Hiába nem szeretjük a rendezetlen kertek látványát, a lehullott faleveleket mégsem érdemes kidobnunk.
Már jócskán a lehulló falevelek színpompás időszakát éljük. A város, a parkok, az erdők és a kertek is felgyülemlett színpettyektől tarkállanak. Vannak, akik az évszak romantikáját látják ebben, és vannak, akik azon törik a fejüket, hogy hogyan szabaduljanak meg a leghatékonyabban a bosszantó természetes szemeteléstől, mivel nem szívesen látják kertjükben a levélhalmokat, megint mások az utakon járnak óvatosabban autójukkal a csúszós talajtól tartva. Mivel a közterek levélgondja nem a mi hatáskörünkbe tartozik, a kérdés már csak az, hogy vajon érdemes-e meghagyni kertjeinkben a lehullott faleveleket, vagy inkább teljesen szabaduljunk meg tőlük?
A kert sokat profitálhat abból, ha nem szedjük fel az összes levelet
Ősszel a falevelek fokozatosan elveszítik a zöld színüket, leáll bennük a klorofilltermelés, és felvillantják „eredeti” színüket, amelyet a zöld festő anyag addig elfedett. Ilyenkor több lesz bennük a karotinoidokból és a flavonoidokból; a levél színe alapján a sárga levelekben a karotin, a pirosakban az antocianid, a barnákban pedig a csersav. Ezek mellett rengeteg értékes tápanyagot tartogatnak a talaj számára: nitrogént, szenet, foszfort és káliumot.
A szakértők szerint éppen ezért érdemesebb meghagyni a lehullott falevelek egy vékony rétegét.
Tehát nem kell teljesen magára hagyni a pázsitot, a vastagon hagyott réteg megöli a fűszálakat, mivel nem engedi át a napfényt. Viszont a fűnyíróval feldarabolt és meghagyott vékony réteg falevél természetes mulccsá alakul, amely gyorsabban lebomlik, megakadályozza a gyomnövények felbukkanását és javítja a vízelvezetést.
Így nemcsak hogy visszakerülnek a talajba a levelekben tárolt értékes tápanyagok, amelyek egészségesebbé teszik azt, de még a kertünkben lakozó vadvilágnak is kedvezünk ezzel. Ez a szemlélet ráadásul mostanában kifejezetten trendinek számít, hiszen a „wildelife gardening”, a békén hagyott kert koncepciója, amely az embert is a vadvilághoz hasonlatos vendégként értelmezi, egyre inkább terjed. A nedves falevelek pedig vonzzák a gerincteleneket (a pókokat és gilisztákat), amelyek a táplálékláncban magasabban elhelyezkedő denevéreket és madarakat is odacsalogatják. (Egyébként a lehullott diófalevelek is sokrétűen hasznosíthatók.)
Kevesebb műanyag és kevesebb mű anyag kerül a természetbe
Ez a természetes mulcsréteg, amelyet a lehullott falevelekből nyerhetünk, nagyszerűen lecsökkentheti a kémiai növényvédő szerek és műtrágyák szükséges mennyiségét, ami pedig a rovaroknak, különösen a porzó rovaroknak (mint amilyenek a méhek) csodás hír. Ezenfelül, ha nem gereblyézzük össze a leveleket, még a szeméttermelésünkből is jócskán lefaraghatunk: Amerikában például évente 8 millió tonnányit küldenek szeméttelepre, miközben a kerti hulladékok az összes szilárd hulladék 13 százalékát teszik ki. A szemeteszsákba gyűjtés helyett, ha mindenáron rendezettebb kinézetű kertet szeretnénk, inkább pakoljuk a leveleket a fák és bokrok tövébe, mivel az erdőben is belőlük nyerik a táplálékuk 50-80 százalékát a fák.
Összességében tehát anyagilag is jól járunk, ha nem dobjuk ki a lehullott faleveleket a kertünkből, és még a lokális, illetve a globális természetnek is kedvezünk ezzel a döntéssel.
