Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A horvát jó természet, ez abból is látszik, hogy pénzét kunának nevezi. A kuna valójában a menyét horvát formája: kicsi, szőrős, és esténként vigyázni kell az utakon, mert átszaladhat az autó előtt.
Bankok és menyétek
– pénzváltásról, kis állatokról és teákról
Ha a boltban úgy szemrevételezzük a termékeket, vajon hány menyétbe kerülnek, könnyebb elvonatkoztatni attól a ténytől, milyen siralmas árfolyamon lehet hozzájutni mostanában.
Idén drágább utazni, mint tavaly, de e szempontból úgyis mindegy, hova megyünk. Térjünk vissza inkább a horvát fizetőeszközhöz, azzal a további adalékkal, hogy a váltópénz a lipa, ami szintén aranyos, bár nem szőrös. Lehet viszont belőle teát főzni, mellesleg nagyon jót tesz a légutaknak. Az, hogy egy pénzt, amit lipának hívnak, nehéz komolyan venni, szemlélteti a pénztárosok hozzáállása a boltban: ritkán vesződnek azzal, hogy húsz-harminc lipákat behajtsanak a vásárlón.
Kunát majdnem minden magyar bankban és váltóhelyen tartanak, de azért szezonban hajlamosak néha kifogyni belőle. A magánszálláson általában fizethetünk euróval (sokszor kifejezetten örülnek neki), de a kávézókban, boltokban, a sztrádán nem biztos, hogy sikerünk lesz. Az autópálya fizetőkapuinál elfogadják, de kisebb lehajtóknál nem száz, hogy vissza tudnak adni a nagyobb tételből. Aki megszokta, hogy a határ túloldalán vált (és egyből iszik is egy rendes eszpresszót), az szokjon le róla: most már a sztrádán van az átkelő, és ott se váltó, se kávézó.
Majd biztos lesz. Addig legyen nálunk annyi, amivel eljutunk a célig. A bankokban és pénzváltóhelyeken aztán már a hazai valutánkkal is jók vagyunk.
Praktikusan: autóval
– az autó előnyeiről és a fogalmi dugókról
A horvát utazás során sok érv szól az autó mellett. Nincs messze az Adria – azóta pláne, hogy az autópálya Budapesttől a tengerpartig visz. Split optimális esetben hét órán belül elérhető… a szintidőbe belefér egy kávé és egy szerényebb ebéd is. A kocsi amúgy is jól jön a horvát tengerparton, érdemes itt mozgásban maradni. Spanyolországban kimegy az ember arra a nagy, homokos partra, az Adrián pedig beül a kocsiba reggel, és keres egy árnyas öblöt magának.
Amikor nincs nagy tumultus, kifejezetten jó a horvát sztrádán suhanni – főleg Karlovactól délre: erdőkön és sziklákon át, viaduktra rá, alagútból ki. Zadar fölött különösen látványosan bukkan elő az út a hegy gyomrából – már ha elmegyünk addig.
Az autópálya kiélvezését nagymértékében nehezíti, ha csak hússzal lehet haladni rajta. Az alábbi képen szemrevételezhető, dugóügyben mi a sokéves tapasztalat és várakozás – rajtunk is múlik, beteljesítjük-e…
Egy kiadós dugó a horvát sztrádán megmutatja, meddig terjed a légkondi teljesítőképessége álló autó esetén (körülbelül két óra, ha megfelelően meleg az idő, és miért ne lenne az?!). Ha ráadásul szerencsétlenül valami hegyi szakaszon ragadunk be, a finom kuplungkezelésből is vizsgázhatunk (aggódó vagy kárörvendő párunkkal az oldalunkon – és nem is egyértelmű, melyik a jobb). Ha nem jön össze, és leégetjük, még mindig hívhatjuk a horvát Sárga Angyalt…
• A Horvát Autóklub a 01/46-40-800-as számon ad felvilágosítást az utakról.
• Menet közben érdemes hallgatni a horvát rádió második műsorát (98,5 MHz).
• Sárga Angyal: 987
A sztrádán
– kutakról, autópályákról és árakról
A sztráda melletti benzinkutak jól felszereltek, minden van, ami az autóba kell. Jó kávét főznek, és sok helyen ebédelni is lehet. Általában magasabb a színvonal, mint Magyarországon – főleg, ami a kávét illeti. Akit egészen pontosan érdekel a benzin ára, annak itt van néhány link (azok figyelmébe is, akit a nyitva tartás érdekel, vagy éppen gázt töltenének az autójukba):
Az autópálya nem olcsó. A határtól Zágrábig 36 kuna, aztán onnan Splitig még 157 – egy útra, természetesen. De legalább gyors és egyszerű. Csak kétszer kell résen lenni: egyszer Zágrábnál kell jobbra sorolni (Rijeka, Karlovac, Split az irány), aztán Karlovac magasságában kell eldönteni, hogy Rijeka vagy Split felé akad-e dolgunk. Vagyis: Karlovacig az A1-es, ami megy tovább Split felé, ha északabbra vágyunk, akkor innen az A6-os út.
