A kuvasz feltehetően őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. Nyájat őrzött, leverte a farkast, de vadászatokon is besegített. A 19. században változott a feladatköre, inkább már a majorságok, házak védelmére alkalmazták. Okos, bátor, erőteljes és tekintélyt parancsoló. Barátságos és gyerekszerető, ha agresszívvá válik, azért a rossz tartás hibáztatható.
Szó mi szó, a kutyákkal együtt majdnem annyian voltak a Hungária Kuvasz Klub tagjai és külföldi vendégei az október 10-i, tenyészszemléből és használati értékfelmérő versenyből álló kiállításon, mint a kétszáz fős Vas megyei község lélekszáma.
"Az utóbbi idők legnagyobb és legrangosabb kuvaszkiállítása volt ez. Válságos időket él a szakág, ezért is tartom pozitívnak, hogy 62 kutyát láthattunk. Különösen fontos, hogy nemzetközi volt a seregszemle, mert így a kevesebb rutinnal rendelkező hazai tulajdonosok és tenyésztők is tanulhattak a külföldiektől, hogyan is kell esztétikusan kiállítani versenyre a kutyát. Persze nekünk sincs szégyellnivalónk: a hazaiak zöme jobban őrzi a kívánatos kuvasz karaktert"- összegezte a felhozatalt Hódosi József küllembíró.
Svédországtól Belgiumig nyolc országból érkeztek kiállítók a Széll Kálmán kastély parkjába. Legnagyobb számban és legmesszebbről (2225 km-ről!) az oroszok, akik több kategóriában is helyezéseket szereztek.
"Ez volt a legnívósabb rendezvény, amelyen megalakulásunk óta részt vehettünk"- mondta el a kutya.hu-nak Szergej Ivanov az orosz Nemzeti Kuvasz Klub vezetője.
"Négy gyerekemet hagytam otthon, de ezt nem lehetett kihagyni"- mesélte 16 hónapos Bíbice fejét simogatva a szentesi Lantos Andrea.
A legelégedettebb azonban Pető Zoltán volt, akinek a pozsonyi világkiállítás elsőség után Bácskai-Betyár Báró a rátóti fődíjat is elhozta.
Látszólag ok nélkül megtámadott ebek, emberek, szétrágott bútorok - lehet, hogy depis a kutya, s talán falkavezérségi problémák állnak a háttérben. | Falkavezér nélkül nem megy
Vámos Miklós szüleihez fűződő kapcsolatáról már tudunk az Anya csak egy vanból és az Apák könyvéből. És közben semmit sem tudunk arról az élőlényről, aki az író mindennapjainak részese: Rillkéről, a kutyájáról. | Az Úristen ledob neki egy viszonylag jó állapotú teniszlabdát
