SZÜLŐSÉG

Felismered a rajzfilmfigurákat... a színeikről?

Dívány 2017. április 7., péntek 16:10

Vicces feladvány látott napvilágot a Facebookon, azt kell ugyanis megtippelni, melyik rajzfilmsorozat szereplőit látjuk, de pusztán a figurák színei alapján. Persze a rajzról a főszereplők száma és egymáshoz viszonyított magassága is kiderül, sőt az is, hogy az adott szín mennyire meghatározó a megjelenésében.

Elsőre blikkre bitang nehéznek tűnk, jobban odapillantva viszont egész sokat ki lehet találni. Nagyobb gyerekek és szülők előnyben!

Na, mennyi megy? Mielőtt átkattintasz a Facebookon az eredetire, nézd végig figyelmesen, mert a kép alatt a kommentekben máris ott lesz szinte az összes jó megoldás! 

Segítség, mit lehet csinálni 11 hét nyári szünettel?

Primilla 2017. április 6., csütörtök 20:03

Azt, hogy közeledik a tanév vége, onnan lehet tudni, hogy a gyerekek egyre jobban lelazulnak, ezzel párhuzamosan a szülők gyomrában, majd vállában egyre masszívabb görcs kezd kialakulni. Mert amíg a vakáció a gyereknek a felhőtlen boldogságot és a korlátlan szabadságot jelenti, a szülőknek a permanensen fennálló problémát: mégis, mi a jó francot csináljon holnap is a gyerekkel, kire bízza, ki vigyázzon rá, aki legalább a testi épségét képes megóvni (több-kevesebb sikerrel), és ad neki ebédet is?

Nem kis feladat, sőt, annyira komoly a helyzet, hogy kisiskolás gyerekek szülei csípőből vágják az adatokat: a nyári szünet pontosan 11 hétig tart, ezzel szemben a szabadság egész évre öt hét, ebből kettőt úgyis decemberben fognak kivenni, egyet tartalékolnak, ha bármi közbejönne, marad tehát kettő a nyárra. Szóval 9 hetet kell lefedni valahogy ötletesen.

Álom vs. valóság

Ha a nyár az ideális módon telik, akkor a végére a gyerek a sok szabadidő, kaland, és jól megválasztott inger hatására önmagára talál, a teste izmos, egészséges, D-vitaminnal töltött, bőre barna, haja szőke lesz, a lelke szabad, a fantáziája szárnyaló, élményeinek, hobbijainak és barátainak száma pedig ugrásszerű növekedést mutat.  Esetleg szerelmes is lesz, de ez opcionális.

shutterstock 589964051

Na és akkor ott vannak a realitások, úgy is mondhatnánk kissé profánul, hogy bilibe ér a kezünk, és a rutinos szülő végül már azzal is megelégszik, ha a gyerek még este is megvan, egészben van, és nem szottyadt össze az unalomtól, vagy az egész napos telefonozástól/gépezéstől/tabletezéstől.

A kettő között kellene megtalálni az arany középutat, amihez, lássuk be, segítségre lesz szükségünk. Sok-sok segítségre. Nagyjából bárki és bármi befogható, aki él és mozog, és a képernyőnézésnél értékesebb ingert tud biztosítani a gyereknek (az ebéd lehet rántotta is, nem fog belehalni, úgyis van gyümölcs, meg főtt kukorica). 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Klímakutató asszony, kiállunk érted

Koncz Andrea 2017. április 6., csütörtök 18:55

Mostanra valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Ürge-Vorsatz Diana hét gyerekes, keresztény-konzervatív, és nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő klímakutatónk (azóta törölt) nyílt levelét. Röviden összefoglalva: az asszony meglepődött, hogy a kormány bárkin és bármin átgázol, ha épp ahhoz szottyan kedve. 

"Világ életemben FIDESZ szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket.

(...)

De talán a legeslegrosszabb azt volt látni, ahogy kollegák, barátok, család csak nagyon mérsékelten álltak mellénk. "Hát a törvényt azt be kell tartani!" - felkiáltással elmarasztaló pillantások jöttek a régi elismerések helyett. Vagy csak „ne haragudj, nem merek, mert esetleg feketelistára kerülök”.

