Nem feltétlenül azért ilyen, mert nem tudja kontrollálni a viselkedését, hanem mert rá van kattanva a jutalomra.
A kamaszok agya a fenőttekénél sokkal érzékenyebb a jutalmakra, ami részben megmagyarázhatja, miért is viselkednek olyan furán. Legalábbis ez a tanulsága annak a közelmúltban megjelent tanulmánynak, amit a Psychological Science című szaklapban publikáltak.
Kamaszkorban sokban változnak a gyerekek: hajlamosabbak lesznek a kockázatvállaló viselkedésre (bocs, anyu!), impulzív, meggondolatlan döntésekre, és a felnőtt fejjel badarságnak tűnő elképzeléseiktől sem könnyű őket eltántorítani. A pszichológusok sokáig úgy gondolták, hogy ennek a jelenségnek a hátterében a kontrollfunkciók éretlensége áll, vagyis a kamaszok kevésbé képesek kontrollálni saját viselkedésüket. Az Iowa Egyetem kutatói most azt mondják, hogy a viselkedésváltozásban a jutalmaknak, pontosabban a jutalmakra való érzékenységnek is nagy szerepe lehet.
A pszichológusok szerint tehát, ha a kamasz számára egy viselkedés jutalommal jár – legyen az a jó érzés, a vállveregetés, az elismerés, a menőség érzése –, akkor azt újra és újra keresni fogja, sokkal aktívabban és kitartóbban, ahogy azt egy felnőtt tenné. Ráadásul egy felnőttel ellentétben a kamasz még akkor is próbálkozik az adott viselkedéssel, amikor már messze nem jár érte ugyanaz a jutalom, mint első körben. Nem véletlenül próbálják ugyanabban a közegben huszadszorra is elsütni ugyanazt a poént.
Azért, hogy a kutatók elméletüket bizonyítsák, vizsgálatukban kamaszok és felnőttek csoportjának egyszerű számítógépes feladatot adtak: meghatározott, rejtett célpontokat kellett megtalálni a képernyőn pénzjutalomért cserébe. Miután a kísérletben résztvevők már jól begyakorolták a célpontvadászatot, a kutatók új feladattal rukkoltak elő. A felnőtteknek gyorsan és könnyen átállt az agya az új küldetésre, a kamaszoknak azonban nem. A célpont-jutalom asszociáció olyan erős volt a fejükben, hogy nagyon nehezükre esett lejönni róla, még úgy is, hogy a feladatmegoldásért már rég nem járt jutalom.
A pszichológusok szerint tehát a kamaszok sokszor nehezebben alakalmazkodnak új helyzetekhez, mert az agyuk még egy korábbi jutalom után kajtat, és ez magyarázhatja azt, hogyan képesek olyan megszállottan viselkedni, és miért olyan nehéz számukra lejönni például a videojátékokról.
