Eddig azt hittem, hogy ha valaki pösze, raccsol vagy éppen dadog, akkor ajánlatos keresnie egy logopédust. Arról most hallottam először, hogy a beszédet az eddigieknél jóval izgalmasabbnak ígérkező lovasterápiával is lehet javítani.
Nekem is van némi beszédhibám (magamtól nem tudtam, figyelmeztettek), és rám is rámférne némi korrekció. Ha a kurzust nem is vállaltam, a módszernek utánajártam.
Az élmény nem adja magát olyan könnyen: Verőcére elkocsikázni ugyan nem nagy ügy, de a beszédjavító kurzusok terepe, a börzsönyi Kő-hegy fennsíkján elterülő Ménkőtanya kicsit messzebb van. Esőmosta vájatokkal tarkított köves dűlőn kell felküzdeni magunkat. Szerencsére megúsztam a gyaloglást, mert érkezett egy terepjáró. Így viszont kapaszkodni kellett, nehogy az arcunkba vágjanak a belógó ágak és lepotyogjunk a járgány platójáról.
Mentális rásegítés
"A beszéd a legnehezebb mozgásforma a pici, finoman összehangolt izommozgások miatt. Ez az oka, hogy a gyerek fejlődése során az utolsóként kezd beszélni. Ha valakinek a beszédével gond van - túl gyorsan beszél, vagy elnyel szavakat, esetleg feltűnően pösze, vagy más beszédzavara van -, óvódában, ötéves kora körül minden bizonnyal találkozik logopédussal. Csakhogy egy gyereknek természetesen sokkal fontosabb egy jó játék a többiekkel, mint a logopédián tanultak gyakorlása. Nyűg logopédiára menni, ott rajzolgatni meg nyelvtornákat csinálni a tükör előtt.
Akinek felnőttként alakul úgy az élete, hogy fontos a munkájában, életében, hogy megértsék, figyeljék, amit mond, természetes, hogy jobban együttműködik a beszéde javításában. Én a lovakkal olyan dolgokon tudok segíteni beszéd téren, ami a kommunikációs gátakat oldja fel. Ilyenkor egy picikét már inkább pszichológia mezsgyéjén járunk, egyfajta mentális rásegítéssel" – mondja idegenvezetőnk, Baracsy Gabi (aki maga is gyakorló logopédus), miközben közeledünk a lófarm felé.
A kisszámú személyzet szívélyesen fogadott, és én máris irigyeltem őket, hogy milyen jó nekik itt a nyugiban, a napon, lovak, némi baromfi és egy óriás mangalica társaságában. Csak azt nem láttam magam előtt még akkor, hogy hogyan folyhat a terápia. Beültünk az árnyékba, hogy a szakértő megismertessen az alapvetésekkel. Azt már az eddigiekből is sejteni lehetett, hogy talán nem is a beszédről van itt szó elsősorban.
Nézd meg az anyját
"A logopédia alapvetően gyerekműfaj, merthogy gyerekkorban vagy nem szólal meg a gyerek, vagy nem tud rendesen beszélni – magyarázta Baracsy Gabi. Egy gyereknek elsősorban a környezete adja a mintát, nemcsak a szokások, hanem a kommunikáció, a beszéd terén is. Természetesen olyan esetekről beszélek, ahol nincs szervi ún. organikus oka a beszédfejlődés zavarának. Amikor egy gyereknek kommunikációs problémája van – ami állhat abból, hogy nem bírja a többi gyerekkel megtalálni a hangot, abból, hogy állandóan konfliktusba keveredik a felnőttekkel: tehát minden olyan, ami az ő életét nehezebbé teszi –, ez általában a kommunikáción múlik."
Legtöbbször tehát nem is a gyerekekkel van a baj, hiszen ők csak a felnőttek viselkedésmintáit tükrözik. "Volt nálam olyan óvodás gyerek, akiről azt mondták, hogy olyan kis lagymatag, meg a beszéde is olyan renyhe, izomtalan. Szülei mondták, hogy kijönnének. Ahogy beszélgettem anyukával, kiderült, hogy a gyereknek azért is van önbizalomhiánya, mert alapvetően az édesanyja is önbizalomhiányos." Baracsy szerint ilyenkor a probléma forrása a felnőtt szülő, és leginkább vele kellene foglalkozni.
Letisztult viszonyok
Miközben egyre inkább a szabadon kószáló lovak felé pislogtam, megkérdeztem a trénertől, hogy mindenképp fontos-e, hogy a páciensek fel is üljenek a lóra, hiszen sokukból nemcsak a kellő önbizalom hiányzik, hanem a lovaktól is félnek.
"Nem az a lényeg, hogy lóra üljön – mondta erre a logopédus –, hanem az, hogy kiderüljön a számára, hogy a lovaknál egy letisztított kommunikációs rendszer van. Ők a nonverbális (nem szavakba öntött) információra teszik a hangsúlyt, ami egyébként az emberi kommunikációnak is a 65 százalékát teszi ki, csak éppen az esetek nagy részében átsiklunk felette." Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire leszek megilletődve és merek-e majd felpattanni a nyeregbe, de nem gondolkodhattam el rajta, mert elindultunk a lovak felé.
Jöhet a kilovaglás
A lovak viszonylag nagy területen mozoghattak, semmilyen istállót nem láttam. Nem is volt, télen hóban fekvés van, akár régen a vadlovaknál. Ez itt kérem: ridegtartás. Ők pedig szeretik. Aggodalmaskodásomra azt mondta a tréner, hogy jól megvannak így, ha van vizük, abrakuk és fás területük, ahova bebújhatnak.
