Csillogás, hírnév és gyors meggazdagodás. Ezt sugallja a modellvilág legsikeresebb felső rétege. De mi van a be nem futott fiatal modellek százaival, akik gyakran még fizetnek is azért, hogy a kifutóra lépjenek? Változott-e bármit a szakma az utóbbi 10 évben? Vámosi Viktória segített bemutatni, mikkel kell szembenéznie annak, aki most vág bele, nemzetközi vizeken.
Ha a nemzetközi modellvilág ismert arcaira gondolunk, panorámás szállodai lakosztályok, magánrepülőgépek, hírességekkel teleszórt partik, és a topmodellek körül nyüzsgő kiszolgáló személyzet jut eszünkbe. Mondjuk a híres modellekért valóban versengenek az ügynökségek, és így is élnek, de most inkább azokkal foglalkozunk, akik szerződések nélkül próbálnak megélni ebben a szakmában.
Hatalmas pénzek - nem a kezdőknek
A New York-i divathét több mint 400 millió dollár nyereséget termel a városnak, ennek ellenére sok kezdőnek nem éri meg a kifutón dolgozni. A modellkedés általában szabadúszó foglalkozás, a modelleket egy-egy esemény után fizetik, külön juttatást pedig nem kapnak – írja a New York Times. A modellek soha nem tudják, lesz-e következő munkalehetőség, hiszen önkényesen kerülnek kiválasztásra, és ugyanígy kerülnek lapátra is. Fizetésük szélsőséges: van, aki egy-egy bemutatóért akár 5000 dollárt is kap, míg más ingyen végzi el ugyanazt a munkát. Amerikában a kezdő modellek gyakran tartoznak a saját ügynökségüknek a repülőjegyek, hotelszobák árával.
Jenna Sauers, akit a Times cikke is példának hozott fel, két évig dolgozott a nemzetközi színtéren. Egy hosszabb Sydney-i munkáért 5000 ausztrál dollárt kapott, ebből az ügynökségi díj és az albérlet kifizetése után pusztán 413 dollárja maradt. És ebbe nem számolta bele az étkezését, a közlekedését és a többi kiadását.
A költségek csökkentése érdekében a kezdő modellek általában a külföldi munkák alatt nem ötcsillagos hotelekben, hanem olcsó szállásokon, ismerősöknél laknak. Egy nyáron Sauers például 11 különböző címre volt bejelentve, amelyek között volt egyszobás milánói motelszoba, ahol egy villanyrezsó és két másik lány társaságában lakott, egy fűtetlen New York-i garzon és párizsi hippi-kommuna is. Állítólag a nehézségek ellenére lehet szeretni ezt az életformát és szakmát.
"Szerintem ebbe akkor érdemes belevágni, ha az ember komolyan gondolja, ha hajlandó rá időt, energiát és pénzt áldozni, és a nemzetközi piacon próbálkozik. Ugyanis ekkor jön ki ennek a világnak az esszenciája: az önállóság, a függetlenség megtapasztalása és a nemzetközi megmérettetés. Ez eleinte elég kemény, embert próbáló munka, de a nehézségi fok szerintem leginkább attól függ, hogy ki mennyire mozog otthonosan ebben a térben, ahol nem fogják állandóan a kezét" - így kommentálta Vámosi Viktória a Timesban megjelent cikket.
Ferraris férfiak
Judit két évig dolgozott külföldön modellként. Elmesélte, hogy egy milánói munkánál az érkező modelleket az ügynökség autóján kívül néhány kapuzárási pániktól fűtött Ferraris úriember is várta a reptéren, az egyikük történetesen az olasz ügynökség főnöke volt. Bernardo a legszebb lányokat személyesen vitte el szállodába. Az egyiküket megkérte, hogy másnap találkozzanak a lakásán. A 16 éves lány zokogva ment a rangidősnek számító, 19 éves Judithoz. "Nem tudom, mi volt Bernardo szándéka, nem biztos, hogy ki akarta használni a helyzetet. Mindenesetre megmondtam neki, ha hozzányúl a lányhoz, azt a férfiassága bánja."
"Amúgy nem egyszerű elvágni a virtuális köldökzsinórt, amely ezzel a világgal összeköt, mert az ember könnyen hozzászokik a modell életforma adta kiváltságokhoz: óriási szabadságot, függetlenséget és rugalmasságot ad, nem is beszélve a rengeteg élményről, amit a külföldi fotózások hoznak. Nekem például a tavalyi indiai, dél-afrikai és portugáliai munkák felejthetetlen élmények voltak" - tette hozzá Vámosi.
