Egy bizonyos fokig együtt lehet vele élni, de ha a főnök bunkósága már kirívó, az munkaügyi pert is jelenthet.
Sajnos, a munkahelyek többségén számolni kell egy kikerülhetetlen tényezővel, ez pedig a főnök. Ha szerencsés, akkor a feljebbvalója egy nyugodt és előrelátó gondolkozású ember, aki a motivációt pozitív megerősítéssel, és jutalmazással képzeli el. A kevésbé szerencsések kénytelenek megtapasztalni azt, hogy milyen az, amikor a főnök egyszerűen bunkó.
Miért?
Ha hasonló cipőben jár, akkor biztosan feltette már magának a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy a főnöke olyan, amilyen. Talán rossz napja van, vagy csak pikkel önre? Ha csak egyszer használ durva hangnemet vagy kifejezéseket, akkor valószínűleg csak arról van szó, hogy éppen egy rossz pillanatában kapta el. Hiszen a főnök is ember, nem lehet mindig precíz, pontos és udvarias. Ha azonban a jelenség folyamatos, akkor egy nehéz emberrel kénytelen együtt dolgozni.
Több okra is visszavezethető, hogy miért is viselkedik így valaki. Talán azért lehet ilyen, mert ezt a fajta viselkedésrepertoárt ismeri csupán, ezt kapta ő is, ezt látta mintaként - mondhatni, nem volt gyerekszobája. Van, aki ebben hisz: ez adja számára a biztonságot, így tudja csak fenntartani a vezetői hatalmát, hogy másokat sérteget, alárendel, megaláz. Egy autoriter, agresszív személyt képzeljen el, aki a ridegtartás elvét még megfűszerezi durva, sértő, esetleg trágár magatartásával. "A legtöbb esetben a bizonytalan, kishitű, szorongó emberek szeretnek nagy hanggal, agresszíven másokra támadni, pozíciójukkal visszaélni” – mondja Pálfay Erzsébet, a Karrier Műhely tanácsadó iroda karrier munkatársa.
Mit lehet tenni?
Azok számára, akik hasonló helyzetben vannak, nem is annyira meglepő a válasz: higgadtan fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy ez modor nem helyénvaló. Azt azonban mindenképpen szem előtt kell tartania, hogy a főnökével beszél, így csak akkor forduljon vele szembe, ha tudja, hogy a munkája kifogástalan, és fontos szereplője a cégnek. Ugyanis a bunkó főnök sokszor vissza is él a hatalmával, ami önnek könnyen az állásába is kerülhet.
„Az ilyen embereket az tudja jól kezelni, aki megteheti, hogy kritikát fogalmaz meg a főnöke felé. Például az a beosztott, aki minőségi munkája miatt kulcsfigura, vagy nehéz lenne őt pótolni. Ilyenkor legegyszerűbb megoldás, ha jelzést tesz a dolgozó arra, hogy elutasítja a viselkedést. Szavakkal, tettekkel is tanújelét adhatja, hogy van benne tartás, vele ez nem tehető meg. Ez legtöbbször persze önbizalom kérdése is. Ha kimutatja, hogy nem tudják megfélemlíteni, és nyugodtan, higgadtan, csendesen, de határozottan közli, hogy ezt a hangot nem szokta meg, nem szeretné a jövőben sem, és mindezt "én-közlésekkel", remélhetőleg belátja az illető és változtatni fog. Azért ne legyenek illúzióink, hogy végleg megjuhászodik, azzal, aki hagyja magát, valószínűleg továbbra is sértő módon fog viselkedni” - mondja a szakértő.
És a többiek?
Tehát azok, akiknek biztos a munkahelyük, kiállhatnak magukért. De mi a helyzet azokkal, akik nem ennyire biztosak magukban, vagy csak tartanak az ilyen konfrontációtól? Ebben az esetben sem kell beletörődni a módszerekbe, hiszen – ahogyan a mondás is tartja - sok lúd disznót győz, az összefogás a kollegáival itt is segíthet. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a bunkó főnök sem mehet el akármeddig. Ha a módszerei között a megfélemlítés, uszítás vagy más, rombolóan ható pszichológiai eszköz is szerepel, az akár súlyos következményeket is vonhat maga után.
„Előfordulhat olyan, hogy egy vezető viselkedése miatt az összes dolgozó fellázad, petíciót nyújtanak be a felső vezetésnek és kérik, hogy távolítsák el a sértő módon viselkedő főnököt. Ha bebizonyosodik, hogy emberi méltóságukban sérti a dolgozóit, vezetői hatalmával visszaél, akkor ez gyakran meg is történik. Egy ekkora erővel, ellenállással szemben ugyanis nincs mit tenni, komoly vállalati érdeket sértene, ha a dolgozók egyöntetű akaratát figyelmen kívül hagynák. A legszélsőségesebb eset, az ún. munkahelyi terror, a mobbing, és a kutatások alapján 40%-ban a főnököktől ered. Ezek már nagyon komoly atrocitások, akár munkajogi perhez vezethetnek”- teszi hozzá a szakember.
Mobbing
A mobbing gyakran ismétlődő (a tudományos definíció szerint "legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül" tartó) pszichológiai terror, olyan cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek.
A mobbing meghatározása és problémaként való elkülönítése dr. Heinz Leymann német munkapszichológus nevéhez fűződik. Az általa megalkotott LIPT kérdőívek szerint 45 különböző aktivitás létezik, és ezeket az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:
- A kommunikációs lehetőségek csökkenése (a menedzsment nem ad lehetőséget a kommunikációra, verbális támadás a megbízásokra vonatkozólag, stb)
- Szociális kapcsolatok fenntartásának lehetetlenné tétele (a kollégák nem állnak szóba a személlyel, ez esetleg a menedzsment által van megtiltva, a többi dolgozótól távoli szobába helyezik)
- A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos effektusok (pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, járásból, stb)
- Munkával kapcsolatos effektusok (munkamegbízások elmaradása, lényegtelen feladatok kiadása)
- Testi egészséggel kapcsolatos tényezők (veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás, stb)
Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs racionális oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki.
Munkahelyen a felismerés illetve a probléma megoldása az emberi erőforrás menedzsment feladata. A pszichológusok nagyobb részben a menedzsmentet, mint kezdeményezőt, vagy okozót vádolják. Másik tapasztalat, hogy a szervezeti felépítés is meghatározó: a hierarchiamentes, nyitott struktúrákban szinte alig ismert a mobbing.
Forrás: Wikipédia
