Érdemes-e joghurtkészítőgépet vásárolni, amikor otthon a konvektoron, vagy egy villanytűzhelyben is tökéleteset készíthetünk? A titok a kultúrában van, de azért mégiscsak érdemes előszedni a polcok mélyén porosodó joghurtgépeket.
Tegye fel a kezét az, akinek nem porosodik a konyhája felső polcán – a többi, összesen háromszor használt háztartási gép között – egy joghurtkészítő is. (A keménytojásfőző és a fagylaltgép között érdemes keresni.)
Nekem kettő is van. Porosodnak, pedig rendszeresen készítek joghurtot otthon. Hosszas kísérletezés után derült ki számomra, hogy az ideális joghurtkészítő alkalmatosság – legalábbis a fűtési szezonban – a konvektor.
De vajon miért vándorolnak fel a joghurtkészítők a dicstelen felső kamrapolcra? Hiszen elvben olyan egyszerű a használatuk. Elmondom. Azért, mert a kész joghurt általában nem úgy sikerül, ahogyan kellene neki. (Azt a receptet szokták hozzá adni, hogy egy liter tejhez adjunk egy doboz élőflórás joghurtot, melegítsük 40 fokra, és így tegyük a gépbe.)
Az eredmény egy alul sűrűbb, felül vizenyősebb, savanyú szutymó, ami egyáltalán, még a nyomába sem ér annak, amit a boltban vásárolhatna az ember. Az anyukám megpróbált zselatint keverni hozzá, amitől az egész egy kocsonyás savanyú szutymó lett. A gép pedig ment a felső polcra.
Aztán egy üzleti reggelin találkoztam Bognár Gáborral, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet igazgatójával, akitől megtudtam, hogy a barátságos probiotikumok, amiktől joghurt lesz a joghurt, beszerezhetőek, sőt adott is egy adagot ajándékba. Egy boríték méretű tasakban 500 liter joghurt elkészítéséhez elegendő probiotikus kultúra van. Mélyhűtőben két évig eltartható, de nekem még ebből az első szériából is bőven van, működik, pedig már több, mint négy éves, de ez a típus a kedvencem. Ezt a száraz granulátumot nem csalásból nevezik élőkultúrának. A baktériumtörzseket fagyasztva szárításos módszerrel tartósítják, ők pedig annyira szívósak, hogy ez meg sem kottyan nekik és megfelelő hőmérsékleten akár négy év hibernáció után is életre kelnek. Ez azért elgondolkodtató, pláne ha a figyelembe vesszük, hogy milyen sok rossz bacilus is létezik.
Prebiotikum, probiotikum, és ami közte van
Mindenki hallotta már, hogy a probiotikumok mennyire jók nekünk, nem is akarok túl sokat beszélni róla. De az a lényeg, hogy baktérium létükre elpusztítják más, káros fajtársaikat, vagy megakadályozzák azokat a méreganyagtermelésben. Ezen kívül serkentik az immun-, és az emésztőrendszer működését, a gyulladásokat pedig csökkentik. Két fő csoportjuk van, a lactobacilusok és a bifidobaktériumok. A reklámokban hallott fantáziadús elnevezések (pl. bifidus essensis, stb.) pedig ezeknek a törzseknek az egyre tökéletesített változatait jelölik. Úgy kell elképzelni, ahogyan mondjuk az almafákat is nemesíteni szokták, hogy a legjobb tulajdonságú egyedekből hozzák létre az új fajokat. (Mikrobiológusok, bocs. Tudom, hogy ez nem volt nagyon tudományos.)
A prebiotikumok ezzel szemben olyan élelmiszerösszetevők, amelyek megakadályozzák, hogy az emésztőrendszerben található enzimek még azelőtt elpusztítsák a probiotikumok nagyrészét, mielőtt azok kifejthetnék áldásos hatásukat. Ha táplálékkiegészítő formájában szeretnénk probiotikumhoz jutni, emiatt érdemes olyan fajtát választani, amelyikben prebiotikumok is vannak.
Az intézetnek ugyan nem fő profilja az egyéni vevők kiszolgálása, de azért lehet tőlük rendelni. Mosonmagyaróváron vannak, de kiküldik a csomagot, ami postai utánvéttel kifizethető. Egy-két viszonteladó is forgalmazza a kultúrákat, sőt sikerült egy olyan oldalt is találnom, ahol kis kiszerelésben is kapható. Kipróbáltam egy másik, Amerikában forgalmazott probiotikus kultúrát is, de messze az itthon vásárolt vezet.
