Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sok lehetőség rejlik a genetikailag módosított szervezetekben, de majdnem ugyanannyi, ha nem több a kétség és a veszély.
Máséfl hónappal azelőtt, hogy tagállamok képviselői arról dönthettek, hogy az EU engedélyezze-e a komplex génmódosított fajtacsoport, az ún. „SmartStax” kukorica importját, Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter 2013. június 1-jén átfogó ellenőrzést rendelt el az ország keleti határai mentén a Magyarországra bekerült GMO-szennyezett kukorica vetőmaggal elvetett állományok felderítésére. Az ellenőrzéseket a NÉBIH, illetve a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei végzik az elkövetkező hetekben – állt a hivatal közleményében. Sőt, egy éve még a magyar Anonymous is hadat üzent az egyik legnagyobb piaci szereplőnek, a Monsanto mezőgazdasági és biotechnológia vállalatnak, ami ugye sokak szemében a megtestesült gonosz. De miért van erre szükség, hát nem úgy van, hogy a transzgénikus növények nem is az ördögtől valók?
Nos, a válasz attól függ, hogy kitől kérdezzük. Az egyetemen a transzgenikus növényekről szóló kurzuson azt tanultam, hogy valóban nem kell félni tőlük, de tény, hogy lehetne egy kicsit finomítani a módszereken. A világ mindenesetre nagyon megosztott: míg az idei Világélelmezési Díjat három olyan tudós nyerte, akik genetikailag módosított növényekkel (GMO) foglalkoznak, itthon foggal-körömmel küzdünk az ilyen szervezetek elterjedése ellen, még az Alaptörvényben is benne van, hogy minden állampolgárnak joga van a GMO-mentes mezőgazdasághoz és élelmiszerekhez.
Alapfogalmak
Genetikailag módosított élelmiszernek minősül minden olyan termék, amely bármilyen formában tartalmaz genetikailag módosított szervezetet. Az eljárás során megváltoztathatják a növény vagy állat saját génállományát, vagy idegen szervezettől is kaphat új géneket (transzgenikus egyed). Az első generációs szervezeteknél a stressztűrés kialakítása volt a cél, így lettek rovar- és gyomírtó-, azaz herbicidrezisztens, valamint szárazság- és hidegtűrő növények. A másodiknál az életfolyamatok (anyagcsere, fejlődés) módosítása volt a lényeg, a harmadik generációsaknál pedig a speciális molekulák termelése.
Történet
Az első genetikailag módosított (GM) növényt 1982-83-ban hozták létre, ez volt az antibiotikum (kanamicin) rezisztens dohány, majd 1986 és 1987 között megjelentek a mezőgazdasági szempontból jelentős GM-növények, a vírus-rovar-, és herbicidrezisztens fajták, 1994 és 1995 környékén pedig köztermesztésbe is kerültek az első ilyen fajták, pl. a Flawr Sawr paradicsom, amiről később szó is lesz. A mai is köztermesztésben lévő szója-, repce-, gyapot- és kukoricafajták, hibridek gyorsan követték őket, 2008-ban pedig világszerte már 125 millió hektárnyi területen termeltek ilyen növényfajtákat, ez az akkori termőterület 7,6 százaléka volt.
Lehetőségek
A géntechnológiai stratégiák lehetőségei a második/harmadik generációs GM-növények vonatkozásában széleskörűek. Például a zsírsav-anyagcsere módosítására vonatkozó géntechnológiai stratégiák a szénlánc hosszúságát és telítetlenségét meghatározó enzimekre alapozhatók. A kutatók előállítottak már olyan repcét, melynek zsírsavai olajsav helyett 50%-ban laurinsavat termelnek: ez a kozmetika ipar számára fontos alapanyag. Egy enzim génjével transzformált repce pedig képes a telítetlen sztearinsav termelésére, így olyan zsírsavakat termel, mellyel felválthatja a kókuszpálma és olajpálma használatát.
Az anyagcsere-módosítás további lehetőségét a keményítő- és cukortartalom növelése jelenti, de új fehérjék termeltetése és fehérjék túltermeltetése is lehetséges. A növényi fehérjék egy-két esszenciális aminosavban hiányosak. Ezzel a technológiával sikerülne olyan GM-növényeket a termesztésbe vonni, amelyek az átlagosnál sokkal több létfontosságú, esszenciális aminosavat – például lizint, triptofánt – építenének be a saját fehérjéikbe, így a növények is komplett fehérjeforrást alkotnának – olvasható a Good Milk közleményében.
