De mégis, hogy az ördögbe működhet egy nyíltan nem monogám kapcsolat a gyakorlatban?
A hűtlenség szemétség, nem monogám kapcsolatban élni pedig rossz. Ott nem lehet a partnerek között olyan fokú bizalom, stabilitás, mint a monogám viszonyokban, ott intenzívebb a magányosság, a féltékenység érzése, az egész kevésbé kellemes és még a szex is rosszabb. Jó, talán kevésbé unalmas az élet, de nem hoz elégedettséget.
A kutatások szerint legalábbis így vélekedünk a nyitott párkapcsolatokról. De vajon igazunk van?
Egy friss kutatás szerint nincs. A Sexual and Relationship Therapy nevű szaklapban megjelent tanulmányban az Oklahoma Egyetem antropológusai 502 nyitott kapcsolatban élő 55 év feletti embert kérdeztek szexuális életükről, a szexszel és a párkapcsolattal való elégedettségükről. Az adatokat aztán 723 monogám viszonyban élő amerikai válaszaival vettették össze, és kiderült, hogy a nyitott kapcsolatban élőknek több szexuális partnerük van (nyilván), gyakrabban szexelnek, egészségesebbek és az átlag populációnál boldogabbnak tartják magukat. A kutatás érdekes eredménye, hogy a két csoport között a házassággal való elégedettség szempontjából nem volt különbség, azaz a nyitott kapcsolatban élők éppen annyira tartották jónak házasságukat, mint azok, akik monogám viszonyt tartottak fent. A vizsgálatból egyébként kiderült az is, hogy a házasság úgy általában jót tesz a boldogságnak és az egészségnek, bár a nyitott kapcsolatban élő házasok és nem házasok válaszai között ezekben a kérdésekben nem volt különbség.
Ez meg hogy az ördögbe lehet?
Ezek az eredmények nemcsak a közvélekedéssel, de sok esetben az intuíciónkkal is szembemennek. Mert hát nem az a mese a vége mindig, hogy a fiú és a lány egymásba szeretnek, aztán boldogan élnek amíg meg nem halnak? Mármint kettesben, nem pedig egy csomó másik partnerrel együtt.
Persze a monogám kapcsolatokban élők is félrelépnek. Sokszor, sokan. A jelenséget számos megközelítésből magyarázták már az evolúció emlegetésétől kezdve a neveltetés és a személyiség sajátosságain át egészen addig, hogy a jelenlegi életmódunk egyenes következménye a hűtlenség. Létezik olyan provokatív pszichológiai elmélet is, mely szerint azért végződik a házasságok fele válással, azért terheltek a hosszú távú kapcsolataink hűtlenséggel, titkos vágyakkal, szexuális problémákkal, bűntudattal és lelkiismeret-furdalással, mert a monogámia egyszerűen nem természetes. Ez csak a kultúránk terméke, és az ősközösségben, ott, ahol evolúció 95 százalékban alakította génjeinket, sokkal szabadabb szexuális életet éltünk, nem létezett a párkapcsolatokban a kizárólagosság. Az elméletalkotó, Christopher Ryan szerint őseink a szexet a szociális kapcsolatok megerősítésére és fenntartására használták, és mivel a génjeinkben ez van kódolva, ma sok ember számára szörnyen nehéz a monogámia. Eszerint tehát egy nyitott kapcsolatban úgy élünk, ahogy azt az ösztöneink természetesen is diktálnák.
Persze ez egy válasznak jó, de arra nem ad magyarázatot, hogy a gyakorlatban mégis hogyan valósítható meg egy nyitott viszony. Mi van, ha az egyik fél szerelmes lesz a szeretőjébe? Mennyire kell és szabad beavatni a partnert a kapcsolaton kívüli szexuális élet részleteibe? Mit éreznek, amikor tudják, hogy a partnerük éppen egy harmadikkal van együtt? Hogyan vetkőzik le a féltékenységüket, a hiúságukat? Milyen érzés ez az egész a feleknek akkor, amikor az egyiknek van állandó szeretője, a másiknak nincs? Egyáltalán működhet ez úgy, hogy bármelyik fél tart állandó szeretőt? Ha ön tudja a válaszokat, igazán megírhatná nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre. Előre is köszönjük.
