Milyen egy depressziós ember? Szomorú, nyilván. Az orrát lógatja, nincs kedve semmihez, ilyenek. És még? Ki lesz depressziós? Miért? Mit lehet vele kezdeni? Annak ellenére, hogy a depressziós jelzőt a köznyelvben olyan lelkesen aggatjuk az épp rossz passzban lévő társainkra, a betegség természetéről gyakran csak ködös elképzeléseink vannak. Ködösek és sokszor tévesek. Pedig a depresszióval nem árt képben lenni, mert egyrészt ez az egyike a leggyakoribb pszichiátriai betegségeknek (a magyarok 15 százaléka lesz depressziós élete során), másrészt olyan súlyos szövődményei lehetnek, mint az öngyilkosság, az alkoholizmus, a drogfüggőség és megnövekedett hajlam a különböző testi megbetegedésekre.
A depresszióval kapcsolatban tehát érdemes ködöt oszlatni és tudást megosztani, amit a The Huffington Post meg is kísérel nemrég megjelent cikkében. Hat tévhit következik tehát a depresszióról.
1. A depresszió és a szomorúság ugyanaz
Hát nem. A szomorúság egy átmeneti állapot, egy hangulat, egy pillanatnyi érzelem, aminek általában jól meghatározható oka van. A depresszió ezzel szemben tartós, krónikus állapot, aminek a szomorúság az egyik, de korántsem az egyetlen kellemetlen tünete. A depressziós emberek gyakran számolnak be ürességről, közönyről, szorongásról, feszültségről, melyek fájdalmassá teszik és megnyomorítják a mindennapi életet.
2. Nem betegség, csak mentális gyengeség jele
Annyira sokan hiszik még ma is azt, hogy a lelki betegségek csak a gyengéket kínozzák, hogy nem csoda, ha az emberek szégyellik az állapotukat, ha nem kérnek segítséget. Éppúgy, ahogy a hazai depressziósok fele. Pedig a depresszió bizony betegség. Egy olyan betegség, aminek biológiai, pszichés és szociális elemei is vannak, tehát a kellemetlen érzelmeken túl befolyásolja az agyműködést, a hormonháztartást, okozhat evés- és alvászavarokat, krónikus izom- vagy mellkasi fájdalmat, és hatással van a beteg környezetére, társas kapcsolataira is. Annak ellenére, hogy nem passzol az összes tünet minden betegre, és a lehetséges kezelési módszerek közül sem mind egységesen hatásos, a depresszió bizony így is betegség.
3. Mindig valami trauma hozza ki az emberből
Akadnak olyan körülmények, amik után könnyebb depressziós időszakokba belecsúszni, de valójában a depresszióról nem a külső körülmények tehetnek. Egy szeretett személy elvesztése, egy betegség, egy szakítás, egy anyagi krízis mind-mind lehetnek hosszan tartó, fájdalmas, szomorú állapotok, de a depresszió ezek nélkül is megjelenhet. Sőt. Akkor is felbukkanhat a heteken át tartó üresség, letargia és reménytelenség, ha éppen minden klassznak tűnik az ember életében.
4. Egy igazi férfi nem lesz depressziós
Szegény férfiak érzelemkifejezési szabadságára rengeteg nyomasztó társadalmi, kulturális elvárás nehezedik, többek között az, hogy nem sírhatnak. Meg depressziósak sem lehetnek, ugye. Pedig lesznek. Igaz, hogy a nők kétszer olyan gyakran szenvednek a depresszió tüneteitől, a férfiak éppen úgy áldozatai lehetnek a betegségnek. Csak náluk gyakran máshogy jön ki. Például gyakrabban jutnak el a káros szerhasználatig (legyen az alkohol vagy drog) és gyakrabban is menekülnek öngyilkosságba, mint a nők.
5. A depresszió örökölhető
Bár régebben még lelkesen bizonygatták a kutatók, hogy a depresszió bizony öröklődik, ma már úgy tűnik, hogy erre azért nem olyan nagy az esély: úgy 10-15 százalék.
6. Az antidepresszáns majd megoldja
A depresszió nem az a betegség, amit egy szemvillanás alatt el lehet mulasztani. Eleve számos különböző módon, különböző tünetek formájában nyilvánulhat meg az emberekben, így a kezelés módja és annak hatékonysága is személyről személyre változhat. A szakemberek (ha jó fejek) a gyógyszeres kezelést eleve pszichoterápiával együtt szokták javasolni, ami egyébként a depresszióval küzdők körülbelül 40 százalékánál hatékonyabbak, mint a gyógyszer. Ha pedig mégis antidepresszánst kell szedni, annak a pozitív hatására legalább hat hetet várni kell.