A növények fejlődésében az érés módosítását elsőként az USA-ban alkalmazták, az első piacra dobott termék a Flawr Sawr későn puhuló paradicsom volt, amit egy év múlva a későn érő paradicsom követett. Ez a paradicsom hónapokig szobahőmérsékleten is tárolható volt, anélkül, hogy beérett volna. Az érésben módosított paradicsomok etilén gázban tartva érnek be. Hazánkban az alma módosítására végeztek hasonló kísérleteket. A GM növények „bioreaktorként” is betölthetik szerepüket új fehérjék termelésével és túltermelésével. Vakcinákat termelhetnek gyümölcsökben, amivel a fejletlen és fertőző országok lakossága immunizálható a legveszélyesebb fertőző betegségekkel szemben, továbbá antitestek is termeltethetők a növényekkel.
Egyes területeken megoldást jelenthet az úgynevezett aranyrizs elterjesztése. Az aranyrizs genetikai módosítással előállított, béta-karotint termelő rizsfajta. A sárga színű béta-karotin az emberi szervezetben A-vitaminná alakul, mely több funkcióhoz, többek között a látáshoz nélkülözhetetlen. Délkelet‑Ázsiában – ahol az emberek amúgy is szinte kizárólag rizst fogyasztanak – a többféle elővitamint is tartalmazó GM-rizs tehetné lehetővé a vitaminhiányos gyermekek megfelelő vitaminpótlását.
Kétségek
Napjainkban a szakemberek sokat vitatott kérdése, hogy a fent említett, ígéretesnek tűnő alkalmazási lehetőségek megoldást nyújtanak-e az éhezés problémájára. Egyesek úgy gondolják, hogy a második generációs növényeket olyan helyeken lehetne elültetni, ahol jelenleg semmi sem terem meg a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt, például a csapadékhiány vagy a túlzottan sós talaj miatt. A megfelelő gének kukoricába vagy búzába történő bejuttatásával ezeket a növényeket is képessé lehetne tenni arra, hogy a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodni tudjanak. Más kutatók szerint nem megoldás a GM‑növényekkel előállított hozamnövelés, mert az éhezés fő oka nem a megtermelt élelmiszerek túl alacsony mennyisége, hanem a rossz élelmiszer-elosztás, a szegénység, valamint a termőföld és a vásárlóerő hiánya – állítja a közlemény.
Veszélyek
A fent említett, ígéretesnek tűnő alkalmazási lehetőségek ellenére a kutatók is elismerik, hogy kevés a rendelkezésre álló információ, számos megválaszolatlan kérdés merül fel a GM‑növények hatását illetően. Egyszerre vannak jelen a tudáshiányból, a módszerekből fakadó kockázatok, valamint az ökológiai, genetikai, élelmiszerbiztonsági és gazdasági rizikófaktorok.
A GM-növények termesztésük során nagy terhet rónak a környezetre, nem csökken a vegyszerfelhasználás, valamint a kártevőkben is kialakulhat a rezisztencia. Csökken a biodiverzitás, a genetikailag módosított organizmusok bekerülnek a természetes környezetbe. A genetikai módosítás az állattenyésztésre is kiterjed, pl. a tenyésztett lazacokat azért vetik alá GM-eljárásnak, hogy a növekedésüket felgyorsítsák, így néhány hónap alatt hatalmasra nőnek, ezáltal a profitszerzés időszaka megrövidül. Amikor azonban a génmódosított lazacok összekerülnek a természetben élőkkel, megváltoztatják az egész faj tulajdonságait.
A GM-növények elterjedése háttérbe szorítja a hagyományos gazdálkodást, és a biogazdálkodás megszűnéséhez vezet. A génmódosított növények elszabadulása komoly veszélyt jelentene a biogazdálkodók számára. A "bio", azaz "ökológiai termék" jelölés uniós feltételei között nemcsak az szerepel, hogy tilos kémiai úton előállított növényvédő szereket és műtrágyákat alkalmazni, de genetikailag módosított szervezeteket sem szabad használni. A GMO-kat tartalmazó termékeket nem lehet "ökológiai" címkével ellátni, kivéve, ha azok véletlenül kerültek a termékbe, és az összetevők GMO-aránya nem haladja meg a 0,9%-ot. A NÉBIH szerint egyébként minden magyar gazdálkodónak érdeke, hogy az ország fenntartsa GMO-mentességét, hiszen az exportpiacokon ez jelentős versenyelőnyt jelent a magyar termények részére. (Ha érdekli, hogy a hazánkban jelenlévő legjelentősebb élelmiszer-forgalmazók közül mely cégek garantálták az általuk forgalmazott termékek GMO-mentességét és melyek nem, kattintson ide!)
Fontos kérdés az is, hogy az emberi szervezetre milyen hatásai lehetnek a genetikailag módosított élelmiszereknek. A megoszló szakmai vélemények között akad olyan, ami előrevetíti az esetleges egészségkárosító hatásukat, és olyan is, ami szerint nem kell számolni ilyen jellegű veszéllyel. Az viszont biztos, hogy már önmagában a környezeti károk és az élővilág sokszínűségének csökkenése miatt is kerülni kéne az alkalmazását.
