Szinte tehetetlen, ha az ön házában is egész nap ugató kutya zavarja. Hosszú hónapokig tartó eljárásokat lehet indítani, legrosszabb esetben a lakás értékcsökkenése miatt beperelni a kutyatulajt, de ezek nem igazi megoldások. Az állatok általában a szeparációs stressz miatt nem bírnak magukkal, ez pedig könnyen kezelhető kutyakiképzővel, már ha normális az állat gazdája, és hajlandó lépéseket tenni a békés együttélés érdekében.
"A szomszéd kutyája egyfolytában vonyít és sír egy hete. Körülbelül reggel fél 7-től nyomja estig. Eddig felújították a házat, mindig mászkált valaki, fúrtak-faragtak, nem hallottam a kutyát sírni. Most végre rendesen alhatnék, de nem. Felhívtam a gazdáját, aki persze nem vette fel a telefont és nem reagál az smskre sem. Beszéltem egy állatvédő szervezettel, hogy mégis, mit lehet tenni, nyilván szenved a kutya (is). Az állatvédők azt mondják, Magyarország nem tart ott, hogy az állatok jólétével foglalkozzon, örülnek, ha egy-egy kutyát sikerül életben tartani, vagy gazdát találni neki" – írta a Velvet egyik olvasója.
A legtöbb ugató kutya szeparációs stressztől szenved
Az egész nap vonyító és síró kutya a szakértők szerint szeparációs stressztől szenved. Ezen minden kiskutya átesik, amikor elválasztják a családjától és új gazdához kerül, de rengetegen felnőttkorukban is stresszelnek. A Kutya.hu magazin szerint ennek többnyire két oka lehet: az egyik, ha valaki rosszul nevelte az állatot, és a kutya gondolja magát a falkavezérnek. Ez esetben azért sír egész nap, mert bezárva nem tudja megvédeni a falkáját. A szeparációs stressz másik kiváltó oka lehet az elkapatás is, tipikusan ilyen, ha hozzászoktatja valaki a kutyáját ahhoz, hogy minden vonyításra, sírásra odaugrik, és kiszolgálja őt. Így a kutya hamar megszokja, ha valamit akar, csak ugatnia kell.
Azzal viszont, hogy valaki a kutyáját nem megfelelően neveli, nemcsak az állatnak tesz rosszat, de a környezetében élő embereket is gyakorlatilag módszeresen kicsinálja. "Augusztusban egyszer a szüleim lakásában dolgoztam éjszaka, és éjféltől hajnali 5-ig folyamatosan vonyított az alattunk lakó ölebe. Az alattunk lakók házon kívül voltak. Konkrétan visszhangzott a belső udvar, nyilván nyitva is hagytak egy ablakot, ami arrafelé nézett, mert annyira szeretik a kutyájukat, hogy azért azt nem akarták, hogy megfulladjon szegény. Körülbelül éjjel kettőkor rögtönzött lakógyűlés volt a gangon, mivel az egész házban senki nem aludt. A lakások felének az összes ablaka a belső udvarra nyílik, meleg volt, ők is nyitott ablaknál szerettek volna lélegezni" – írta egy másik Velvet-olvasó. Az ingerült szomszédokon egyvalami segíthet, ha azonnal véget vethetnének az állandó vonyításnak. Előfordul, hogy az eb gazdáját cseppet sem érdekli, hogy kutyája zavarja a szomszédait, ilyenkor szóba jöhet a rendőrség, a lakóház házirendjének elolvasása, a közös képviselő felkeresése és a helyi önkormányzat erre vonatkozó eljárásainak megismerése.
Első körben jöhet a hivatalos felszólítás
A közös képviselőhöz több ház tartozik, így ha valaki nem hívja fel a problémával, nem is tudja, hogy mi a helyzet. Minden lakóház házirendjében szerepel az a pont, ami kitér a zajokra, a közös képviselő erre való hivatkozással szóban és írásban is felszólíthatja a kutyatulajdonost, hogy cselekedjen. "A lakók a házirend érvényesülése érdekében a lakóközösségben egymást megbecsülõ, segítõkész magatartást várnak el, ezért: 1. Minden lakó köteles tartózkodni a többiek nyugalmát, akár a lakáson belül, akár a lakáson kívül zavaró tevékenységtõl. (pl. zajos éneklés, kiabálás, botrányt okozó ittasság, nagy hangerõvel történõ rádió-, televízió és magnetofonhallgatás, üzemi gép vagy egyéb zaj)" – részlet az egyik XVI. kerületi lakóház házirendjéből. A rendőrség ugyanazt teheti, amit közös képviselő, semmi többet.