A CEU legfontosabb értékei közé tartoztak mindig a jogállamiság, a demokrácia, a környezeti és társadalmi felelősség. Az egyetem mindig jó kapcsolatot igyekezett tartani az aktuális kormánnyal, tudatos törvényszegés teljesen elképzelhetetlen. Soha senki nem szólt bele, mit kutatunk, mit oktatunk, milyen értékeket képviselünk.
Ha esetleg törvényszegés is lett volna, amit nehezen hiszek – miért nem lehet ezt bilaterális dialógussal, közösen megoldani?

A mai nap 40 év munkája és álma omlott össze bennem. 
Ma úgy érzem, nem érdemel meg ez az ország, sem engem, sem a sok többi, az ország fejlődése érdekében a tehetségét, szorgalmát, verejtékét a nehézségek ellenére itthon szolgálatba állító kiemelkedő, becsületes szakembert, orvost, tanárt, üzletembert."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bekamerázta gyereke életét a nyelvész kutató

Puskás Pálma 2017. április 6., csütörtök 11:05

Deb Roy az MIT-n tanársegéd, emellett saját médiakutató cége van, fő kutatási területe pedig az emberi és gépi kommunikáció, és ezek átfedései. Talán ismerősebb, ha úgy mutatjuk be: ő az a pasas, aki a gyereke születésekor az egész házat bekamerázta, és évekig szinte minden pillanatukat rögzítette.

Ijesztő? Roy szerint mindez csodálatos, hiszen képtelenek vagyunk életünk bármely pillanatát visszaidézni, emlékezni rá és újraélni, ők pedig képesek. Mármint nem a szó szoros értelmében újraélni, hanem megnézni videón, 3D-ben. Kétéves korában szobatisztává váló gyerekkel és napi hat pelenkával számolva az több mint négyezer peluscsere – Royék bármelyiket meg tudják tekinteni, ha épp arra szottyan kedvük.

A kissé bizarr kísérletnek természetesen értelme és célja is volt: hogy apának legyen PhD-ja. Meg, hogy jobban megértsük a nyelvelsajátítás mechanizmusát. Kiderült például, hogy a családtagok intuitív módon ráéreznek, mikor tanul épp új szót a baba, és ilyenkor automatikusan módosítják saját beszédmódjukat is.

A videóhoz bekapcsolható a magyar felirat!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindent az általános iskolai beiratkozásról

Dívány 2017. április 6., csütörtök 06:47

Közeledik az általános iskolai beiratkozás időpontja, akinek aktuális, most érdemes átgondolni, biztosan minden sínen van-e. 

Kit?

Főszabályként azt a gyereket kell iskolába íratni, aki augusztus 31-ig betölti a hatot, aki valamilyen okból hat évesen nem megy iskolába, az legkésőbb az azt követő évben válik tankötelessé.

Mikor? 

A 2017/2018. tanévre történő általános iskolai beiratkozásra az alábbi időpontokban kerül sor:
2017. április 20. (csütörtök) 8.00 – 19.00 óra között
2017. április 21. (péntek) 8.00-18.00 között

Tapasztalataink szerint - ha meg tudjuk oldani - érdemes nem reggel 8-ra odamenni tolongani, az időrend az állami iskolákban nem számít, és 11-kor vagy délután 3-kor nem lesz ott nagyjából senki, pláne a második napon nem, az első nap reggelén viszont hosszú lesz a sor.

shutterstock 462015946

Milyen iratokkal? (ez a hivatalosan kötelező, az adott iskola kérhet még más iratot is!)

  • a gyermek  lakcímkártyáját, hivatalos nevén a "személyazonosítására alkalmas, a gyermek nevére kiállított személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt" 
  • az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást (általában az óvoda adja, néha a nevtan).

Ha a körzetes iskolába visszük a gyereket, viszonylag egyszerű dolgunk van.