Ami a közlekedési szabályokat illeti, szinte pont ugyanaz minden, mint idehaza. A lámpának azonban lakott területen is égnie kell nappal – ezt könnyű elrontani. A horvát rendőrök a tapasztalatok szerint nem túl kötözködőek, ha a lámpa felkapcsolva, és az első utasok bekötve, nagyjából megnyugszanak.
A gyorshajtáson még könnyű rajtaveszteni szezonban… de ezt amúgy se erőltessük a menyétek, birkák, szamarak, biciklisták és más lények érdekében.
• Itt az autópálya térképe (és egy árkalkulátor, bár nekem nem működött)
• Innen a díjak halászhatók le részletesen
• Itt meg minden lényeges a rendszabályokról
Az autóút arra is kiválóan alkalmas, hogy teszteljük kedvesünket. Főleg azok a párok vannak előnyben, ahol a lány szeret kapucsínót inni és természetes időközönként pisilni, a fiú viszont képtelen megemészteni azt a tényt, hogy akiket megelőzött a sztrádán, azok most mind elsuhannak sorban, és az egésznek innentől kezdve semmi értelme. Mindkét álláspont korrekt és érthető, összeegyeztetésük szerepel a nagy feladványok között.
Egyéb módokon…
– vonat, busz és ami még jár
Mehetünk a horvát tengerpartra vonattal vagy repülővel is. Utóbbi, ha nem valami charter, meglehetősen költséges vállalkozás az előnyeihez képest. A vonatjegyet viszont jó áron adják, a Splitig tartó retur húszezer alatt van. De családdal így is drágább, mint az autó – egyedül esetleg megéri. Ha megtoldanánk hálókocsival, az a Zágráb–Split reláción (egy útra) 130–180 kuna, attól függően, hogy két- vagy háromágyas kabinra fizetünk-e be. Csak főszezonban van közvetlen vonat, egyébként át kell szállni a horvát fővárosban. Amikor már nem, akkor egészen Budapestről lazíthatunk a hálókocsiban.
Az egyetlen probléma, hogy nagyon lassú. Zágrábig közel nyolc óra alatt mászik el, és utána sem gyorsul: Karlovactól délre merész tájakon zakatol, óvatosan kell gépészkedne a vezetőnek a sötétben – összességében kijön vagy tizenhat órára, pedig alig több, mint hétszáz kilométer.
A buszközlekedés a partvonal mentén, illetve Zágráb irányába (szinte bárhonnan) is biztató, és a szigeteken is kielégítő. Gyakran több társaság is jár ugyanazon a vonalon. A jegy Splittől Zágrábig körülbelül 200 kuna egy útra – a fél kuna kilométerenként nagyjából mindenhol jó számolási alap.
• A horvát vasúttársaság honlapja (menetrendkeresővel)
• A zágrábi és a spliti buszpályaudvarok (kereshető menetrenddel)
És a szigetek
– kompokról és megérkezésről
Ha nem ragadunk le a kontinensen (és miért is tennénk?! A szigetek menőbbek és kicsit talán szellősebbek is a szezon közepén), előbb-utóbb kompozni fogunk.
Jelentéktelenebb vonalakon találkozhatunk még egy-két üdítően leharcolt darabbal, de a forgalmas vonalakon új kompok járnak, légkondis kávézóval, napozóteraszokkal. A nagyobb szigetekre akár óránként indít járatokat a Jadrolinija. Viszonyításképp: Hvar szigetére (Splitből Stari Gradig) 286 kunáért viszik el a kocsit, téged pedig még plusz 42-ért… nem egészen két óra alatt. Gyerekeknek hároméves korig ingyen, de az ötéves bliccelőket sem szokták szóvá tenni…
A komp fedélzetén – az már a nyaralás… lehet napozni, inni, fényképezni, a gyerekek meg felfedezhetik a hajót. Az egyetlen kellemetlenség, ami beüthet, ha lekéssük az utolsót. Sőt, szezonban még az is előfordulhat, hogy nem férünk fel.
• Jadrolinija-kompmenetrend
• Jegyárak a kompokon
Ma túlestünk sok alapinfón, talán kicsit unalmas volt, de milyen jó lesz majd odalinkelni a strandolós-romantikus-raftingolós részek alá. Nemsokára jönnek!
