Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sül a pulyka otthon, a menedékhelyeken, a templomok által működtetett konyhákban, mint ahol tavaly Obama elnök és családja is segített felszolgálni. Mert a Hálaadás Ünnepe az a nap, melyen ki-ki a maga módjan tudatosan megköszöni mindazt, amivel az élet megáldotta. Ilyenkor összejönnek a családtagok, barátok. Az asztalon finomságok, a lélekben hála, hogy élünk, és hogy megoszthatjuk azt, amink van. Ilyenkor szokás meghívni azt is, aki bár nem tartozik a szoros családhoz, de magányos, nincs hol és kivel töltenie ezt a szeretetünnepet.
Amerikában ez a nagy utazás napja is, mindenki – bármilyen távol is él – igyekszik a szeretteihez. Otthon szól a zene, meleg van és ünneplés, emlékezve 1621 őszére, amikor az éppen odaérkezett bevándorlókat kisegítették az ott élő indiánok (lásd a keretes írást). A tévéműsorokban ezt mesélik el a gyerekeknek.
Ezen a napon, az őszi betakarítások után az amerikaiak Istennek adnak hálát. És az őslakosoknak, akik a hagyomány szerint kisegítették a telepeseket. A vallásüldözések elől menekülő, kiéhezett, átfagyott férfiakat, nőket és gyerekeket a vampanoag indián törzs mentette meg. Megtanították a helyi halászat, vadászat fortélyait, és azt, hogyan termesszenek kukoricát és nyerjék ki a juharszirupot.
Lincoln elnök az 1860-as években nyilvánította ünnepnek a napot, majd Franklin D. Roosevelt elnök kongresszusi határozatban rögzítette november negyedik csütörtökére.
Szóval, sül a pulyka – az idén Beulah nevet kapott az enyém, mert a délies konyha kukoricakenyeres töltelékét választottam. Illő ehhez ez a régi név, de volt már Giselle is, az osztrigás. Majd jönnek a szinte rituálés kisérők: tökleves, töklepény (az amerikai pumpkin, amit Halloweenkor faragnak is), édes krumpli (kedves barátom bourbon mártással készíti és hozza majd az összejövetelünkre, amelyen ittélő amerikaiak vesznek részt, mint számukra nélkülözhetetlen ünnepen), s mindenki hozzájárul a gazdag asztalhoz valamivel.
Elmaradhatatlan a zöldszínű zöldség, és persze a cranberry, amelyet itt vörös áfonyának hívnak. Ez egy rendkivül egészséges, C-vitaminban dús gyümölcs, amelyet főleg Massachusetts államban termelnek, ott, ahonnan az eredeti Thanksgiving ünnep is származik, meg az egész Egyesült Államok.
A nagy evészet–ivászat után a fiúk bevonulnak a tévé elé, ahol a nagy hálaadásnapi amerikai focimeccset nézik különböző kommentárokkal, az asszonyok felszabadultan dumcsiznak és előkészítik a hozzávalókat a következő napok pulyka-sokadalom (pulykaleves, pulykalepény, pulykaragu, pulykaszendvics, persze cranberry szósszal) étrendjéhez. S hálát adunk, megköszönve, hogy hálát adhatunk.
Jómagam megyek összecsomagolni a cranberry chutney-mat, én ezzel szerepelek – friss vörösáfonya (milyen nehez volt ezt az idén itt beszerezni!), birsalma, hagyma, cukor, chilipor, erőspaprikamag, só, bors, almaecet. Nagyon finomra sikerült!
A szívem hálával teli.
Amikor fellebben a fátyol a való világ és a túlvilág között, a földieket védi a jelmez, amely megtéveszti a rossz szellemeket – eredete az őskelta rituáléhoz vezethető vissza. | Tökös ünnepek
