Bár az iskolában tuti előnyt jelent, később akár lecsúszott alkoholista is válhat egy zseniális elméből.
Talán nemcsak a pszichológusokat foglalkoztatja régóta a kérdés, hogy mekkora szerepet játszik a sikerben az intelligencia. Az About Psychology cikke szerint a legújabb kutatások egyre inkább egy 1920 óta tartó felmérés eredményit támasztják alá: a magas IQ önmagában egyáltalán nem garantálja, hogy bárki sikeres lesz az életben. Csak épp enélkül még nehezebb.
Bár hajlamosak vagyunk eleve feltételezni, hogy a magas IQ-val rendelkező emberek sikeresebbek másoknál, ezzel szemben áll egy másik, nem kevésbé sztereotipikus feltételezés, miszerint a kiemelkedően intelligens emberek néha vacakul boldogulnak a hétköznapi életben, mentálisan instabilak és szociálisan is kihívásokkal küzdenek. Gondoljunk csak azokra a briliáns, ám különc és társadalmi beilleszkedésre alkalmatlan karakterekre, mint az Agymenők bizarr Sheldon Coopere, vagy Sir Arthur Conan Doyle okos, ám hóbortos nyomozója, Sherlock Holmes.
Nyilván mindenki ismer néhány kimagaslóan okos embert, aki egyben sikeres is, de ugyanígy találhatunk a környezetünkben számos ismerőst, akik ugyanolyan intelligensek, mégsem képesek ezt kamatoztatni. De vajon mi ennek az oka?
Most akkor ki a zseni?
Az intelligencia mérése egy igen bonyolult rendszerre épül. A sztenderd teszteken az átlagos IQ-eredmény 100 pont, és bárki, akinek 140 vagy annál magasabb az értéke, azt már magas, vagy akár zseniális intelligenciájúnak tartják. Az emberek nagy részének intelligenciahányadosa 85 és 115 között van. A különböző eredmények értékelése nagyjából így alakul:
- 1-24 – alapvető szellemi fogyatékosság
- 25-39 – súlyos szellemi fogyatékosság
- 40-54 – mérsékelt szellemi fogyatékosság
- 55-69 – enyhe szellemi fogyatékosság
- 70-84 – határesetnek számító szellemi fogyatékosság
- 85-114 – átlagos intelligenciaszint
- 115-129 – átlagon felüli intelligencia, éles eszű
- 130-144 – mérsékelt szellemi fölény
- 145-159 – magas szellemi fölény
- 160-179 – kivételes szellemi fölény
- 180-felett – alapvető szellemi fölény
Magyarországi viszonylatban az, akinek az IQ-értéke meghaladja a 140-et, már magas, illetve ún. zseni intelligenciával rendelkezik.
Lassan száz éve tart a felmérés
A pszichológus Lewis Terman még az 1920-as évek elején kezdte vizsgálni az elképzelést, miszerint a nagyon magas IQ összefüggésben állhat beilleszkedési és személyiségbeli problémákkal. Nagyjából 1500, 8-12 év közötti kaliforniai gyereket választott ki, akik legalább 140-es IQ-val rendelkeztek, ami a zseniális szint alsó határa. A csoport átlag intelligencia szintje 150 volt, és 80 gyereknek 170-nél is magasabb volt az intelligenciahányadosa.
Alapvetően valóban sikerre ítél az IQ
Az évek során Terman nyomon követte, hogyan hat a magas IQ a a gyerekek életére, és azt tapasztalta, hogy a legtöbben mind szociális, mind fizikai értelemben remekül beilleszkedtek és kiválóan boldogultak. Nemcsak tanulmányaikban voltak sikeresek, de egészségesebbnek, magasabbnak, erősebbnek bizonyultak, mint hasonló korú, ám alacsonyabb intelligenciájú társaik, sőt, kevesebb balesetet is szenvedtek.
Terman 1956-os halála után más pszichológusok folytatták a kísérlet alanyainak megfigyelését, sőt, a felmérés egészen az utolsó részvevő haláláig folytatódik. 2003-ban még kétszázan éltek közülük.
Mi lett velük?
