Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Idén ősszel fordulóponthoz érkeztünk. Kiadónk döntése alapján ezentúl új koncepcióval működik tovább a Dívány, és ehhez a csapatnak is meg kell újulnia. Így az eddigi szerkesztők és szerzők másfél év után elköszönnek, és átadják a site-ot az új csapatnak. Köszönjük, hogy itt voltatok velünk, olvastatok minket.
Az elmúlt másfél év sok szempontból meghatározó volt a számunkra. Azon kívül, hogy nagyobb önismereti utazás volt, mint megjárni oda-vissza kétszer a Szent Jakab zarándokutat, tőletek is nagyon sokat tanultunk. Jó érzés volt látni, hogyan alakult és bővült a díványos közösség, hogyan kapcsolódtatok be az ötletelésbe, és osztottátok meg velünk életetek nagy változásait, és a jelentősebb életmódkísérleteiteket is. Nagy kedvencünk volt például hogy budapestiként hogyan kezdtetek új életet vidéken.
Mi, a szerkesztők is sok mindent kipróbáltunk, ezek közül csak a legélvezetesebbeket említjük: modellkedtünk a Wampon, kóstoltunk kézműves csokit, teszteltünk cidert, gyümölcsös sört, töltöttünk kolbászt, és közkívánatra saját hamburgerreceptet fejlesztettünk.
Minden új Facebook-lájkolónknak örültünk, mint koldus a talált fagyinak, és habár apróság, annak is, hogy tőletek tudtuk meg, hogyan kell a mosódiót jól használni. Nehéz most, hogy el kell engednünk ezt a közösséget, de jó érzéssel gondolunk majd vissza rátok. A további szerkesztői pátoszt elkerülendő a távozó újságíróink közül néhány elmondja, miért szeretett a Díványba írni.
Ihletett pillanat, amikor mindenkinél elgurul a gyógyszer
Kiss Imola (Trend rovat) legszívesebben az ötletelésekre emlékszik vissza, amikor a témákat közösen vitattuk meg. „A szerkesztőségi levélfolyamok a világ legviccesebb dolgai közé tartoztak. Nagyon ritka, ihletett pillanat, amikor mindenkinél egyszerre gurul el a gyógyszer, és te már meg sem próbálsz dolgozni, csak túlélni a röhögést.”
Imola számára az egyik legfontosabb, hogy mindenféle szépelgés nélkül, őszintén írjon. Erre legtöbbször vevők voltatok, de volt, amikor nem. „A magyar divatra a pozitívumok kiemelése mellett iszonyatosan ráfér a kritika. Igaz, ezzel is szereztem néhány ellenséget, sőt, elhivatott gyűlöletkommentelőt is, aki sosem mulasztotta el megjegyezni, hogy tehenészeti szakmunkásnak tart (innen üzenem az illetőnek, csak ajánlani tudom, próbálja ki, milyen könnyű tehéntrágyát lapátolni) - ezek viszont sosem tudtak megingatni a meggyőződésemben, hogy nem járok tévúton.”
Fekő Ádám, Életmód
„Tök jó volt, hogy nem hurrogtatok le az idióta nyan cates, sorozatos, stb-s ötleteimért, hanem még örültetek is nekik.”
Van rá esély, hogy befolyásolom valakinek a gondolatait
Markó Barbara, Trend
„Nagy szemléletváltást igényelt egy online női magazinba írni, de végül iszonyúan megszerettem. Egyfelől a könnyedsége, másfelől viszont a felelőssége miatt, ami abban rejlik, hogy sokkal-sokkal több ember olvassa, mint pl. egy építészetkritikát, és van rá esély, hogy jelentősen befolyásolom valakinek a gondolatait egy témával kapcsolatban, ami nekem fontos.”
Havas Dóra (Lila Füge), Gasztro
„Interjúkat mindig olyan emberekkel készítettem, akik nagyon érdekeltek és miután beszéltem velük, hetekig az járt a fejemben, hogy hogyan tudnám elintézni, hogy dolgozhassak nekik egy kicsit. Majdnem cselekvésig vittem ezt a Rózsavölgy Csokoládé esetében, amikor valóban beleéltem magam, hogy feladok mindent, amit most csinálok, és csokoládékészítő inas leszek legalább egy évig. De aztán maradtam.”
Kezdtem a világot is így látni
Buczkó Linda, Trend
„Itt olyan témákhoz is hozzányúltam, amikhez korábban nem lett volna merszem. Meghatározó szakmai és lélekkaland voltatok, és ez hozzásegített, hogy megtaláljam a saját stílusomat és hangomat.”
Schmidt Judit dietetikus, Egészség
„Dietetikusként arra helyezem a hangsúlyt, hogy közvetítsem a száraz, unalmas tudományt a laikus, jobban vagy kevésbé képzett, közönség felé. Itt pont ezt tudtam csinálni. Kezdtem a világot is úgy látni, hogy mi érné meg, hogy írjak róla a Díványban."
Sudár Györgyi, Életmód
„Kaptam sok meleget, meg azért néha hideget is, (pl. a kissé negédesre sikerült Jaksity-interjúval kapcsolatban), de az első felháborodás után gyorsan rájöttem, hogy tök jogosan, és sokat tanultam a kritikákból. Jó volt lassan lerakni a régebben rám ragadt, kissé steril, magazinos stílust, és kicsit jobban beletenni magam a cikkekbe. Életemben nem írtam ennyi cikket, mint itt.”
Susánszky Iván, Kultúr
„Ebben a melóban a csapatot szerettem a legjobban. Jó csajokkal együtt dolgozni mindig klassz, még akkor is, ha nem lesz belőle kefe.”
És végül még egy fontos dolog: köszönjük, hogy az egyre csak szaporodó szerkesztőségi hörcsögeink közül örökbefogadtatok néhányat.
