Kívánságműsorunk előző részében Korda Györgytől és a Bikinitől is kértek dalt a járókelők, most sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a dalok, amelyek ebben az évszázadban születtek.
Fotófóbiás magyarok
A múlt héten, az első kívánságműsor felvételének az idején, kicsit mellényúltunk a csütörtök déli időponttal, amikor is mindenki rohant a Deák téren és nem akart kívánni semmit, akár jön az ősz, akár nem. Mindehhez még a borzasztó időjárás is csatlakozott. Ezúttal a vasárnapi Wampon vadásztunk, de még itt is, az összegyűlt tömegben is meggyűlt a bajunk a labilis önképpen megáldott nőkkel, akik semmi pénzért nem akarták, hogy lefotózzuk őket. Miért fotófóbiásak a magyarok? Ezek ellenére találtunk öt embert, akik szívesen meséltek nekünk... és kérték kedvenc számukat.
Kata (24): Kis sörözők a lugasban
A hölgy az egészséges életmód híve, ugyanis idei legkedvesebb emléke szerint nyeregbe pattant: „Biciklivel végigtekertünk a Balaton északi partján. Annyira gyönyörű, szép helyen élünk, néha nagyobb élmény, mint külföldön nyaralni. Kis sörözők lugasokban, helyes büfék, leírhatatlanul otthonos. Káptalantótiban például betévedtünk egy kis faluba, ahol éppen egy családias vásár zajlott: mindenhol kézimunkák, házias cuccok, és mindenki megkínált a saját portékájával. Azért volt jó látni mindezt, mert így újból meggyőződünk arról, hogy szép is tud lenni hazánk." Ennek örömére Kata az új Eric Sumo slágert kérte tőlünk.
Ágó (21): a tengerparton boroztunk
Bármennyire is szépek hazánk tájai, néha jót tesz a léleknek egy kis külföldi kitekintés, csakhogy lássuk, máshol milyen a világ. Ágó Olaszországban járt idén: „Milánóban jártunk a barátommal, majd a tengerparton boroztunk. Ragyogó idő volt. Kellemes, hűvös nyári este. Sok garnélát ettünk, meg halakat és tipikus olaszos ételeket. 15 éve ugyanabba a családi apartmanban járunk.” Ágó nem bőbeszédű, szóljon helyette a dal, amit kért.
Gyuri (33): Csináljunk egy fesztivált
Gyuri nem aprózza el, egyenesen egy egész utcát akar, ám a lezárási cél szerfelett nemes: „Egy olyan utcában van az üzletünk, a Szimpla közelében, ahol olyan légkör alakult ki, ami leginkább egy falu közösségére jellemző. Nem zárkóznak be, élnek, pletykálnak. Most nyáron jött az ötlet, hogy, csináljunk egy fesztivált, egy utcabált, főzéssel, programokkal, sok pletykával. Elsősorban az ottani lakosok részére, de bárki csatlakozhat, akit az ilyesmi vonz. Ez egy őszinte helyzet lenne, mindenféle máz nélkül, ellentétben a mai pénzvadász fesztiválokkal. Megjátszás nélkül, maszkok nélkül. Nem kisminkelt embereket akarok látni, hanem őszinte, igazi embereket: ha valaki sánta, akkor sánta és semmi baj vele.” Szóljanak tehát a hétköznapi emberek Gyuri kérésére.
Karcsi (29) : Romokból fülbevalót
A munka nemesít, pláne, ha vevőnek és eladónak egyaránt örömére szolgál: „Legkedvesebb nyári élményem egy tragédiából lett örömünnep: otthon csiszolok boldogan, amikor behoznak nekem egy porcelánt restaurálni. Valahogy eltört munka közben. Ciki volt a helyzet és nem akartam a megrendelőnek csalódást okozni, így csináltam a romokból fülbevalót és medált neki. Amikor meglátta, jobban őrült neki, mint az eredeti darabnak. Aztán már nem volt idő nyaralni menni, mert egyre több hasonló megrendelés érkezett.” Jöjjön a szintén kreatív Shakira.
Eszter (23) : Terápiás nyaralás
Nem csak olyan nyaralás boldogít, ahol vödörrel mérik a rumot és all inclusive az ellátás, van, amikor sokkal mélyebbre utazhatunk itthon: „Idén nyáron sérült gyerekeket táboroztattunk. Ez egy terápiás nyaralás volt számukra, lovas terápiával, tánc és művészet terápiával. Volt hidroterápia is. A gyerekek nagyon élvezték és én is. Számomra külön felfedezés, amikor egy ilyen gyermeknek megismerem a lelkét. Ez egy igazi élmény. A Csík zenekartól kérek egy szép számot és stílszerűen küldöm mindenkinek, aki szereti.”
