Van olyan bútordarab, mint a puff, amely egy hangutánzó szóról kapta a nevét, talán amiatt, ahogy ráhuppan a megfáradt tompor. Vannak köztudottan francia eredetű és nevű kényelmes ülőalkalmatosságok, mint például a fotel, de alig tudni olyan bútorról, amely a mai napig egy konkrét személy nevét viselné úgy, mint a rekamié. Úgy látszik, Madame Recamier valamit nagyon tudott.
Egyszer volt, hol nem volt egy fiatal, és nagyjából Hófehérke szépségéhez fogható, hamvas bőrű és kimondottan értelmes lyoni polgárlány, Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard. Az 1777-ben született Julie, vagyis Juliette, jómódú, királyi jegyzőként dolgozó apját 1786-ban Párizsba helyezték családjával együtt. A későbbi bizonytalan politikai helyzetben és forrongó időkben az apát királypártiság miatt leváltották, így nem éppen fejükre esett szülők 1793-ban férjhez adták lányukat egyik barátjukhoz, de nem ám a szegényebb fajtából. A tehetős házibarát, Récamier, a bankár, 25 évvel volt idősebb Juliette-nél, akinek fejét 17 évesen kötötte be, bár a források szerint inkább atyai gondoskodással, semmint egyéb szándékkal.
Madame Récamier szalonja
A fiatal lánynak, illetve immár asszonynak anyagi lehetősége, kellő esze, szépségének vonzereje és személyes karizmája is megvolt ahhoz, hogy hamar a párizsi társasági élet egyik mozgatórugójává váljon. Jó hír azonban, hogy a rossz nyelvek sem nagyon találnak jellemén fogást.
Hiába látott szívesen szalonjában rengeteg férfiembert, akik közül jóllehet nem keveset szellemi képességei mellett híres bája is elvarázsolhatott, és hiába nem ápolhatott testi, inkább csak baráti szálat hitvesével, vendégeivel csak a szellemi síkban osztozott. Abban viszont annál inkább. Olyan „celebek” lettek szalonja rendszeres látogatói, mint a forradalom egyik tábornoka, Bernadotte marsall, későbbi svéd király XIV. Károly néven, vagy a kor híres író- és politikustehetsége, François Chateaubriand.
A változó idők miatt Juliette-nek többször is költöznie kellett Párizsból, a rendőrség royalista barátai miatt üldözte, de ez nem akadályozta szellemi műhelyének fenntartásában. Ha kellett, Genfben folytatta tevékenységét, vagy Itáliában, Párizsban később csak Napóleon bukása után, végül Abbaye-aux-Boisba-ba helyezte át szalonja székhelyét.
Hogy is fest egy igazi rekamié?
A társasági ügyeket, irodalmi témákat érintő, hosszasan elhúzódó beszélgetések kényelmes pozitúrát kívántak a résztvevőktől, így kialakult egy félig fekvő, félig ülő alkalmatosság, ahol komfortosan lehetett akár a nagy étkezéseket, akár a későig nyúló beszélgetéseket abszolválni.
Mit kezdünk ma ezzel a bútorral?
Kevéssé az irodalmi értekezések sajátja ma már ez a heverő vagy sezlon néven is ismert bútordarab, de kétségkívül kényelmes olvasásra, télen forró tea mellett egy jó internetes magazin (Dívány.hu) értékes cikkeinek olvasgatására, vagy hosszabb telefonbeszélgetések, pletykálkodások lebonyolítására, és általában alkalmas szobadísznek.
Milyet válasszunk?
A bútorpiacon ma találunk chesterfield típusú klasszikus rekamié pamlagot bőr- vagy bársonykárpittal, behúzott gombokkal készítik a klasszikusabb stílus követőinek kedvéért, de létezik minimalista féloldalas változat is. A megfelelő stílus és színárnyalat kiválasztása mellett a szobabelső tervezésekor mindenképp vegyük figyelembe, hogy ezek a mutatós jószágok egyoldalú teremtmények, nem lehet őket egyik és másik oldal között variálni. Nehogy beszerezzünk egyet alsó hangon 150-200 ezer forintért, hogy aztán csak a fal felé bámulhassunk róla, mert nem számoltunk azzal, hogy a támla melyik oldalon van.
Továbbá, ez a bútordarab, bár mindenki számára kényelmes, és semmiképp sem kirekesztő, de azért mindig inkább egy nőiesebb, lágyabb vonalvezetésű, vagy asszociációjában a nőiességhez jobban kötődő elem marad, ezt érdemes figyelembe venni, amikor belekomponáljuk valamelyik helyiségünkbe.
Vendégágynak nem alkalmas, maximum gyerekméretben, mert az egyik vagy mindkét oldalon felhajló vége között még stabil oldalfekvésben is bajosan fér el egy normális alkatú felnőtt.
