Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szerda
A csoportban mindenki túl van a nehezén. Már senki sem éhes. A beszélgetések oldottabbak, szinte már barátiak, hiszen láttuk egymást korgó gyomrunk miatt legörbült szájjal gubbasztani, ismerjük egymás izzadt hátát, amint a lejtős erdőirtáson caplatunk a fennsíkra felfelé. Mindenkinek jókedve van. Nekem különösen, mert tízkor mandulaolajos masszázsra megyek. Reggel lenyomok 55 perc spinninget, egy tornát a táncosabbik fajtából. Aztán már csak habzsi-dőzsi, ahogyan Szilvi, a világ legjobb kezű masszőze mondja. Míg aléltan fekszem, olajos tenyere megpróbálja a lehetetlent, ezernyi ideges kis csomómat a hátamból kimasszírozni. És közben megváltjuk a világot. Alaposan. Már délután is tudok aludni, mélyen, nyálcsordítósan, álomtalanul. Izmaim hozzászoknak a nyolc-tíz kilométeres napi gyaloglásokhoz, tüdőm a tiszta levegőhöz, fülem a csendhez, gyomrom a rendhez. Bőröm tisztul. Könyökömről eltűnik a száraz és vörös, ekcémaszerű folt. Órák telnek el úgy, hogy semmi idegesítő nem jut eszembe. Jól érzem magam.
Csütörtök
Ma jó kis túránk lesz. Imádom. Leereszkedünk a faluszintre, és shoppingolni fogunk. Antónia nagyon érti a női lélek rejtelmeit. Tudja, hogy egy nő a szépségéért, az egészségéért mindent kibír. Nem eszik, koplal, böjtöl hetekig, izzad a szaunában, csöpög a szoláriumban, tűr fájdalmat, visel izomlázat, hajlandó mindenre. Egyet nem bír ki a nő. Vásárlás nélkül tíz napot. Így aztán csütörtökön Káoszba megyünk.
A Káosz Visegrád nevezetességei közé tartozik, mert benne minden megtalálható a kínai babapizsamától az eredeti olasz sajtvágó késen át a szakácskönyvön keresztül a gumicsizmáig. A Káoszt már végigjárni is kész gyönyörűség. Magam ezerhatszázért bevásárolok, természetesen tökéletesen felesleges dolgokat. Na és! Másfél órán át remekül szórakozom, és olcsóbban kijövök, mintha moziba mentem volna be. Ráadásul vacsorára paradicsomlevest kapunk, aminél kevés jobb dolog létezik a léböjt hetedik napjának délutánján. Kívánhat többet ennél ember? Hát nem.
Péntek
Hazafelé gondol mindenki már. Isszuk a zöld teát, és próbáljuk kitalálni, mennyit fogytunk eddig. Ma nehéz túránk lesz. A faluból a meredekebbik kaptatón át a fellegvárig, jó hosszú emelkedő. Szerencsére nem süt a nap. Kicsit szemerkél az eső is. Körben az erdőből, mintha álmukból ébrednének éppen, ködpamacsok nyújtózkodnak. Hajnalban arra ébredtem, hogy kopog az eső az ablakomon. S hogy nem vagyok álmos, se fáradt, se ingerült. Olvasok, de a gondolataim elkalandoznak. Tudnék-e így, munka nélkül élni? Stressz, bosszúság, kudarcok és sikerek nélkül, mint a fák. Gondtalanul. Most azt hiszem, hogy nem. De tudom, hogy nem kell több, mint két nap otthon, s már megint azt gondolom majd, hogy el innen, a zajból, a porból, a gépkocsiáradatból. Most azonban hazavágyom. Megrázom magam. Megyek aquafitneszre, jobb kedvem lesz tőle, biztosan. Este pedig már otthon, kipihenve egy léböjtkúra után.
A léböjtről itt olvashatsz | Idd ki magadból a mérget!
A napló első részét itt találod | Idd kimagadból a mérget! 2.
