Sajnos annak ellenére, hogy biológiai igényünk van kisebb-nagyobb pihenőkre, a magyar munkahelyek nagy részén nem elfogadott a legális relaxálás, sőt, kiderült, hogy többségünk magának sem ad rá engedélyt – lelkiismeretfurdalást érez, amikor épp nem munkával foglalkozik munkaidőben. Tabu téma a hivatalos munkaidő és az aktív időszakok aránya, pedig, nyolc-tíz, sőt, tizenkét órán át képtelenség folyamatosan koncentrálni. És ekkor jönnek az indokoltnak tűnő pótcselekvések: távoli ismerősök nyaralásáról készült fotók elemzése, a nyolcadik kávé megfőzése, egy újabb lista készítése a nap hátralévő feladatairól.
Persze, van egy egészséges határ a pihenés és naplopás közt. Heni (27) mesélt a főnökéről, akinek minden napszakban volt kibúvója, “reggel azért nem dolgozott, mert álmos volt, délelőtt azért nem, mert éhes volt, ebéd után azért nem, mert tele volt hasa, kora este pedig már fáradt volt és ment volna haza.”
Az ebédidő a nap fénypontja
Az evés-iváshoz kapcsolódó rítusok toronymagasan vezetnek a munkakerülési stratégiák listáján. Ide tartozik a sokadik kávé megfőzése – csak hogy kiszabaduljunk a monitor elől, illetve ennek bio változata, a méregtelenítő/ fogyasztó/ termékenységi gyógytea kúra pontos betartása. Ismerős lehet a folyamatos rágcsálás is, kekszek, joghurtok, túró rudik tűnnek el tonnaszámra munka közben. Az evés az egyik legalapvetőbb felmentést adja a munka alól – nem lehet belekötni. Még több idő nyerhető, ha rituálévá válik, például nem elég megmosni a gyümölcsöket, gondosan fel kell vágni, megpucolni, kompozícióba rendezni.
A legtöbben az ebédidőt élik meg a munkanap fénypontjaként, és ezt a csúcsot szeretik lehető leghosszabban kitartani. Kata (29) munkahelyén az ebédszünet egy órásra is elnyúlhatott. “Közben nyugiban kidumáltunk mindent. Mindig volt valami vezető téma az adott napra, és folyamatosan dőltünk a nevetéstől, ez jó stresszlevezető volt.”
Az ebéd forgatókönyve egy összetett rítus, akkor indul, amikor a legéhesebb kolléga elkezd foglalkozni vele, melyik közeli étterem napi menüje a legvonzóbb, vagy ha nem a belvárosban van az iroda, akkor ki kell választani honnan hozzanak ebédet, fel kell venni a rendeléseket és összehangolni. Ezután jöhet a közös ebéd az ebédlőben, ha valaki otthonról csomagolt ebédet, akkor a receptek részletes ismertetése, cserélgetése következhet. Sokan nem vágynak a munkahelyi ebédlőre, az épületből is szeretnek kiszabadulni, így van ezzel Zita (32) is, aki szinte mindig kimegy valahova épületen kívülre. “Az ebédszünetet elég hosszúra szoktam nyújtani, ez szánalmas irodista létemre hétköznapjaim fénypontja, nagyon nehezen viselem a bezártságot.”
Az ebéd-szertartás soha nem ér véget hirtelen – fagyizás, kávézás, cigizés, alapos mosogatás is tartozhat hozzá. Az akár másfél órásra is felduzzasztott ebédszünetet még megtoldja az emésztési fázis, amikor sokan semmi másra nem képesek, csak a Facebook like gombjának a nyomogatására, vagy az ebédnél elkezdett beszélgetés folytatására cseten.
A házimunka mint pihenés
Az ebéd-rituálé az otthon dolgozóknak is lehet fénypont, sőt, számukra van még egy lehetőség: a főzés, ami szintén legalizálhatja a nem munkával töltött időt. Bár egy kicsit stréber megoldásnak tűnik, a házimunka minden formája jelenthet kikapcsolódást, arról nem is beszélve, hogy ha tisztaság vesz körül, jobb lesz dolgozni is. Amikor a szakdolgozatomat írtam, ragyogott a lakás és szinte minden nap kipróbáltam valami új receptet, amihez a hozzávalók begyűjtése is sok időt vett el – miközben, máskor szinte soha nem főzök, és a takarításra is nehezen veszem rá magam.
