Ha ráfeszülünk egy helyzetre, gyakrabban tartunk szüneteket a beszédünk során, viszont nem használunk annyi töltelékszót, derült ki egy amerikai kutatásból.
Sokakat feszélyez, ha nagy nyilvánosság előtt kell megszólalniuk: a jól összeszedett, higgadt és gondosan begyakorolt szövegből hirtelen zavaros, érthetetlen massza lesz, amitől nemcsak az előadó, de a közönség is zavarba jön. Tony Buchanan, Saint Louis Egyetem pszichológia professzora és kollégái csaknem száz embert kértek fel egy kísérlethez, hogy megvizsgálják, pontosan hogyan befolyásolja a stressz a nyilvános szereplést.
A kutatók a 91 vizsgálati alanyt két csoportba osztották, és az egyik társaságnak stresszes, a másiknak stresszmentes feladatot adtak, írja a Research Digest. A résztvevőknek öt perc alatt kellett felkészülniük az eltérő témájú beszédekre, majd ezt követően azonnal elő is kellett adniuk azt. Míg a stresszelt csoport tagjainak egy bolti lopás vádjából kellett kimagyarázniuk magukat, addig a másik társaság jóval könnyebb feladatot kapott: mindössze össze kellett foglalniuk egy utazásról szóló cikket, amit aztán hangosan felolvastak egy kamerába. A beszédek után a résztvevők matematikai feladatokat is kaptak: a stresszelt társaságnak persze ebből is a nehezebb jutott.
Buchanan csapata a teszt előtt és után nyálmintákat vett a résztvevőktől, amiből megmérték a stressz mértékét jelző kortizolszintjüket Ezen kívül megfigyelték még a beszéd közbeni pulzust, a közbeiktatott szünetek számát és az olyan értelmetlen töltelékszavakat, mint az um, er, hmm.
A stresszmentes beszédben több a töltelékszó
A megfigyelések szerint mindegyik résztvevő megközelítőleg ugyanolyan sebességgel beszélt, furcsa módon viszont a stresszmentes csoport tagjai gyakrabban használtak töltelékszavakat. Ugyanakkor a stresszelt alanyok gyakrabban és hosszabban tartottak szüneteket a beszédük során, valamint pulzusuk és kortizolszintjük is megugrott.
Az, hogy a feszengő előadók sokkal többször és hosszabban álltak le beszéd közben, mint nyugodt társaik, a kutatók szerint azt jelezheti, hogy stresszes szituációkban a szóalkotási, nyelvi folyamatok több időt vesznek igénybe. Az eredményekből az is kiderül, hogy minél többet gondolkodunk stresszes helyzetben egy-egy részleten, illetve minél keményebb szavakat használunk, annál valószínűbb, hogy szünetet tartunk, mielőtt ezeket kimondjuk. A kutatók szerint ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a kortizolszint változása hatással van a szünetek gyakoriságára, illetve hosszára (és fordítva), de ezt egyelőre nem tudták maradéktalanul bebizonyítani.
