kéne mosogatni. A rengeteg parttalan vita általában semmi jóra nem vezet, dr. Mórocz egyenes úgy véli, valószínűleg kevesebb lenne a válás, ha az emberek megtanulnának kiállni magukért úgy, hogy közben a másikat nem tiporják el, és megtanulnának úgy vitatkozni, hogy annak legyen értelme.
Az asszertivitás technikáját a 3 órás műhelyfoglalkozáson volt alkalmunk gyakorolni különböző szituációs játékokon keresztül, az egyikben például két résztvevő egy házaspárt alakított, melynek egyik tagja összeveszett a másikkal, de be kellett látnia, hogy mégis a másiknak van igaza. A két önként jelentkező jól hozta az átlagos házaspárt, egy kicsit szapulták egymást, aztán hümmögve megegyeztek a semmiben. Tulajdonképp kerülték a konfliktust, és azt nem szabad – tudtuk meg a műhelyvezetőtől –, továbbá nem vették észre, hogy félrement a kommunikáció. A nő passzívan „behódolt” a férfinak, aki ugyanazt hajtogatta, és igazából a vita végére nem született semmilyen megoldás.
Ez persze így leírva nem sok utat mutat, ha ön is hasonló problémában szenved. De ha észrevette már, hogy kapcsolatában időről időre elakadnak a kommunikációban, érdemes lehet elmenni egy asszertivitás-tréningre, vagy kezdésnek venni egy könyvet a témában, ami segíthet elsajátítani az asszertív kommunikáció alapjait. Túlzás nélkül megmentheti kapcsolatát, ha megtanul vitázni, beszélgetni, érdekeit képviselni, ahelyett, hogy passzívan vagy agresszívan várja, hátha a dolgok jobbra fordulnak. Én már a rövidke pszinapszisos műhelyfoglalkozáson sokat tanultam magamról és a környezetemben lévőkről, úgy gondolom, nagyon hasznos lehet mindenkinek az asszertív viselkedés gyakorlása.