De miért akarjon valaki, napi 8 óra meló után otthon készíteni joghurtot? Erre nincs igazán meggyűző érvem, de szerintem az jó dolog, ha minél kevesebb mesterséges anyagot eszünk meg. Márpedig a boltban vásárolható joghurtokból és joghurtszerű dolgokból általában nem spórolják ki az ilyesmit. Nézzük például a képen látható termék összetevőit. Mielőtt a gyártó be akarna perelni, elmondom, hogy nagyon finom gyümölcsjoghurtról van szó, ráadásul zsírszegény is, alacsony kalóriatartalommal, tehát ideális amikor fogyókúrázik az ember, vagy amikor éppen nem volt ideje otthon joghurtot csinálni. De ettől függetlenül tele van mindenféle mesterséges szirszarral (módosított keményítő, kármin színezék, aromák, szukralóz, stb.)
Szóval ennél azért jobbnak tűnik egy olyan gyümölcsjoghurt, amiben tej van, meg élőflóra, és mondjuk igazi gyümölcs, vagy házi lekvár ízesítőként.
Biztos mindenki nagyon kíváncsi már arra, hogy hogyan jön a képbe a konvektor. A módszert tavaly kísérleteztem ki, amikor az amerikai gép még nem volt meg, és én szerettem volna a sok kispohár helyett egy szép, egyliteres edényben készíteni a joghurtot. Szóval a lényeg, hogy este felmelegítek egy liter tejet kb. 40 fokosra - én a 21 napos friss tejet használom, de ez a kultúra az UHT-ból is képes joghurtot csinálni - és beleszórok néhány granulátumszemet. Ahogy öregszik a kultúra, úgy érdemes egyre többet használni. Aztán pedig az egészet jól összekavarom és felteszem a nappali szobában a konvektorra, ami közepesre van állítva. Reggel pedig leveszem a kész joghurtot. A konvektor ki-be kapcsol, tehát egyáltalán nem lehet egyenletes a hőmérséklet, de ez nem zavarja a baktériumokat. Nyáron kipróbáltam a villanysütőmben is, egy éjszakát ment 45 fokra állítva, az is jó lett, de nem vagyok biztos benne, hogy a villanyszámlánknak jót tenne, ha rendszeresen ezt a megoldást választanám.
Ja, a friss meleg joghurt abban különbözik a friss meleg kenyértől, hogy nagyon rossz. Érdemes ezért hűtőbe tenni, és hidegen fogyasztani. Egy hétig simán eláll és egyre krémesebb, sűrűbb lesz, igazi görög joghurtra emlékeztető állaggal.
Kell-e gép?
Mindenképpen igen a válaszom, mert a tél közelít ugyan, de el is fog múlni, és nyáron sem a konvektort, sem pedig egy teljes éjszakára a sütőt nem kifizetődő bekapcsolni. De nem szabad sajnálni a pénzt, vásároljunk hozzá kultúrát is. Különben elkerülhetetlenül megy a süllyesztőbe. Az én tapasztalataim:
Az első gépemet az anyukámtól hoztam el, azt a bizonyosat a kamra felső polcáról. Ez egy sokpoharas gép, valahogy így néz ki.
A másikat Amerikából hozta nekem az unokabátyám. Egy egyedényes modellt kértem, nekem ez tűnik praktikusabbnak, és ehhez adtak kultúrát is.
A sokpoharas gépet még nem próbáltam ki az amerikai kultúrával, de az itthon vásároltból nagyon finom joghurtot készített. A sok pohárka viszont akkor igazán praktikus, ha jól le lehet zárni őket, ennél a gépnél viszont csak egyszerű, rápattintós műanyag tetők vannak az üvegpoharakhoz. Utánanéztem, ma már itthon nagy a választék sokpoharasokból, a jól záródó tető olyasmi, amire érdemes odafigyelni a választásnál, főleg, ha a munkahelyre is szeretnénk joghurtot vinni.
Az amerikai csoda más rendszerrel működik, ott az edényt bele kell tenni egy másikba, amit előzőleg feltöltöttünk vízzel, és a gép a vizet temperálja. (A joghurtkészítés lényege, hogy a kultúrával összekevert tejet órákon át egyenletes 40 fok körüli hőmérsékleten kell tartani.) Szóval ez a vízfürdős módszer nekem nem vált be igazán. Mindamellett aki mégis az USA-ból rendel joghurtgépet, vagy bármilyen elektromos masinát, az vegyen hozzá elektromos átalakítót is, különben az itthoni hálózaton nem, lehet használni. Engem szerencsére az unokabátyám figyelmeztetett.
