Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem utasítjuk vissza a manipulációt, hanem úgy teszünk, mintha elhinnénk a gyerek cselvetéseit, a dolog játszmává válik. Hogy mi az a játszma? Vannak olyan élethelyzetek, amelyek kész „forgatókönyveket” követnek, rendszeresen, változatlanul ismétlődnek. Ezeket a viselkedési sorozatokat Eric Berne amerikai pszichiáter emberi játszmáknak nevezte el. Játszma akkor alakul ki, ha minimum két szereplő „hazudik” a gyermeki játszmák sokszor rögzülnek és a felnőtt viselkedéskészlet részévé válnak. Ezért is nagyon fontos megszakítani őket.
Anyu, fáj!
A négy és fél éves Zsuzsit túlságosan félénk, nyafizós természete miatt az óvodában kiközösítik a gyerekek. Zsuzsi nap, mint nap sírva megy haza. Elmeséli az óvodában történt dolgokat. Édesanyja megérti, édesapja azonban, aki fiút várt, nem érti, Zsuzsinak tehát, ha már nem született fiúnak, legalább fiúsan kellene viselkednie. Ezért apukája megtiltja, hogy a kislányt kivegyék az óvodából, vagy átírassák egy másikba. Zsuzsi tehát cselhez folyamodik.
Természetesen nem szándékosan, és nem rosszaságból. Fáj a hasam anyu, mondja reggel óvodába menet. Anyu megengedi, hogy ne menjen oviba. A következő hasfájásnál azonban apuka közbelép. Ha fáj a gyerek hasa, orvoshoz kell vinni, mondja. Persze az orvos nem találja a hasfájás okát. Mit tehet a kislány, súlyosabb tünetet produkál. Belázasodik. Anyuka pedig, cipeli orvostól orvosig.
Létrejön a játszma, és ha meg nem szakad, életjátszmává válik. Zsuzsi valószínűleg felnőtt korában sem lesz képes szembenézni a nehézségekkel. Valószínűleg minden fájdalmas, és kellemetlen helyzetből betegségbe menekül majd.
Nem én voltam!
Dorka és Dini testvérek. Dini két és fél éves volt, amikor húga megszületett. A hatéves kisfiú úgy gondolja, hogy már az is éppen elég nagy baj, hogy anyja szeretetén osztoznia kell, ráadásul egy nyafogós kislánnyal, akit még a papája is kis hercegnőmnek szólít. Dini tehát, ahol csak lehet, keresztbe tesz a kislánynak, aki persze nem hagyja magát. Azonban, amíg Dini nyílt lapokkal játszik, összerombolja a homokvárat, amit Dorka épít, vagy földhöz vágja a kedvenc babáját, addig Dorka „finomabb” módszereket használ. Addig csúfolja például a bátyját, amíg az nekiront, és jól elagyabugyálja. Akkor aztán sírva szalad a mamához. Nem én kezdtem, mondja Dini dacosan. Lehet, válaszol a mama, de te vagy a nagyobb. Nem bánthatod a húgodat, aki gyenge, kicsi és lány. A jelentet szinte naponta ismétlődik. Ha a mama lelke mélyén jobban szereti törékeny, kedves, alkalmazkodó kislányát, mint problémás, verekedős fiát, akkor hagyja, hogy a játszma kialakuljon.
Ebben a játszmában, a kislány gyenge és védtelen, a fiú durva, és nem méltó anyja szeretetére. Ha ez a játszma fennmarad, szintén életjátszmává válik. A kislány felnőttként is minden kapcsolatában a védtelen, gyenge nőt, a kisfiú ellenben az erős, durva férfit fogja játszani. S maguk sem értik majd, hogy miért ragaszkodnak ehhez a viselkedéshez, akkor is, amikor belátják, máshogyan kellene életüket intézniük.
Megölöm, ha extrém sportolni kezd!
Énszerintem egy anyának a megnyugvás felé vezető út az, ha még az extrém sportolás kezdete előtt végez gyermekével, ahelyett, hogy az végezne vele. Hogy mi módon, arról halvány elképzelésem sincs...
