Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ráadásul ezeket a diákokat nagyon meg is viseli lelkileg, ha társaik piszkálják vagy bántják őket.
Kik az iskolai kegyetlenkedések (bullying) tipikus célpontjai? Ugye önnek is a folyton egyedül lógó, iskolai közösség peremére szorult tinik jutnak az eszébe? Pedig a legújabb kutatások szerint van egy veszélyeztetett csoport, akikre eddig senki nem figyelt: a népszerű, de hierarchia csúcsáról leszorult diákok.
A Today Health-en közölt felméréshez a kutatók 19 észak-karolinai állami iskolából gyűjtöttek adatokat 4000 diáktól, a 8., 9. és 10. osztályokból. Arra kérték őket, hogy nevezzék meg 5 olyan társukat, akiket piszkáltak vagy bántottak, és öt olyat, aki velük tette ezt. A tinik válaszai alapján aztán összeállítottak egy közösségi térképet az iskolákról.
A papírforma természetesen ezúttal is bejött, hiszen a testi problémákkal küzdő, a növekedésben elmaradt vagy későn érő, illetve magányos diákokat valóban zaklatták a többiek. Ám az is kiderült, hogy ahogy a diákok egyre jobb pozícióba kerülnek egy közösségben, úgy támadják egyre jobban őket a társaik.
Az iskolában is kemények a hatalmi harcok
Az eredmények a fiúk és lányok esetében hasonlóak voltak: ahogy egy tini felfelé halad az iskola népszerűségi rangsorban, az esélye arra, hogy társai zaklassák, több mint 25 százalékkal megugrik. A hatalmi- és pozícióharcokat tekintve a középiskola olyan, mint egy kamasz Trónok harca.
„Véleményem szerint ezek a tinik azért válnak célpontokká, mert olyan előnyös közösségbeli pozíciókat töltenek be, amelyekre a riválisaiknak is fáj a foguk” – mondta Robert Faris, a felmérés egyik vezetője, és a Kaliforniai Egyetem társprofesszora. „A baráti körökön belül gyakran van egy-két vezéregyéniség, akik meghozzák a legtöbb döntést, például arról, hogy vásárolgatni menjenek vagy mondjuk moziba. Ez egy idő után idegesítő lehet, és az ambíciózus tinik végül megpróbálják átvenni a hatalmat a túlzásokba eső vezetőktől.
De mitől válnak szélsőségesen kegyetlenné, erőszakossá, miért nem ismerik a határt? Erre a kérdésre a Developmental Psychology című szaklapban megjelent tanulmány adja meg a választ. Eszerint a más szemszögből való megközelítésért felelős kognitív empátia a lányoknál csak 13, a fiúknál még ennél is később, csak 15 éves korban kezd megjelenni, ami annyit tesz, hogy addig a problémamegoldó és konfliktuskezelő képességeik is gyengék. A fiúknál ráadásul 13 és 16 év között még romlanak is az empátiás képességek, azaz nem ismerik fel, ha valakinek fájdalmat okoznak, nem tudják ezeket a reakciókat a helyén kezelni.
Rutinos bántalmazottak
Az észak-karolinai diákokat vizsgáló kutatók az iskolai erőszak negatív következményeit, többek között a depressziót és a szorongást is vizsgálták. Azt találták, hogy minél népszerűbb egy diák, annál jobban megszenvedi érzelmileg azt, ha áldozattá válik: ezek a diákok sokkal nagyobb mértékű haragról, szorongásról és depresszióról számoltak be egyetlen zaklatási eset miatt, mint kevésbé népszerű társaik.
„Szerintem itt arról van szó, hogy azok a diákok, akik beleillenek a zaklatás hagyományos mintájába, vagyis kiszolgáltatottak és mások, már gyermekkoruk óta folyamatosan ki vannak téve társaik – gyakran brutális – bántalmazásának” – mondta Faris. „Mire bejutnak a középiskolába, egy bizonyos szintű depresszió és szorongás már kialakult náluk, így egy adott incidens már nem okoz akkora változást.” Ráadásul mivel a népszerű diákok sokszor keményen megdolgoznak a pozíciójukért, úgy érzik, sokkal több veszítenivalójuk van, mint társaiknak.
Nem bántalmazás, hanem dráma
A kutatók a diákoknak feltett kérdésekből szándékosan kihagyták az iskolai bántalmazás kifejezést, mivel a szakemberekkel, az iskolai tisztviselőkkel és a médiával szemben a tinik egyáltalán nem ezt használják. A bántalmazás szerintük az, ami az általános iskolában zajlik, vagy a játszótéren, a gimiben ez már „dráma”. Erre a különbségre a kutatás vezetője szerint a szülőknek is nagyon oda kell figyelni. Vagyis ha egy tini drámázásról beszél, érdemes komolyan venni a panaszait. „A szülőknek meg kell érteniük: attól, hogy a gyerekük népszerű (főleg ha vezető pozíciót is betölt a közösségben), még nem biztos, hogy minden rendben van közte és a társai között – tette hozzá Rosalind Wiseman nevelési tanácsadó.
