Miért fél a férfi a nőtől?

“Olyan korban élünk, amikor nehéz egy fiúnak gond nélkül felnevelni magában leendő férfiasságát. Nehéz, mert a férfiasság olyan dolog, amelyről kapunk egy fantomképet.” Horváth Gergely szerencsésnek vallja magát, mert sosem okozott neki gondot az elköteleződés, Tari Annamária szerint viszont a nőktől és a kapcsolatoktól rettegő férfiak többen vannak, mint gondolnánk. Férfi félelmek, 3. rész.

Tari Annamária

„fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál”
(Fodor Ákos: Társasélet)

A férfiak és az egyedüllét. Ha ezt a címet adnánk ennek a cikknek, sokan gondolnák azt: „ugyan már!” egy pasinak sosem kell ettől tartania. Bármikor találhat magának va-lakit. Pedig a valóság nem.
Egy férfi is félhet attól, hogy egyedül marad, miközben nem kevésbé szorongató számára az elköteleződés gondolata.
A magányos vagy egyedül élő férfiak is (csak ezt általában a nőkről szoktuk gondolni) sokszor az elérhetetlent keresik. Tartanak attól, hogy egy párkapcsolatban alávetett helyzetbe kerülnek, vagy olyan „kalitkába”, ahonnan már nehéz a szabadulás. Sok – látszólag kemény és határozott – férfi számára elég ijesztő az, amit társaik képesek megtenni: Élni egy párkapcsolatban.

Az elnyomó nők hatása

A tudattalan férfifélelmek között ilyenkor ott találjuk egy agresszív nőalak képét, aki valójában elveszejt, és nem társ, hanem elnyomó agresszor. Akit nem lehet kiszámítani, aki hatalomra tör, és dominanciát akar. Ez a félelmetes nő a tudattalan fan-táziák állandó szereplője, aki aztán kiszorítja a valódi nőket, lehetetlenné teszi a bizal-mat és a ragaszkodást. Ennek a nőalaknak a képe gyerekkorban alakul, vagyis a haj-dani anya képet látjuk, aki lehet, hogy kemény, szigorú vagy éppen olykor kíméletlen volt. De ne gondoljunk szörnyű tragédiákra. Az érzelmi fejlődése egy gyereknek megsínyli az átmeneti érzelmi hiányokat is. A biztonság és az egyenletes szeretet hiánya vezet oda, hogy egy férfi számára a párkapcsolat valójában a kiszolgáltatottság érzésével lesz egyenrangú.
A férfiak szorongásaiban is ott van a félelem az elhagyástól, számukra a nő tehát nem a „jó”, hanem a „rossz” megtestesítője. Ezért érthető, ha az illetőnek az a legbiz-tonságosabb állapot, ha egyedül van. Az elérhetetlen partner utáni vágy tehát valójában olyan virtuális helyzet, amiben a másik nincs jelen, csak a fantáziában.

Egy párkapcsolatban a két embert összekötik a kölcsönös érzelmek, a bizalom és a kötődés vágya. A bizalom tudattalanul jelenlévő érzelem, azt szolgálja, hogy képesek legyünk tartósan hinni a másikban, a kapcsolatban, abban, hogy „szeretve vagyunk”, ami egyben azt is jelenti, hogy „szeretetreméltóak” vagyunk. Ezek az elemek adják egy kapcsolat stabilitását.

Miért lesz magányos farkas?

Ha egy férfinak koragyermekkorában ezen a területen hiánya keletkezett, akkor erre a stabilitásra valójában képtelen lesz, tudattalanul is azt figyeli állandóan, „kell-e még a másiknak”. Ez egy nagyon bonyolult pszichológiai manőver, és társul hozzá a kínzó bizonytalanság érzése. A „magányos farkas” tehát sokszor az a férfi, aki a legjobb nőt keresi, aki valójában nem is létezik, csak a fantáziájában. Mert a valóságot torzítják a belső félelmek, így minden „valódi” nő leértékelődik, olyan alakká válik, aki lehet, hogy ígérget, de nem lehet benne bízni. Nem elég jó.

