A sérelmekhez való ragaszkodás nemcsak eltorzítja a jellemünket, de hosszú távon akár beteggé is tehet.
Legyen szó az általános iskolai matekórákról, drámai családi viszályokról, egy csúnyán végződő párkapcsolatról, esetleg egy barátnő/haver beszólásáról, mindanyiunkban vannak tüskék, amelyeket éveken, vagy akár évtizedeken át magunkban hordozunk. A sérelmekhez való ragaszkodás azonban nemcsak eltorzítja a jellemünket, de hosszú távon komoly betegségek okozója is lehet. Készíts egy listát azokról, akiknek megbocsátással tartozol - és ne felejtsd le róla saját magadat sem...
1. Fogadd el a tényt, hogy nincs más út, mint a megbocsátás - bármily nehezen megy is
A világtörténelem során sem országok, sem egyének között soha semmi jó nem származott még a haragtartásból, a bosszúból, vagy a másik hibáztatásából. A megbocsátás - még ha nem is jön magától - nagyon hamar meghozza a gyümölcsét: jó esetben sikerül megmenteni egy döglődő kapcsolatot, de ha ez nem is jön össze, nagyon jól fog esni, hogy felülkerekedtél az egódon.
2. Ne engedd be a régi sérelmeket!
Szinte nincs olyan barát, rokon, vagy társ az életünkben, aki ne okozott volna bánatot nekünk legalább egyszer, akarva-akaratlanul. Ebből azonban egyenesen következik, hogy valószínűleg alig akad olyan ember az életedben, akinek te ne okoztál volna kisebb-nagyobb sérelmet valamikor. Ha észreveszed magadon, hogy ismét kezd felszínre törni a haragod, és "őt" okolod érte, egyszerűen képzeld el, hányan haragudhatnának rád, ha nem tanulták volna meg elengedni a sérelmeket.
3. Senkire se haragudhatunk csak azért, mert nem képes megfelelni a mi elvárásainknak
Exupery Kishercegében azt mondja a király: "Ha egy generálisnak azt parancsolnám, hogy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, vagy szálljon virágról virágra, mint egy lepke, és a generális nem teljesítené a parancsot, ki lenne a hibás, ő vagy én?" Mindenki más és más lépcsőfokon van az élete létráján. Ráadásul azt is kénytelenek vagyunk belátni, hogy egyikünknek sincs joga megítélni, hogy a másik alsóbb vagy felsőbb szinten áll nálunk a jellemfejlődésben - mindenki figyeljen szépen a saját lépéseire, és igyekezzen nem kigáncsolni másokat.
4. Képzeld el, milyen érzés lenne szabadnak lenni a sértettség súlyától
Nem kell spirituálisnak lenni ahhoz, hogy az ember átlássa: a sérelem szenvedéssel jár, a szenvedés pedig a boldogtalanság érzésével párosul. A megbocsátás viszont szabadságot szül, a szabadság pedig egyenes út a boldogság felé. Aki szebb napokat akar, nem engedheti meg magának, hogy haragot tartson.
5. A megbocsátás testi egészséget is hozhat
Ma már a modern orvostudomány is alátámasztja mindazt, amire a spirituális ösvények, tündérmesék, vagy épp vallásos történetek már évezredek óta tanítanak minket: a gonoszság káoszt és halált hoz, míg a jóság megszabadulást és örök életet. A negativitás és a stressz megmérgezi a testet, magas vérnyomáshoz és rákos megbetegedésekhez, de akár agyvérzéshez és szívrohamhoz is vezethet. Nem furcsa, hogy inkább szedünk görcsoldót, fejfájáscsillapítót, vérnyomáscsökkentőt, antidepesszánst, szorongásoldót, és még ki tudja mit, csak mert megbocsátani és feltétel nélkül szeretni túl nagy macera lenne?
6. Írj megbocsátó-szerződést
De ne vond bele azt, akire haragszol: a megbocsátás a te személyes ügyed önmagadal. Kapj elő egy papírt, és kezdd el írni: "Én, XY, teljes szívemből megbocsátok YX-nek", majd írd alá a cetlit, és aztán - égesd el a mosogató vagy a mosdókagyló felett. Az is sokat segíthet, ha elégetés előtt a papíron még listázod is a sérelmeidet - ez lehetőséget ad arra, hogy még egyszer, higgadtan átgondold, jogos -e a másikat hibáztatni értük. Végül pedig az elégetéssel még jobban át tudod érezni, hogy elengedted, megsemmisítetted ezeket az érzéseidet.
7. Légy elnézőbb magaddal szemben
Sokan, sokszor észre sem vesszük, milyen gyakran haragszunk meg önmagunkra. A tükör előtt állva szenvedélyesen gyűlöljük a csípőnket/ráncainkat/orrunkat, rendszeresen a saját fejünkhöz vágjuk, hogy "hogyan lehettem ilyen hülye?!", és gyakan előfordul, hogy irigykedünk másokra, ezzel nullára értékelve a saját, csodálatos lényünket. Senki sem tökéletes, de mindenkinek törekednie kell a tökéletességre, ennek pedig első lépése, hogy felelősséget vállalunk a tetteinkért és a szavainkért. Felelősséget vállalni annyit jelent, mint észrevenni, az élet mely területein szeretnénk változtatni a sorsunkon, majd időt és energiát nem kímélve dolgozni azon, hogy egy jobb, elfogadóbb, önzetlenebb, megbocsátóbb önmagunkká változzunk. Az önsajnálat, az önvád és az öngyűlölet viszont köszönőviszonyban sincsenek ezzel.
