A 20. századtól az evészavarok időszakát éljük, és ebben a médiának is kiemelkedő szerepe van. A témáról Forgács Attila klinikai szakpszichológust kérdeztük.
Miért terjednek ennyire az evészavarok? Mi köze ennek a médiához? És a mentális zavarokhoz? Többek között ezeket a kérdéseket járja körül a Pszinapszison tartandó szombati előadásában dr. habil Forgács Attila klinikai szakpszichológus. A gasztropszichológust előadása témájáról kérdeztük.
Az elmúlt évszázadban hogyan változott meg az ételekkel, evéssel kapcsolatos viszonyunk?
A leglátványosabb változás a tömeges elhízás volt. Egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el. A kiegyezés előtti közszereplők – a fennmaradt dokumentumok alapján – mind sovány emberek voltak. A túlsúly csakis a dúsgazdagok kiváltsága volt évszázadokon át. A vasút és a gőzhajózás elterjedésével stabilizálódott az élelmiszerellátás. Deák Ferenc, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond már számottevő túlsúllyal rendelkeztek. Aztán következett két világháború, az összes nélkülözéssel. A túlsúly a '60-as években lett újra tömeges probléma. Akkor még nem is az egészségügy figyelt fel a jelenségre, hanem a Ruhaipari Szövetkezet, ugyanis egyre több nagyméretű ruhára mutatkozott kereslet. A rendszerváltást követően újra megduplázódott az elhízottak aránya. Jelenleg az OECD országok legelhízottabb népe vagyunk. Naponta 7 magyar állampolgár hal meg a túlsúly szövődményeiben.
Fontos változás, hogy az ételt már nem a fogyasztó termeli meg és állítja elő, hanem valaki más. Az étel pedig fokozottan bizalmi áru. A folyamat során egyre többféle ételre vonatkozó fóbia ütötte fel a fejét. A '90-es években már minden évre jutott egy népszerű ételfóbia: só, zsír, cukor, koleszterin, glutén, stb. Egyrészt komolyan kell venni az egészséges étkezéssel kapcsolatos intelmeket, hiszen a megbetegítő anyagok 70 százaléka az étellel jut a szervezetbe, ugyanakkor – kis kereséssel – ma már bármelyik étel mérgező voltára találhatók információk, legyen az a tej, az ásványvíz, a hüvelyesek, vagy bármi. A marketing-média azokat a szeleket hasznosítja a nézettség növelése, valamint az eladás során, amik fújnak. A média-marketing arénahatása rásegít a trendekre. Az elmúlt években annyi élelmiszerbotrányról adott hírt a sajtó, hogy embert próbáló feladat nyilvántartást vezetni róluk. A folyamat végén (1997-ben) megjelent az orthorexia nervosa (a dogmatikus evés), melynek során az élet célja és legfőbb értelme – az úgymond – egészséges étkezés. A korábbi évszázadok prófétái, látnokai és messiásai ma a táplálkozás körül settenkednek. A 19. század végén jelentek meg az első vallásos mozgalmak, melyek az étkezés megzabolázásával kívántak egy jobb világot létrehozni. Ez a tendencia mára látszik kiteljesedni. Egyre több, és időnként bizarr reformtáplálkozási formák jelennek meg a médiában. A pszichiátria és a klinikai pszichológia szakértők versenyt futnak, hogy ki írja le a következő evészavart.
Milyen összefüggésben állhatnak az evészavarok az egyéb mentális zavarokkal?
Újabban az evés gravitálja a mentális zavarokat, olyanokat is, amelyeknek korábban nem volt kapcsolata a táplálkozással. Freud Zsigmond – ha ma élne – az evészavarokkal foglalkozna. A jelenségek háttere szintén az utóbbi évszázad társadalmi változásaiban keresendő. Minél inkább probléma az elhízás, annál nagyobb a vágy a karcsú testre. Nagyjából 100 éve kezdett bontakozni a soványságkultusz. A szüfrazsettek éhségsztrájkkal tiltakoztak a nemi egyenlőtlenségek miatt, az első rádióadó (Philadelphiában) a '20-as években egy évtizeden át kizárólag negédes szerelmi történeteket sugárzott nőknek, amiket a szépségipar szponzorált (innen a szappanopera kifejezés), ami viszont egy erőltetettebb szépségideál alapjait teremtette meg.
