Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jó is, meg nem is – van ez így a ránk hagyományozott bútorok esetében, amit egy ideig tologatunk ide-oda, aztán megunjuk, és a következő lomtalanításnál megszabadulunk tőle. Vagy lekerül a tárolóba, mert „jó lesz az még” a gyerek albérletébe. Aztán majd ő meghozza a döntést helyettünk, tíz év múlva…
Sok forgatókönyvet fel lehetne sorolni arra, hogyan kerülhet a látómezőnkbe olyan bútor, ami annyira nem a mi stílusunk, kicsit leharcolt, de még igazából jól funkcionál, és eszmei értékén túl, avatatlan szemmel is felfedezünk benne valami időtlen szépséget, valami tervezői bravúrt, amitől értékes darabnak tűnik.
Pár őszintén megválaszolt kérdés iránymutatásként szolgálhat arra az esetre, ha nem tudnád eldönteni, hogy a régi bútordarab menjen vagy maradjon.
Történet a 120 éves karosszékről
Még mielőtt nekiugrunk a kérdőívnek, megkérdeztük szakértőnket a témában. C. Szabó Helga, a NewRoof Design tervezője elmesélte nekünk kedvenc karosszékeinek történetét, amik kis híján tűzifaként végezték. Erről a két csodás darabról van szó:
„Eleve úgy gondolom, hogy mindig kell a lakásba valami új és valami régi. A régi bútoroknak lelke van, emlékeket őriznek. Így mindig használom is őket az enteriőrökben. Egy-egy régi darab kifejezetten különlegessé és otthonossá teheti a szobát. Ráadásul mindegyiknek van egy története” – kezdte a sztorit Helga, ami előirányoz már most egy megfontolandó kérdést: vajon különleges darab-e az illető örökölt bútor. Néha az idő is segít megválaszolni a kérdést, ahogy az Helga esetében történt.
„Az első fejlesztésre megvásárolt lakásunkban ott maradt két, kb. 120 éves karosszék, amik nagyon rossz állapotban voltak. Először nem is akartam megtartani őket, de a lakásban hagytuk, hogy a munkásoknak legyen mire leülni ebéd, pihenés közben. Aztán már a berendezés szakaszában döntenem kellett a székek sorsáról, és valamiért nem volt szívem megválni tőlük. A felújítás mellett döntöttem, így hát kerestem egy jó asztalost és kárpitost. Azt hiszem, jól döntöttem. Többen kérdezték, hogy hol lehet ilyet kapni, mert már több projektbe is kihelyeztük, sőt, sokan alkudtak is rá, de én határozottan kijelentem ilyenkor, hogy a székek nem tartoznak bele a vételi árba.
Azóta kifejezetten keresem a régi foteleket, karosszékeket. Szeretem a különleges darabokat, amiket aztán fel tudunk újítani, és még jó sokáig gyönyörködhetünk benne.”
Az örökölt bútorok jellemzően elütnek a mindennapi, modern környezetünktől, és ezzel nincs is gond. A régi-új enteriőrök számtalan stílust eredményeztek már. Nem is olyan régen, a (bár el tudnánk felejteni) karantén idejében a felvirágzó nosztalgiavonat egészen a nagymamás hangulatokig ment el, a békeidőt idéző belső tereket helyezte előtérbe. Olyan stílusirányzatok jöttek létre, amiket „granny chick”-nek vagyis nagyis sikknek kereszteltek el. Hasonlóan a grandmillennial stílushoz, ez is ötvözi a régimódi és a modern hangulatot.
Egy örökölt bútor, ami nem feltétlenül antik komód, de mégis múltidéző romantika lengi körbe, már mutat is nekünk egy új lakberendezési irányt, ami felé akár szándékosan is elmehetünk.
Mi a teendő az örökölt bútorral?
Íme, néhány kérdés, amely segít mérlegelni, hogy megtartsd-e az örökölt darabokat:
- Igazodik az életmódodhoz? Döntéskor mindig azt kell szem előtt tartanod, hogy alapvetően milyen igényeid vannak pihenés, szórakozás, tárolás, térkihasználás tekintetében. Az örökölt bútor bármilyen szinten szolgálja ezeket az igényeket?
Például: el tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy használod a 12 személyes, tömörfa étkezőasztalt? Egy évben egyszer? Valóban megéri kerülgetni 364 napon keresztül, ha amúgy túl sok helyet foglal?
- Kifejezi a darab a stílusodat? Illeszkedik más berendezési tárgyaidhoz, vagy esetleg egy kis átalakítással beilleszthető-e a többi bútorod közé?
- Ha szereted, akkor tartsd meg. Ha viszont nem is igazán szereted, de valamiért kötelességednek érzed megtartani, az együtt járhat egy állandó diszkomfortélménnyel. Ezt pedig jobb elkerülni, már ha az otthonosság érzésére törekszel.
- Mennyi felújítást, átalakítást igényel a bútor ahhoz, hogy valóban használható legyen? Belefér a költségvetésbe? Élettartamát tekintve mennyi időre tervezhetsz vele a renoválását követően?
Vagyis ha nincs rá szükséged, nem szereted, nem tudod kihasználni vagy olyan mértékben átalakítani, hogy illeszkedjen a stílusodhoz és az otthonodhoz… engedd el! Minden más esetben a kreativitásodra lesz szükséged. Lehet jó megoldás az időszakos tárolás is, de csak akkor, ha konkrét terved van a bútorral, és nem a döntés elhalogatásáról van szó.
Abútor újragondolásához fordulhatsz szakemberhez is, aki felméri a lehetőségeket, akár még ötletekkel is elláthat. Egy varróasztal kaphat új funkciót a nappali egyik sarkában, még akkor is, ha az már a 3. különböző fabútor lenne abban a lakrészben, semmi gond, le kell festeni. Vagy ha nem vagy annyira oda az aranyszínű gombokért a szekrényen, semmi gond, vegyél rá másikat, ugyanígy egy asztal lábait is ki lehet cserélni, és más stílusba elvinni a bútort. De ez mind már egy új cikk témája lehetne.