Ez a legegyszerűbb eset. A beiratkozáshoz a megadott napokon (április 20-21) reggel 8 és délután 7/6 között el kell menni a választott iskolába. A kötelezően szükséges dokumentumok:

- a gyermek lakcímkártyája (hivatalos nevén: a gyermek személyazonosítására alkalmas, a gyermek nevére kiállított személyi azonosító és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány)
- óvodai szakvélemény (hivatalos nevén: az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolás), vagy nevelési tanácsadó szakvélemény

Emellett egyes iskolák kérhetik még:

- a gyerek születési anyakönyvi kivonatát, 
- TAJ kártyáját
- orvosi igazolást
- szülő személyi igazolványát és lakcímkártyáját

Mindig a választott iskolát kell megkérdezni, milyen iratokat kérnek a beiratkozáskor. Az iskolában ki kell töltenünk a jelentkezési lapot, lefénymásolják a bemutatott iratokat, és meg is vagyunk, a körzetes gyereket az iskola köteles fölvenni. Elvileg, aztán ha túl sok a körzetes gyerek, akkor mégsem.

Amennyiben a választott iskola a gyermek felvételével kapcsolatban elutasító döntést hoz, a szülő a döntés ellen jogorvoslattal élhet. A szülő az Nkt. 37.§. (2)-(3) bekezdései alapján jogszabálysértésre vagy érdeksérelemre hivatkozással nyújthat be jogorvoslati kérelmet a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül. Az eljárást megindító kérelmet a fenntartóhoz kell benyújtani.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Apa hisztis hülyegyerek lesz, ha megfázik?

Primilla 2017. április 5., szerda 17:17

Hónapok óta fut egy borzasztóan idegesítő tévéreklám, ami egy megfázás elleni szert hirdet. Szerencsére már nem kell sokáig nézni, mert itt a jó idő, és a náthaszezon vége, de azért még néhányszor fel fog menni miatta a pumpa. A sztori ugyanis a következő: ha megfázik, apa egy hisztis hülyegyerekké változik, anya pedig angyali, elnéző mosollyal az arcán tűri.

Értem én a reklámozókat, nyilván elég magasan van a fogyasztók ingerküszöbe, ezért mindig valami nagyobb blődséggel kell előállni, amire felfigyelnek, rendben. Amit viszont nem értek meg, hogy a férfiak miért nem tiltakoznak ez ellen a spot ellen egyáltalán?

Szerintem ugyanis borzasztóan káros és lesajnáló képet sugall ez a reklám a férfiakról. Az pedig egy még sokkal riasztóbb feltételezés, hogy ez valaki szerint vicces lenne. Eleve bántó az alapvetés, hogy egy egyszerű náthától egy férfi nem tud uralkodni magán, és egy tenyérbe mászó, hisztis kis gnómmá változik, aki semmivel sem különb egy dackorszakos kétévesnél. Arrébb löki a tányért, duzzog az asztalnál, és ez teljesen normális, mindenki tudja, hogy ilyenek ezek!

Elmagyarázom egy párhuzammal: vajon mit szólnánk egy olyan PMS-t enyhítő gyógyszer reklámhoz, aminek az a tételmondata, hogy ne közelítsetek anyátokhoz, mert menstruálni fog? Oké, ma egy tűzokádó sárkány (lángnyelvek, pokolbéli képek érkeznek), de beveszi a gyógyszert, és elmúlik. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A diákok jövője csak parasztáldozat

Primilla 2017. április 4., kedd 14:30

Nem lennék most azoknak a szülőknek a helyében, akiknek a gyereke éppen a CEU-ra jár. A helyzet az ő szemszögükből a következő: A gyerek tegnap még egy menő egyetem szépreményű hallgatója volt, ma pedig, hát, mondjuk úgy, hogy kihúzták a lába alól a talajt, és jelen pillanatban senkinek gőze sincs, hogy hogyan tovább. És akkor még finomak voltunk.

Mert itt így megy ez. Tegnapelőtt a dolgozók nyugdíjmegtakarítása, tegnap a legnagyobb példányszámú napilap, ma meg egy egyetem tűnik el. Hogy miért? Hát, mikor miért. Mikor mire van szükség, vagy mire haragszanak meg, ki lesz az ellenség éppen.

Azt szeretném mondani, hogy az ember sok mindent lenyel, de ha a gyerek jövőjével kezdenek el játszani, azt már nem. Az egyetem nem óvoda, (és ha már itt tartunk, a szakgimnázium sem!) amit persze, bezárnak, mert racionalizálni kell, aztán legfeljebb kicsit kényelmetlenebb lesz egy kilométerrel arrébb hordani a gyereket reggelente, nem baj, megszokják.

