Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindenesetre itt van az összes lehetséges magyarázat arra, hogy miért akkor dőlünk ki, amikor végre azt csinálhatnánk, amit akarunk.
Bár a nyár még távol van, sokan mennek most síelni vagy melegebb éghajlatra az egyébként elég enyhe tél elől. Azért ne irigyelje őket, mert könnyen lehet, hogy velük is előfordul az, hogy pont az indulás előtt vagy után betegszenek meg. Ugye ismerős? A BBC, pontosabban Ad Vingerhoets holland pszichológus megpróbált utánajárni annak, miért dőlnek ki annyian pont a szabadságuk előtt, vagy miért tűnik úgy, hogy a betegségek mindig a lehető legrosszabb időpontban támadnak.
Ugyan nem végeztek még nagyobb, komolyabb kutatást a témában, de Vingerhoets 1800 embertől kérdezte meg, hogy betegedtek-e már le a vakációjuk előtt/alatt. A válaszadóknak mindössze 3 százaléka mondta azt, hogy igen - ez alapján kijelenthetnénk, hogy mégsem annyira általános ez a jelenség annak ellenére, hogy mennyien is érezzük túlterheltek magunkat a szabadság előtt.
A hormonok
Persze a három százalék is elég volt ahhoz, hogy Vingerhoets megpróbálja feltárni az okokat. Az egyik lehetséges magyarázat szerint amikor végre nyugodtan hátradőlhetünk, kicsit összezavarodik a szervezetünk, különös tekintettel a stresszhormonokra. Az adrenalin segít abban, hogy megbirkózzunk a mindennapi kihívásokkal, és felpörgeti az immunrendszert, hogy könnyebben legyőzzük a fertőzéseket. A kortizol szintén segít kezelni a stresszt, de az immunrendszerre pont ellenkező hatással van, így ez lehet az egyik oka annak, hogy fogékonyabbak leszünk a betegségre, főleg, ha nem pihen rá a pihenésre, vagyis indulás előtt még alaposan ráhúz, hogy másnap már a tengerben ázhasson. Persze ezt az elméletet egyelőre még nem igazolták, további kutatásokra van szükség.
Jé, beteg vagyok!
Az is lehet, hogy valójában már egy ideje beteg, csak a napi hajszában egyszerűen nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, ám amint nincs jobb dolga, hirtelen feltűnik, hogy mi nincs rendben. James W. Pennebaker szociálpszichológus szerint minél kevesebb dolog történik éppen velünk, annál komolyabbnak ítéjük meg a tüneteinket. Pennebaker arra kért meg egy csapatnyi diákot, hogy 30 másodpercenként mondják meg mennyire izgalmas a film, amit éppen néznek. Majd ugyanezt a filmet megmutatta egy másik csapatnak is, és feljegyezte, hogy mennyit köhögtek mozizás közben. Az eredmény: minél izgalmasabb volt a film, annál ritkábban köhögtek, az unalmasabb részeknél pedig újra elkezdték köszörülni a torkukat. Tegyük hozzá, azért vannak olyan tünetek - lásd pl az orrfolyást -, ami bizonyára akkor is feltűnik, ha éppen buzgón dolgozik.
A környezet
Az is lehet, hogy nem a stressz készít ki, hanem a szabadság. Utazni fárasztó, és egy csomó mindent el is lehet kapni közben, főleg a repülőn. Egy átlagos amerikai évente 2,5 alkalommal lesz náthás, és ezen az alapon annak az esélye, hogy repülés közben kapnak el valamit, csak 1%. Igen ám, de a valóság kicsit más: egy San Francisco-Denver repülőút után egy héttel megvizsgálták az utasokat, és közülük 20 lett beteg. A kutatók szerint nemcsak a keringetett levegő a hibás, hanem az is, hogy egy zárt térben szinte egymás ölében ülnek az emberek és száraz a levegő. Utóbbi miatt ugyanis olyan sűrű lesz az orrunkban lévő váladék, hogy az orr csillószőrei nem tudják továbbítani a gyomor felé.
És még sok minden más
Vingerhoets szerint persze az is lehet, hogy valaki azért betegszik le, mert tudat alatt nem is akar vakációzni. De persze egyelőre erre sincsenek tudományos bizonyítékok, így könnyen lehet, hogy az előbb felsorolt tényezők együttesen felelősek.
