A féltékenység nem feltétlenül a másikból, a kapcsolatból fakad, és pláne nem a határtalan szerelem okozza. Íme öt jellemző, ami féltékenykedésre sarkallhat.
Tudjuk, hogy a párkapcsolatban élő férfiak 98, a nők 80 százaléka rendszeresen szokott fantáziálni arról: lefekszik a partnerén kívül mással is. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki félre is lép, de az biztos, hogy az emberek jelentős része élete során csalta már meg valamelyik partnerét.Tudjuk azt is, hogy a terapeuták szerint 45 éves kor alatt az egyik leggyakoribb párkapcsolati probléma a féltékenység. De vajon a két jelenség között van összefüggés? Tényleg azért vagyunk féltékenyek, mert okunk van rá? Bármilyen logikusnak is hangzik, a kutatások szerint nem így van. Legalábbis nem mindig.
Úgy tűnik, hogy a féltékenység és a félrelépés odabent, legbelül sokszor hasonló okokra vezethető vissza, és ahogy egy félrelépés sem feltétlenül a párkapcsolat minőségéről, a partnerünk személyiségéről szól, úgy a féltékenység sem ezeknek tudható be. Éppen úgy, ahogy a jó párkapcsolatokból is félrelépünk, gyakran ok nélkül féltékenykedünk is. Pontosabban ok mindig van, de az nem a másikban keresendő, hanem saját magunkban. Következzen öt olyan jellemzőnk, ami féltékenykedésre sarkallhat. Köszi az infoforrásokat, Psychology Today.
Nem hiszünk magunkban
Több egymástól független pszichológiai felmérés is arra jutott, hogy az alacsony önértékelés, vagyis az érzés, hogy nem vagyunk elég jók, gyakran együtt jár az intenzívebb féltékenykedéssel. Nehéz úgy hinni abban, hogy szeretnek minket, hogy minket akarnak, ha mi sem szeretjük magunkat eléggé. Ennek az érzésnek van egy speciális fajtája, az amikor a féltékenység hátterében nem az általánosan alacsony önértékelés áll, hanem egyszerűen csak a partnerhez viszonyított énképünk. Ha tehát túl kevésnek érezzük magunkat a másikhoz, ha úgy látjuk őt, mint aki nálunk jobb, úgy érezhetjük, hogy jobbat is érdemel, és ha mi így gondoljuk, akkor könnyebben feltételezzük azt, hogy ő maga is másra vágyik.
Labilisak vagyunk érzelmileg
Amikor valaki érzelmileg labilis, szeszélyes, gyakran rosszkedvű, sokat szorong, akkor általában hajlamosabb a féltékenységre is. Ezek az emberek gyakran agyalnak lehetséges negatív forgatókönyveken, és annál kevés rosszabb dolog létezik, ha az embert az bántja, alázza meg és csapja be hűtlenségével és hazugságával, akit egyébként annyira szeret.
Függünk a partnerünktől
Úgy tűnik, már az is féltékenyebbé tudja tenni az embert, ha elképzeli, hogy számára nincs jobb párkapcsolati alternatíva aktuális partnerénél. Nem csoda hát, hogy minél több fronton – legyen az akár érzelmi, akár anyagi – rá vagyunk utalva a másikra, annál ijesztőbb az elvesztése. Mindegy, hogy a függőségünk alárendeltségi helyzetből vagy éppen birtoklási vágyból ered, ha a másik egyszerűen kell ahhoz, hogy egésznek érezzük magunkat, akkor az elvesztése nemcsak a kapcsolat, de saját lényünk szempontjából is fenyegető lehetőséget jelent. Pedig a függőség a másiktól hosszú távon csendes kapcsolatgyilkos: kiöli belőlünk a szexuális vágyat.
Anyukánkkal sem volt egyszerű
Az, ahogyan felnőttként a párkapcsolataihoz állunk, ahogy azokban viselkedünk, azokból a gyerekkori tapasztalatokból táplálkozik, amit a szülőkkel ápolt viszonyunkban megtanultunk. A pszichológusok négy alapvetőkötődési jellemzőt azonosítottak gyerekkorban és minden stílusnak megvannak azok a sajátosságai, melyek a felnőttkori viszonyainkban is visszaköszönnek. A bizonytalanul kötődő, szorongó típusú emberek például a kiszámíthatatlanságot tanulták meg, azt, hogy soha nem lehetnek biztosak abban, hogy a másik reagál az igényeikre, hogy odafigyel rájuk, hogy bízhatnak benne, a szeretetében. Számukra a párkapcsolatban nehezen lesz nyugalom, nehezen lankad a gyanakvásuk, így gyakrabban lesznek féltékenyek is.
A korábbi rossz tapasztalatok teszik
Nem biztos, hogy az, aki most éppen szörnyen féltékeny, régen is ilyen volt. Nem biztos, hogy az érzései, a viselkedése az alapvető személyiségéből erednek. A múltban elszenvedett sérelmek erősen formálhatják az énképünket és a másikba vetett bizalmat is. Ráadásul úgy tűnik, hogy a megcsalási minták ismétlődnek: aki egyszer már félrelépett, az valószínűbb, hogy másodjára is megteszi, és akit egyszer már megcsaltak, azt háromszor olyan gyakran csalják meg a következő viszonyában is. Persze lehet, hogy éppen azért, mert a rossz tapasztalatok után az illető képtelen bízni új partnerében, mert képtelen beleengedni magát teljesen a kapcsolatba.
Ezek a vizsgálatok persze nem azt bizonyítják, hogy minden féltékenykedés alaptalan lenne. Dehogy. De ha megpróbáljuk egy pillanatra kívülről, objektíven nézni a kapcsolatunkat, amikor épp a gyomrunkat csavarja a féltékenység, kiderülhet, hogy az a szörnyű, kellemetlen érzés valójában odabentről fakad. És nem, nem a határtalan szerelem okozza.