Egy egyetemre bejutni (pláne Magyarország egyik legmenőbb egyetemére, mert a CEU az!) évekig tartó, kőkemény munkával, céltudatos tanulással jár. Meg persze lemondással a gyerek, és az egész család részéről. És hatalmas örömünnep, ha sikerül, a szülők büszkék és boldogok, a gyerek sínen van.

Aztán egyszer csak hopp, egyik napról a másikra, gyorsan hoznak egy törvényt, amitől az egyébként kiválóan működő, és remek szakemberek ezreit adó egyetem nem működhet tovább Magyarországon. Nyilván nem szakmai alapon, mert hát olyant nem találtak, hanem mert csak, mert ma éppen a „tulaj” az ellenség. Persze nem volt ez mindig így, volt idő, amikor még jó volt Soros-ösztöndíjasnak lenni. De hát azok az idők már elmúltak, elfelejtődtek, de leginkább: mit számítanak?

Elmondom, hogy mit üzennek ezzel szülők millióinak. Először is, hogy bárki, bármikor ellenséggé válhat, és ha véletlenül úgy alakul, nincs az az isten, vagy törvény, ami megmenti őt. Legyen az egy jó nevű egyetem, napilap, vagy a gyerek jövője. Habár az utóbbi csak járulékos veszteség, nevezzük parasztáldozatnak. Nem számít a gyereked! Te sem számítasz, csak az számít, hogy ők mit akarnak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért szívatják a közteresek a szülőket?

Primilla 2017. április 4., kedd 07:03

Gyerekblogként eddig sem volt szokásunk, és továbbra sem áll szándékunkban politikusok alá adni a lovat, de a minap olyat szólt a főpolgármester, aminek én személy szerint felállva tapsolok.

Egy félmondatban megemlítette ugyanis, hogy nem nézi jó szemmel, hogy az iskolák környékén kényszerhelyzetben lévő szülőket büntetnek a közterület-felügyelők. A témával az elevenemre tapintott, elmesélem, miért.

A nagyobb gyerekem Sopronban járt óvodába. Sopron szinte teljes egészében fizető parkoló övezet, ami jórészt belátható: elképesztően sok a (bevásárló)turista, magyar szót szinte alig hallani, végül is miért ne lehetne pénzt kérni a közterület használatért, úgy is, mint parkolás?

Csakhogy, ennek megfelelően az óvoda környéke is parkolóövezet volt, ami minden reggel egy meglehetősen bizarr rituálét vont maga után. Leparkoltam az ovi előtt, kiemeltem az autóból a csecsemő kisfiamat, majd kibújt a hároméves kislányom is. Elsétáltunk az 5-20 méterre lévő parkolóautomatához, megváltottam a jegyet.

shutterstock 181410356

Közben a lányomat folyamatosan szóval tartottam, hogy eszébe ne jusson kiszaladni az útra, vagy elcsellengni mellőlem. Több kezem ugyanis nem volt, amivel őt is foghattam volna, egyikben a babát tartottam, másikkal az automatát nyomkodtam. Aztán visszasétáltunk az autóhoz, kinyitottam az ajtót, betettem a szélvédő mögé a pakolócédulát (a hároméves még mindig szabadon állt mellettem, miközben a frász kitört, nehogy kiszaladjon), majd besétáltunk az oviba. Eléggé stresszes volt.

Mára persze már az sms-parkolás miatt ugyanez könnyebb, csakhogy drágább is. Alkalmanként egy kényelmi díjjal drágább, az összeg a használt az alkalmazástól is függ, de 20 munkanappal és naponta két parkolással számolva már ezresekről beszélünk, és ez még nem a parkolás, csak a kényelmi díj.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyenek a mai gyerekek a tanár szemével

(bj) 2017. április 3., hétfő 06:47

Az utóbbi húsz évben hihetetlen sebességet diktál a kor, ez pedig logikusan számos változást generál mind a gyerekek, mind a velük foglalkozó felnőttek (szülők, pedagógusok) körében. Arról már írtunk, hogy hogyan látják a mai gyerekeket az óvónők, a gyerekpszichológus vagy a gyermekorvos, de pedagógus szemmel még nem veséztük ki a témát. Ebben volt segítségünkre most Parditka Orsolya, az Új Budai Alma Mater Általános Iskola igazgatónője.

