Csupán csak az, hogy a 2008. szeptember 1-jétől életbe lépett, új állatvédelmi törvény nem nálunk, hanem Svájcban szabályozza a kutyatartást.
Annyi jó hír azonban van, hogy az állatbarátok, környezet- és állatvédő szervezetek szerint ez a törvény jelentheti a példát a jövőre nézve a többi európai ország számára is. Hosszú távon gondolkodva megoldást kínál többek között a társállatok túlszaporodásának problémakörére – és más jellegű állatvédelmi gondokra is. Az Európa Kutyakiállítás csillogó felszíne mögött ugyanis jelenleg már egyre közismertebb az árnyékos tény, hogy a kutya- és macskapopuláció rendkívüli elszaporodása – egy-egy állatfaj egyedeinek értékét nagyban lecsökkentve – szinte megoldatlan feladat elé állítja az európai országok állatvédelmi szervezeteit.
A gondolat nem új
A svájci példa gondolata egyáltalán nem új. Angliában már évek óta működik a „családi kutyavizsga”, amely egyrészt önkéntesen elvégezhető, másrészt indokolt esetben a hatóságok kötelezhetik is rá a kutyatartót. Az elmúlt években a németországi Hamburgban és Berlinben, valamint legutóbb a müncheni Angolparkban pórázkötelezettséget, szájkosarat és különféle területi tiltásokat szorgalmazó, a társadalom nem kis rétegénél nagy port keverő viták során valami hasonló akarat mellett döntött több, magát illetékesnek vélő szervezet is.
A három német szervezet az azonos célt három különféle úton próbálja elérni. Az egyik, a BHV egyrészt elérte, hogy a kutyaoktató, kutyakiképző, kutyatréner tevékenység elismert szakmává vált, ezzel egyaránt biztosítva a kutyák és a gazdák irányába az egységes szakmai hozzáállást és színvonalat, s egyben ellátva a területen dolgozó, főként egyéni és kisvállalkozások szakmai művelőinek érdekvédelmét is.
A gazdik ismereteinek megkönnyítése érdekében kiadott tankönyvüket nem kisebb, nemzetközileg elismert szakemberek szerkesztették, mint Renate Jones-Bade és Celina del Amo. (Utóbbi szerző Kutyaiskola – lépésről lépésre című könyve a hazai kutyások körében is ismert, módszerei nagyon népszerűek). Az általuk összeállított 15 órás elméleti oktatást egy elméleti és egy saját kutyával végrehajtott gyakorlati vizsga zárja, amely három fő témakört foglal magában:
• vizsgálja a gazda elméleti tudásanyagát a fajnak megfelelő kutyatartásról;
• vizsgálja a gazda és a kutya viszonyát;
• vizsgálja a kutyatartó és kutyája viselkedését a köznapi helyzetekben. Az elméleti oktatás során 170, a kutyatartókat érintő kérdésre adnak részletes választ az oktatók, majd ezen kérdések egy részére kell a vizsga során tesztlap kitöltésével választ adniuk a gazdiknak. A kutyával együtt végzett vizsgagyakorlatok során a szokásos engedelmességi hang- és optikai jelzések mellett az alábbi segédeszközök megengedettek: nyakörv (fojtó- és szöges nyakörv tilos!) hám, halti, póráz, síp.
Mozgáskorlátozott kutyatartók, illetve mozgáskorlátozott vagy sérült kutyák esetében a vizsgáztatóval történt egyeztetés alapján más segédeszközök is használhatóak.
A tanfolyam 12 óra elméleti oktatás tartalmaz, és tankönyvvel, vizsgadíjjal együtt 130 euróba (31 850 forint) kerül a résztvevőnek. Jelenleg országszerte 25 különböző helyszínen kínálják fel a lehetőséget a képzésre és a vizsgára a gazdiknak és kutyáiknak.
Mi a gazdik véleménye itt és most?