A kerületi rendőrségek ügyeletén bejelentést lehet tenni a hangos kutya miatt. A rendőrség azonban nem tud mit tenni, maximum személyesen vagy levélben felszólíthatja az ebtartót, legyen kedves nevelje meg a kutyáját. Ha az egyenruha és a dühös lakóközösség kevésnek bizonyulnak, a helyi önkormányzatnál is lehet segítséget kérni. A végeredményt tekintve azonban mit sem ér a hónapokon át tartó papírozás és bizonyítási eljárások folyamata, hivatalos úton nincs konkrét megoldás.
Aztán lehet eljárásokat indítani, de minek
Az önkormányzatoknál többféle eljárás is indítható, ha a szomszéd kutyája egész nap vonyít. Azonban egyik sem szünteti meg a problémát. Ha a kutya nincs megfelelően van tartva, akkor annak körülményeit ki lehet vizsgáltatni. Ehhez az is elég, ha a kerületi állatorvost felkeresi az ember, aki házhoz megy, kivizsgálja a kutyát és elbeszélget a gazdával – már ha az otthon tartózkodik, ugye. Ha az állatorvos azt tapasztalja, hogy a kutyának komoly testi-lelki baja van, szakértői véleményt nyújt be a területi önkormányzathoz, ahol automatikusan állattartási eljárást indítanak az ebtartó ellen. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy az állattartási eljárás lényege csak arra terjed ki, hogy a kutya megfelelő gondozásban részesül-e, kap-e enni, inni, eleget sétáltatja-e a gazdája.
A szeparációs stressztől szenvedő kutyák esete ilyenformán nehezen bizonyítható. Van lehetőség másfajta hatósági intézkedésre, ha úgynevezett birtokvédelmi eljárást kezdeményez a dühös szomszéd az önkormányzatnál. Az eljárást bárki indíthatja, akit valamilyen zajjal, bűzzel járó tevékenység zavar, az ügyfélszolgálaton benyújtott panasz illetékköteles (2200 Ft). Amennyiben az önkormányzat bizonyítottnak látja a panaszt, azonnal bíróságon köthet ki a kutyatulajdonos, ahol pénzbírságot kaphat. Azonban a síró-vonyító kutya esetében a lehető legkevesebb az esély arra, hogy az egyébként hónapokon át tartó eljárási folyamatban egyáltalán bizonyítottnak találja az önkormányzat a birtokháborítást. Egyik eljárás sem erre az ügyre van kitalálva, az állattartási rendeletek pedig csak az állatok tartásának körülményeire vonatkoznak. Emellett azzal is számolni kell, hogy mindennek 30 napos ügyintézési határideje van az önkormányzatoknál, az eljárás pedig további napokat is elvehet még, ha mondjuk bizonyos pontokon fennakad a bizonyítás során.
Ha valaki ezek után is úgy érzi, az önkormányzattól kér segítséget, elég csak egy levelet írni a pontos címével, nevével, az ebtartó nevével és annak pontos címével, és beadni a helyi önkormányzathoz. Egy biztos: a hatóság senkit nem kötelezhet arra, hogy költözzön el a házból a kutyájával együtt, sem pedig arra, hogy fogadjon a kutyájához kiképzőt – ez ugyanis az egyetlen épeszű megodás a problémára. Ha valaki azt az utat választja, hogy inkább elköltözik, de a lakását a szomszéd hangos kutyája miatt nehezen vagy érték alatt tudja eladni, kártérítési pert indíthat a szomszéd ellen.
Ha hülye az ebtartó, nem is lesz megoldás
"A megoldás nálunk is az volt, hogy semmit nem lehet tenni, csak könyörögni a kutyatulajdonosnak, hogy kegyelmezzen a többi lakónak, meg persze az állatnak is" – tette hozzá az egyik olvasó. A könyörgés és kiabálás azonban mind haszontalannak bizonyulnak, ha a kutyatulajdonos nem szán időt a kutyájára. A kutyakiképző szerint ha már kialakult a probléma, nem elég a kutyaiskola.
"Ha már kialakult a szeparációs stressz, elég valószínű, hogy a gazdának nem megy a nevelés. Nem árt a kutyaiskola, de egyéni foglalkozás is kell hozzá. Vannak szakemberek, akik házhoz mennek és segítenek. A házhoz kiszálló kiképző 1-2 órát foglalkozik a kutyával, hogy hányszor, az attól is függ, mennyi ideig kell a segítsége, és hogy hogyan áll a kutyához a gazdája. Ha a gazdi nem gyakorol a kutyával, és továbbra sem szánja el magát arra, hogy helyretegye a problémát, akkor akár örökké kellhet majd a segítség" – nyilatkozta a Velvetnek Bán Éva kutyakiképző, aki hozzátette, ha a gazda együttműködik a kiképzővel és gyakorol a kutyájával, akár 2-3 alkalom is elég ahhoz, hogy a szomszédok panaszának véget vegyen. Kiképzőre a menhelyről befogadott kutyák többségénél szükség lehet, hogy a rossz tapasztalatokat, rossz szokásokat és a közös múlt hiányát feloldja.