A menet a következő: megpróbálni nem elbukni a villanypásztorban és bemenni a lovak közé. Választanak nekem egyet és kivisszük a többiek közül, majd kis csutakolás vakaróval a jobb kapcsolat kedvéért (hiszen mégiscsak idegenek vagyunk), majd jöhet a kilovaglás (ami ezúttal csak kivezetést jelent a terepre).
Habár valamikor régen ültem már lovon, egy csapat gyakorlatilag szabadon kószáló ló megközelítése némi szorongással töltött el, de megpróbáltam palástolni. Jöttek hozzánk, de az érdeklődésük mérsékelt maradt.
Baracsy Gabi elmondta, hogy most gyorsabb ütemet diktál, mert egyébként, amikor a páciensei érkeznek, hosszabb ideig tart az ismerkedés. "Általában azoknak, akiknek ilyen problémájuk van, sokkal félénkebbek, ezért többet kell őket oldani" – magyarázta.
Egyre több páciens
Ekkorra már ki is választotta, hogy melyik lóval fogunk pár gyakorlatot elvégezni. Elindultunk a göröngyös fennsíkon egy kissé félreeső tisztás felé. Mivel nekem csak arra kellett figyelnem, hogy azon az oldalán haladjak a lónak, ami nem zavarja őt, volt időm kérdezősködni. Kiderült, hogy egyre többen vannak azok, akik Baracsy Gabi potenciális páciensei lehetnének, mert egyre több - a beszédzavaros, diszlexiás mellett - a magatartás- és viselkedészavaros gyerek is.
Régen egy óvodáscsoportban öt-hat gyerek járt logopédiára, most: tíz-tizenöt. Ez tehát több mint a duplája. Ennek szerinte többek közt az az oka, hogy hiányzik a gyerekek életéből a rendszer, nincsenek keretek/korlátok.
"Felnőtt egy generáció, akit nem úgy neveltek, hogy rendszerben gondolkodjon, és nem is tudnak mit kezdeni vele." Pont a rendszer az, amit egy állattal kialakult kapcsolat során újra fel lehet fedezni. Ilyenkor nincs másra lehetőség, különben sosem tudjuk az akaratunkat átvinni az állatra.
"Ha a gyerek – de akár a felnőtt – megtanulja, van egy rendszer, aminek vannak keretei, akkor ugyanezeket megpróbálja majd feszegetni, de ha nincs keret, akkor mit feszeget? A legtöbb baj mindig abból ered, hogy nincsenek letisztázva a viszonyok, nincs letisztázva a hierarchia és nincs tisztelet" – hangzik a kissé sommásnak tűnő ítélet.
Ekkor már átkerült a kezembe a szár és Baracsy Gabi utasításait követve, egy kis körön körbe-körbe vezettem a jámbor jószágot. Az volt a lényeg, hogy azt elérjem, a ló mindig kevéssel mögöttem jöjjön, megtartsa azt a távolságot, amely nekem, mint vezetőnek jár, illetve, hogy vezényszóra megálljunk, újrainduljunk és akár a kör ívén meg is forduljunk. Kutyaegrecíroztatásból már volt némi gyakorlatom, és ez a lónál könnyebbségnek bizonyult.
Ha valaki mindig kiabál, és ha tényleg baj van, akkor hova emeli majd a hangerejét
Fontos, hogy az ember tudjon nyugodt és határozott lenni, mert megérzi a kutya is, a ló is a bizonytalankodást, és akkor nem vagy csak kevésbé hajlandó alávetni magát az akaratunknak. Ez különösen igaz a lónál. Lónak nem az ember, hanem a másik ló a legjobb barátja. Ezt tudva kell elfogadtatni magunkat vele, hogy hajlandó legyen megcsinálni azt, amire utasítjuk.
"Nem durvának kell lenni, hanem testtartással, hangerővel, határozottsággal vesszük rá őket, hogy azt csinálják, amit mi akarunk. Ha valaki mindig kiabál, ha tényleg baj van, akkor hova emeli majd a hangerőt?" – kérdezte a terapeuta. Közben felültem a lóra, de a visszafelé úton inkább visszaadtam őt a gazdájának. Jobb a békesség.
Az, hogy a lovakkal megtaláljuk a közös hangot, hozzásegít, hogy magunkkal is egyenesbe kerüljünk, és lelki eredetű beszédzavaraink oldódjanak. De más járulékos jótétemény is fakad: "Van, aki felül a lóra, és úgy érzi, elmúlik, ha addig fájt valamije. De egy rossz passzban lévő ismerősöm is teljesen kivirult egy-egy ilyen alkalom után. Persze ő azt nem tudta, hogy közben én négy órát foglalkoztam vele."
Jó fárasztó egy-egy alkalom, Baracsy Gabi nem is vállal egynél több embert egy napra. "Főnököknek is ajánlom, mert kicsit következetesebb lesznek, céltudatosabbak, de mégis bizonyos dolgokban engedékenyebbek, más dolgokban meg határozottabbak. Ilyen állat főnököknek nagyon jót szokott tenni."
Én sosem voltam főnök, és nem is tartott négy órát a foglalkozás, de magamon is éreztem egyfajta könnyűséget. Hazafelé a kocsiban még többször eszembe jutott Baracsy Gabi egyik utolsó mondata. "A viszony az állatokkal mindig tiszta, egyértelmű helyzeteket ad. Ezeket a dolgokat csak az ember bonyolítja túl."
Fotó: Kováts Dániel