Tavaly sem volt hiány az immáron 10 éves, be nem tartható és betartásában alig-alig ellenőrzött állatvédelmi törvény kapcsán felszínre kerülő, a média által nemritkán túldramatizált kutyás problémákból. Ezért a téma felvetése ismét aktuálissá vált. Úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy a közvélemény megismerje a jelen kutyatartóinak véleményeit, ötleteit, érveléseit és esetleges ellenvetéseit a „kutyajogosítvány” ügyében. Ezért kérdőíves közvélemény-kutatást bonyolítottunk le, amelyben hat kérdésre vártunk válaszokat a kutyás gazdiktól. A több mint 3000 címre elküldött kérdőívet meglepően gyorsan és szokatlanul sokan küldték vissza. A mellékelt, kiragadott vélemények tanúsága szerint a döntő többség (83%) egyértelműen támogatná és hasznosnak tartaná, ha csak azok tarthatnának a mai Magyarországon kutyát, akik részt vettek a felelős állattartási oktatási programon, és kutyájukkal együtt eredményes vizsgát tettek.
A válaszadók 15 százalékának az volt a véleménye, hogy csak az embereket kellene egyfajta „gazdiiskola” keretén belül oktatni, és ezt fontosabbnak tartották, mint a „kutyaiskolát”.
Legtöbben (68%) úgy gondolják, hogy az ilyen jellegű oktatás akkor lenne igazán hatékony, ha a gazdiknak és a kutyájuknak is vizsgázniuk kellene. Ezzel együtt a gazdik több mint negyedrésze (26%) viszont úgy gondolja, hogy csakis az emberek számára kellene kötelezővé tenni az oktatást és a vizsgát.
A válaszoló gazdik 94 százaléka teljesen egyetért arra vonatkozólag, hogy ha minden kutyatulajdonos ismerné a kutya fajtájának megfelelő tartási módot, valamint a kutya testbeszéd-jelrendszerét, akkor kevesebb baleset lenne. Ebből egyenes következtetés, hogy a kutyák okozta balesetek főleg a gazdák kutyatartási ismereteinek hiányára, valamint a fajtának nem megfelelő tartási körülményekre vezethetők vissza. A felmérés azt is bizonyította, hogy az átlagos kutyatartók jellemzően jól ismerik a kutyatartási hozzáállást és az állathoz való viszony jelen realitását. Hiszen a kérdőívet kitöltők döntő része azzal is tisztában van, hogy egy ilyen rendelkezésre nagyon sok – jelenleg kutyát tartó – embernek az lenne a reakciója, hogy, „hát akkor nekem nem kell kutya”, ami egyértelműen és egy csapásra nagymértékben megnövelné a kóbor, gazdátlan kutyák számát.
A válaszadók csaknem fele (49%) szerint ez lehet az akadálya a kutyajogsi bevezetésének, ám a gazdik 38 százaléka mindent egybevetve, a következményekkel együtt mégis ezt tartaná az egyetlen jó, hosszú távra megoldást jelentő módszernek.
A közvélemény-kutatási akcióban önkéntesen részt vevő kutyás gazdik többsége (78%) egyébként egyáltalán nem tartotta magát tökéletesnek, és úgy ítélte meg, hogy volna mit javítania kutyatartási ismereteit illetően. Egyetlen gazdi sem volt azon a véleményen, hogy manapság ismeretek, hozzáértés és tudás nélkül is lehet a társadalom elvárásainak megfelelően kutyát tartani.
A saját kutya megítélését illetően szintén önkritikusak voltak a gazdik. Bár 67 százalék úgy gondolja, hogy kutyája megfelelően szocializált, és még kritikus helyzetekben is ellenőrzése alatt tudja tartani, ám csupán 6 százalék volt azon a véleményen, hogy a kutyája tökéletesnek mondható szinten engedelmes. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jól szocializált eb a jelen környezetben jobban kielégíti emberi társainak és környezetének igényét, mint a klasszikus kutyaiskolák által szorgalmazott „ha törik, ha szakad, engedelmes” kutya.
Ha még több kutyás cikket szeretnél olvasni, a Dívány ajánlata: www.kutya.hu
Kapcsolódó anyagaink:
Energiagombócot vagy megfontolt kutyát válassz?
Mitől jó egy kutya?
Gyerek és kutya, avagy a tökéletes páros
Csipesz kalandjai
Csipesz a Majorka kávézóban
Csipesz a Szamos Marcipán Szépkilátás Cukrászdában
Csipesz az Avar presszóban
Csipesz a Prága kávézóban
Csipesz a Balatonon
Csipesz kalandjai a reptéren