Így történik meg, hogy azt az embert, aki a legjobban attól tart, hogy elhagyják, valóban el fogják hagyni, mert minden tudattalan motivációjával „erre játszik”, aki attól fél, hogy nem tudja megszerezni az elérhetetlent, tényleg nem fogja, mert olyan valakit akar, akivel teljesen lehetetlen egy kapcsolat realizálása.
Általában az életben látványos az ilyen tudattalan működés, az illető ugyan panasz-kodik arra, hogy nem sikerül kapcsolatot kialakítania, de valahogy mindig a lehetetlent hajszolja.

Ha az elköteleződéstől a tudattalan félelem nagyon erős, akkor felülírja a magánytól való félelmet. Sőt, a magányt teszi biztonságos állapottá.
Amikor azt gondoljuk tehát, hogy a férfiak ellenállnak az elköteleződésnek: tehát kemények, valójában az az igazság, hogy az illetőnek komoly problémái vannak a kötődéssel.
Pedig másra sem vágyna jobban, minthogy szeressék.

Horváth Gergely

Sose tudtam, mit jelent egy férfi számára az elköteleződéstől való félelem. Nem éltem át, sosem volt problémám azzal, hogy a hűséget alapértéknek tartsam (azzal már inkább, hogy ennek megfelelően éljek), inkább azt kellett megtanulnom, hogy az elköteleződés mit jelent. Igaz, ettől sem féltem.

Nem féltem, csak nem adtam, mert nem tudtam, mit kérnek tőlem. Azt hittem, hogy az elköteleződés pusztán maga a hűség ténye, ám ez így nem a teljes igazság. Mindennapi értelme csak a gyakorlatban tárul fel, amikor a különféle helyzetekre adott válaszainkhoz és választásainkhoz folyamatosan tisztázni kell magunkban is: kihez és mihez vagyunk hűek. Az elköteleződés nem más, mint a hűség napi harca. Nem egy állapotban való passzív hanyatt dőlés, hanem aktív cselekvés.

Mi a férfiasság?

Olyan korban élünk, amikor nehéz egy fiúnak gond nélkül felnevelni magában leendő férfiasságát. Nehéz, mert a férfiasság olyan dolog, amelyről kapunk egy fantomképet, aztán üldözhetjük, amíg utol nem érjük. És persze, hogy nem kéne üldözőbe vennünk egy homályos vágyképet arról, hogy mi a férfiasság és mi nem, mert általában rendkívül kevés valódi közte van tényleges személyiségünkhöz.

A társiasságban való elköteleződés pedig pont a lényegi ponton támad, hiszen lemondani a szabadságról és felvenni egy konfliktusokkal terhes, ráadásul hosszú távra tervezett kapcsolatot olyan, mintha szándékosan rosszat akarnánk magunknak. Valami mégis lehet benne, ha az ember úgy érzi – az Addams family szlogenjével szólva -, hogy „jobb együtt, mint darabokban”. A kérdés mégis inkább az, hogy kivel?

Nekem szerencsém volt és van: nincs kétségem a választásomban. Van egy bizonyosság, ami attól a pillanattól kezdve állandó, sőt erősödő, hogy megláttam a feleségemet. Ez nem szerelem. Vagy nem pusztán szerelem, hanem egy egészen konkrét bizonyosság, feltétlen hit a másikról. Ha ez megvan, bármire, ami vele jön, igent lehet mondani. Ha ez nincs meg, nos, fogalmam sincs.

Viszont arról már nagyon is van fogalmam, hogy a férfiasságomat a magam számára mihez mérem. Ahhoz, hogy folyamatosan tudok, tudunk-e megújulni ebben az eggyel való kapcsolatban, aki a másik. Az egyetlennel való kapcsolatban. És néha tényleg terhekkel teli hegymenet az ügy, de ez erősít. Ez férfias. Számomra pont az elköteleződés vállalása jelenti a férfiasságot. Ebben van az a szellemi, erkölcsi, sőt, fizikális potenciál, ami kihívás.

És úgy látom, nem is lehet más választásunk, mint a házasság folyamatos javítgatása. Mert amint elmarad az ebből származó közösség öröme, a szabadság, vagyis annak régi formája, mint egy otthagyott, csalódott szerető, reményt remélve azonnal benyújtja a számlát.

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik. A facebookon is.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Üzenj a szerzőknek