Celebek nehezítik a helyzetet
Sauers szerint az indusztriális és gyökeréig fetisizált divatvilág az állandó újdonságra kell, hogy épüljön, mégis archaikus szokásokat követ. A ruhákat hat hónappal a szezon előtt mutatják be privát bemutatókon, de az internet teljes nyilvánossága előtt. Ezért az utánzatok tömegei kerülnek az eredeti darabok előtt a boltokba. Ez így megy évről évre: a tervezők szokott módon felháborodnak és hatalmas profitkiesés is keletkezik. Ennek ellenére változások történnek, de nem olyanok, amelyek megkönnyítik a modellek helyzetét.
Vámosi Viktória szerint a modellvilág a 2001. szeptemberi események után például érezhetően kezdett megváltozni. "A gazdaság ingatagsága azóta is nehézséget jelent, de ami talán még erősebb hatással van a modellszakmára, az a celebvilág térhódítása. Tíz évvel ezelőtt gond nélkül el lehetett adni egy magazint szép, ámde gyakorlatilag ismeretlen arcokkal. Ma már szinte csak ismert személyiségek kerülnek címlapra, és a jól fizető kozmetikai világmárkák kampányszerződéseiben is őket favorizálják."
Pont ezért a legtöbb modell tudja, több lábon kell állni, a modellkedés pedig csak ideiglenes munka. És sürgeti az idő is. „Tudom, hogy csak húsdarabok vagyunk. Ahogy telik az idő, mi is lassan megromlunk” - mondta egy párizsi férfimodell a New York Times-nak arra célozva, hogy húsz éves kor felett már nem is érdemes modellkarrier építésébe kezdeni. Ezért a legtöbben tanulnak, képzik magukat. Vámosi is a modellkedés mellett kezdte el tanulmányait egy londoni egyetemen, amit idén fejez be. "Mivel az evés-nem evés dilemmája elég ismerős volt a nemzetközi nagybemutatós múltam miatt, szinte automatikusan fordult a figyelmem a táplálkozástudomány felé."
Súlykérdés
"Az anorexia a divat ebben a szezonban" - jegyezte meg szarkasztikusan egy amerikai divatcég ügynöke. Naomi Wolf, A szépség kultusza írója – a könyv tényszerűségét keményen kritizálják, de megállapításait a divatvilággal és a nőszereppel kapcsolatban helytállónak fogadta el a közvélemény – szerint a modellek olyan „elit csapatok, amelyeket azért vetnek be, hogy 150 millió amerikai nőt formában tartsanak.” Ugyanis egy vizsgálat szerint a divatlapokban szereplő vékony modellek miatt a nők valóban rosszul érzik magukat a saját bőrükben, ráadásul ez nem függ össze a testsúllyal: egy vékony testalkatú olvasó is ugyanolyan bűntudatot érez, mint egy túlsúlyos nő.
Vámosi szerint fontos hangsúlyozni, hogy a divatbemutatók modellekre gyakorolt erőteljes kényszerítő hatását nem szabad összemosni a divat egyébként rendkívül színes palettájával. "A kifutók világát el kell választani a divatvilág összes többi megnyilvánulásától, mert a bemutatókra döntően az átlagnál jóval vékonyabb modellek kerülnek. Erre egyetlen magyarázatot látok, egy vékony alkat a kifutón légiesebb, kecsesebb, és több minden jól áll neki. Én pontosan tudom, hogy mit érez az a fiatal lány, aki egy karnyújtásnyira van a nagybemutatóktól, de ha kifutóra akar lépni, bele kell fogynia a kollekcióba."
A kifutón kívül, de a tervezők és a kollekciók közvetlen közelében létezik olyan munkalehetőség is, ahol a nyomás nem ilyen nagy. A showroom munkák, vagy egy tervezőnél fit-modellként dolgozni szintén nagy kihívást jelent. Ezek nem járnak csillogással és hírnévvel, de stabil pénzkereseti lehetőséget biztosítanak.
Nincs hatásos érdekképviselete a modelleknek
A modellkedés kivonata azoknak a munkáknak, amelyek 1990 óta terjednek az informális munkapiacról a hagyományosan stabil állások felé. A modellek olyannyira alulszervezettek, hogy amikor 2005-ben egy divatmodelleket érintő csoportos keresettel 22 millió dollárt nyertek, a kártérítés összegéből 6 millió dollárra nem volt jogos követelő. Beszédes, hogy ezt az összeget a New York-i bíró olyan alapítványoknak ajánlotta fel, amelyek táplálkozási rendellenességben, illetve kábítószerproblémával küzdő betegekkel foglalkozik.
Az viszont biztató, hogy egy New York-i modell és jogász saját kezdeményezésre nonprofit alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy a modelleket legalább az ügynökségek díjszabásáról, illetve az egyes munkák után várható fizetésről tájékoztatni tudják.