Modigliani elnyújtott anorexiás nőalakjai már az új szépségideál sziluettjét jelzik. A '60-as évek virágzó fogyasztói társadalommal, ergo újabb elhízási tömegjárvánnyal, és a következményes soványságkultusszal köszöntött be. Twiggy, az új szexideál egy anorexiás serdülő lányra hasonlít. Minél inkább elhízott a népesség, annál soványabb az ideál, illetve fordítva, minél soványabb az ideál, annál súlyosabb a glObesity, a tömeges elhízás. A '70-es évek elején beindult a fogyókúra biznisz, amire hazánkban még 30 évet kellett várni, de a '90-es évektől már 1200 hazai fogyókúrás reklámot tudtam összegyűjteni. Nincs még egy olyan szolgáltatás vagy eszme, ami annyira kurrens lenne, mint a soványság! A legnépszerűbb magyar közösségi oldal Norbi Update névre hallgat, közel 1 millió követővel. (A regnáló miniszterelnök rajongói tábora mindössze 300 ezer jelenleg a Facebookon).
Több cikkben is foglalkoztunk az evészavarokkal, és tudjuk, hogy azok hátterében komplex folyamatok állnak. Az előadásában ezek között említi a médiát is. Hogyan befolyásolja a média és közösségi háló az evészavarok kialakulását, fennmaradását, terjedését?
A modern ember egyre inkább a szociális (pl. marketing-média) ingerek hatására eszik, és nem azért mert éhes. Korábban a szülők határozták meg leginkább a gyermek evési szokásait, azonban az utóbbi bő száz évben, amióta a tömeges elhízás, valamint a legkülönfélébb evészavarok társadalmi problémát jelentenek, a marketing-média egyre inkább átveszi az evés szabályozását. Az élelmiszerekre, illetve a testképre vonatkozó médiaüzenetek 5 nagyobb kategóriába sorolhatók: (1) Légy sovány! (2) Egyél, fogyassz! (3) Félj az ételektől! (4) Az étel el fog fogyni! (5) Nem vagy elég nőies / férfias!
Az üzenetek egyes kategóriái kongruensek, következnek egymásból, ellenben a többségük kettős kötést alkot. A kettős kötés (double bind) olyan többrétegű felszólítás, mely előír egy cselekedetet, egyszersmind meg is tiltja azt. Nem létezik rá megfelelő reakció, mivel akármilyen a cselekedet, az sérti az üzenet valamelyik rétegét. A média például egyre erőteljesebben írja elő a sovány testet, másrészt ugyanez a kommunikációs csatorna, ugyanekkor azt kéri, hogy legyél trendi konzum idióta, „Egyél, fogyassz” többet. Az evésre vonatkozó többi üzenet is kettős hurkot képez. Indokolt lenne multiple bind-ról beszélni, mely hurkok együtt totális kibernetikai káoszhoz, az evészavarok sorához vezetnek. A marketing üzenete ráadásul szubliminális-vizuális-metaforikus-szimbolikus álomnyelven íródik, aminek dekódolására a jobb agyfélteke képes. A marketing üzenetek poszthipnotikus szuggesztiókkal hatnak a viselkedésre, és anélkül, hogy a személy képes lenne ezeket a hatásokat észlelni, verbalizálni, tudatosítani, végül is védekezni ellenük. Az egészségpropaganda, az orvos, a dietetikus racionális-verbális javaslatai láthatólag képtelenek ezt a lélektani szintet felülírni. A jelenlegi pszichoterápiás beavatkozások is az elmúlt 50-100 év sikereire épülnek. Ugyanakkor az információs társadalom újabb kihívásokkal szembesít, egyszersmind újabb lehetőségeket is kínál. Új paradigmákra van szükség!