- 1955-re nagyjából hatszor annyit kerestek, mint az átlagemberek (évi 5000 helyett 33000 dollárt)
- kétharmaduk legalább főiskolai diplomát szerzett, és sokan a doktori címet is elérték
- a vizsgált alanyok nagy része orvos, ügyvéd, üzletember, professzor vagy kutató lett
De nem mindig elég a magas IQ
Nem mindenki váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Melita Oden, aki Terman halála után továbbvitte a kutatást, összehasonlította a 100 legsikeresebb és a 100 legkevésbé sikeres egyént a csapatból. Hiába volt hasonlóan magas az IQ mindkét csoportban, az utóbbi tagjai közül csak kevesen szereztek komolyabb végzettséget, nem kerestek jobban az átlagnál, viszont jóval magasabb volt a körükben az alkoholizmus és a válás aránya.
Ha a magas IQ sikerre ítéli az ember, hogyan lehet, hogy ezek az egyének ennyire másképpen teljesítettek az életben? Mint a vizsgálatok rámutattak, a legsikeresebb csoport tagjainál három tulajdonság dominánsan jelen volt: a célorientáltság, az önbizalom és a kitartás. Ez arra utal, hogy bár az IQ fontos szerepet játszik a sikerességben, az, hogy ki teljesít jól az életben, legalább annyira múlik az egyedi jellemvonásokon.
Az Asap Science videója arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon a jövőben lehetséges lesz-e genetikailag befolyásolni az IQ mértékét.
A Cognitive Genomic Project során a BGI (Pekingi Genom Intézet) kutatói 20 000, 150 vagy annál magasabb IQ-val rendelkező ember génállományának vizsgálatát célozták meg, hogy rábukkanjanak olyan genetikai mintázatokra, amelyek felelősek lehetnek a magas intelligencia kialakulásáért. A kutatás, és főleg annak lehetséges jövőbeli alkalmazása – vagyis az embriók genetikai módosítása – számos etikai problémát felvet, így a projektet sok támadás érte. Ráadásul szakemberek szerint a szellemi képességek genetikai kódja annyira bonyolult, hogy szinte lehetetlen elegendő mintát gyűjteni a vizsgálatához.
A tanulmányi eredmény nem minden
Az egyik dolog, amit az IQ eredmények megbízhatóan előrevetítenek, az iskolai tanulmányi siker. Ám fontos megjegyezni, hogy a tény, hogy valaki jól teljesít az iskolában, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy majd a munkájában vagy az élet más területein is sikeres lesz.
„Az IQ leginkább azt mutatja, hogy valaki mennyire képes jól teljesíteni az iskolában” – mondta az ABC Newsnak Alan Kazdin, a Yale Egyetem pszichológia professzora. „Ebben a korban ez nem más, mint lehetőség. Megfelelő környezet kell ahhoz, hogy valaki ezt kamatoztatni is tudja.”
Más felmérések arra mutattak rá, hogy a kiemelkedő tanulmányi képességű gyerekek több szociális problémával szembesülnek, ilyen például a kirekesztettség. Van olyan kutatás is, amelynek eredménye szerint a magas IQ-val rendelkező emberek gyakrabban szívnak füvet vagy használnak más drogokat. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy a magas intelligenciahányadossal rendelkezők általában sokkal nyitottabban a tapasztalásra és az új dolgok kipróbálására.
Lehet, hogy hibásak Terman eredményei?
Néhány kritika szerint Terman tanulmányának eredményeit jelentős hibaforrások befolyásolhatták. Egyrészt a mintacsoport nem általánosítható, mivel a gyerekek tanáraik ajánlására kerültek a kiválasztottak közé, és csak ezután tesztelték az intelligenciájukat. Nagy a valószínűsége, hogy a pedagógusok eleve olyan diákokat választottak, akik nemcsak okosak, de talpraesettek is voltak, így a hasonlóan intelligens, ám rosszabbul szocializálódó társaik kimaradtak a szórásból.
A hosszú éveken átívelő felmérés másik problémája, hogy generációs tényezők is módosíthatták az eredményét. A gazdasági válság vagy a második világháború nyilvánvalóan számos résztvevő továbbtanulását vagy későbbi boldogulását gátolta, ráadásul akkoriban a nők nagy része tanulás helyett inkább háziasszonyként otthon maradt, ami szintén befolyásolta a későbbi adatokat.
Más kutatók egyenesen arra a következtetésre jutottak, hogy bármilyen, hasonló szociális hátterű gyerekek csoportjának vizsgálata ugyanolyan eredményeket hozott volna, mint Terman felmérése.