Kata (29) pedig azért végzett el pár apróbb házimunkát napközben, hogy az estéje és a hétvégéje kellemesebb tevékenységekkel teljen. “Betettem a ruhákat mosni, következő szünetemben kiteregettem, máskor elmosogattam, főztem, esetleg elmentem bevásárolni, a postára”.
Virtuális naplopás, barokkos táblázatok
Akárhol is dolgozunk, ha számítógép kell hozzá, nagy a kísértés, hogy a monitort nézve kapcsolódjunk ki. Persze, a legtöbben ezt sem érezzük legálisnak – sőt, bizonyos helyeken a főnökség le is tiltatja a közösségi oldalakat és levelezésre használható szájtokat. “Mikor olyan helyen dolgoztam, ahol mindenki belelátott a monitoromba, nem mertem semmilyen olyan oldalt megnyitni, ami nem a munkához kapcsolódott, így azt vettem észre, hogy sokkal többet dohányzom és magas lett a telefonszámlám, mert gyakran hívogattam a barátaimat pihenésképpen" - meséli Heni (27). Imola (26) többnyire otthon dolgozik, így szabadon csetelhet, facebookozhat, olvashat. “Hogy ez meddig tart? Attól függ, hogy mennyire tudok uralkodni magamon, lehet pár perc, de fél-egy óra is. Viszont soha nem tudom leküzdeni a rossz érzést emiatt, ha épp nagyon dolgoznom kéne, és szöszmötölök.”
A számítógép – internet nélküli is – kiváló terepe a pótcselekvéseknek. A hosszú, mindent átfogó tennivaló listák készítése és a barokkos dísztettségű excel táblák mind-mind az időhúzás nagyszerű eszközei lehetnek. “Ha munkát akarok kerülni, akkor remekül elcseszem az időt azzal, hogy tervezgetem a tennivalókat, meg határidőket szabok, meg összeírom, hogy mennyi mindent kellene csinálni, aztán meg sokkot kapok, és inkább gyorsan főzök valamit”- tette hozzá a nyomasztó listák lélektanához Zita. Imola is ismeri ezt a jelenséget, “a végtelen to-do lista, amiről kettőnél többet soha nem húzok ki”.
Ezzel nem merítettük ki a számítógépben rejlő lehetőségeket, itt van például az asztalon lévő fájlok, mappák, ikonok rendezgetése is, amellyel hosszú perceket lehet tölteni, sokan már-már művészi szintre fejlesztik a desktop csinosítgatását.
Természetközeli munkakerülés
Mennyivel izgalmasabb az ikonok rendezgetésénél egy törpehörcsögfarm! Juli (28) munkahelyén “a hörcsögök nyünyüzése minden nap pár perces móka. ” Törődni az állatokkal az egyik leghatékonyabb kikapcsolódás, felállunk a számítógéptől, kontaktusba lépünk velük, és ez szinte mindig pozitív kommunikációt jelent. Ha valamelyik munkatárs be tudja vinni magával a kutyáját, a simogatás, játék nagyon jó lehetőség lehet a kikapcsolódásra, amellett hogy az állatok jelenlétének mindig közösségformáló hatása is van.
Számomra a kutya sétáltatás az egyik legjobb módja annak, hogy munka közben kikapcsolódjak – minden esetben legalizálja, hogy a kutyának szüksége van rá, ki lehet menni a levegőre, és utána mindig nagy lendülettel tudok újra nekiállni dolgozni. Eszter (31) számára is a séta az, ami mindennél pihentetőbb, “még akkor is ha fizikailag vagyok hulla, de minimum fél órán át kell tartania.”
A séta mellett már csak a meditáció és az alvás vannak versenyben, ha egészséges pihenési módokat akarunk sorolni. Sajnos itthon alig ismerünk olyan irodát, ahol biztosítanak egy nyugodt sarkot vagy egy szobát erre. “A HR-esünknek évek óta könyörgök egy relax szobáért, ő egyet ért velem, de az idióta főnököm nem engedi, de neki persze nem kell pihennie, mert nem csinál semmit“- panaszkodik Zita.
Kultúránktól sajnos távol áll a szieszta intézménye, ami legalizálja a pihenést. Pedig szükségünk van rá munka közben is – és az alvás kétségtelenül az egyik legjobb módja.