Az egyik legnagyobb és legfontosabb változás a mai gyerekek (és szülők) számára az, hogy hihetetlen mennyiségben érhető el információ – legyen az tudáshoz, tananyaghoz kapcsolódó, vagy bármilyen ismeretanyag a világról.

A gyerekek szemszögéből nézve a túlzott információáradat több negatív következménnyel járhat. Az egyik ilyen, hogy bár valóban elérhető számukra mindenféle információ, de ennek a feldolgozására ők még sokszor nem elég érettek. Képesek az adathalmazok reprodukálására, viszont ezek értelmezéséhez még nincsenek kellő szinten.

shutterstock 423633661

A sok információ és adat koraérettnek tűnő gyerektömeget eredményez szinte minden életkorban, ami képes tévútra vinni akár a szülőket, akár a pedagógusokat. Merthogy nem koraérett, hanem csak annak tűnő gyerekekről van szó! Az ilyen típusú információ nem jelent valós tudást és tapasztalatot, ami pedig a legfontosabb lenne. Saját tapasztalatok kellenének ahhoz, hogy ezek az adathalmazok beépüljenek, a gyerek belső valójává váljanak, azonban kimaradnak azok a folyamatok, amik ahhoz kellenének, hogy ezek az infók belsővé váljanak, hogy a fejlődésüket szolgálják.

Ez pedig a szabadidő drasztikus csökkenésével, a feladatok, mindenféle különórák számának emelkedésével, és az életkorhoz igazodó tevékenységek elmaradásával magyarázható.

Mozgás, mozgás!

Nem ritka, amikor hosszan érvelnek amellett szülők, hogy a finommotorikát hogyan fejleszti egy kétéves gyereknél az ipad nyomogatása, ahelyett, hogy gyurmáznának, különböző anyagokba rajzolnának (homok, gríz). Komoly probléma, hogy a pedagógusok is hajlanak erre a kényelmesebb megoldásra, arra, hogy a fedő tudásra építve nincs szükségük a gyerekeknek az alapozásra, pedig egészen 10 éves korig mindent a mozgással kéne megtámogatni!

Mozgáson keresztül fejlődik a gondolkodás, az agy – mindent ide kéne visszavezetni, és ezen keresztül kellene elérni, meg kellene találni azokat a kapcsolódási pontokat, amivel beépülhet a tudás. 

A másik probléma manapság az, hogy hatalmas a szakadék a gyerekek és a felnőttek tudása között abban, hogy hogyan találnak, használnak információkat, infokommunikációs eszközöket, és ez sok esetben tud gátja lenni annak, hogy egy nyelvet beszélve, együtt tudjanak működni. Nem arról van szó, hogy ne lenne szükség a hagyományos tanulási formákra, de létszükséglet lenne a mai pedagógusoknál, hogy ismerjék, használják a mai eszközöket, fontos lenne, hogy a pedagógusok legalább értsék, hogy miről beszélnek a gyerekek. Ahhoz, hogy bármilyen téma nevelési szituációvá tudjon válni, egy nyelvet kellene beszélni!

És a szülők?

A sok információ szintén negatív hozadéka, hogy szorongást generál felnőttekben és gyerekekben egyaránt. Mivel az információk rendelkezésre állnak, értékelni viszont kevéssé tudják, a szülők már a gyerek születésétől fogja próbálják irányítani életét, ami, ha nem társul önmérséklettel, nem lesz más, mint foglalkozások, programok egymásra halmozása, amiket mindenképpen bele akarnak szuszakolni a gyerekek hétköznapjaiba, a szabadidő rovására.

Ebben persze az intézmények is társak, mert azok meg akkor lesznek népszerűek a szülőknél, ha ezeket az igényeket kielégítik. Ez pedig azt eredményezi, hogy a gyerekek leterheltek lesznek, nem lesz szabadidejük, stb. 

shutterstock 144566138

És hogy hogyan viselik ezt a gyerekek? A többségük „jó kiskatonaként” beáll a sorba – azt a szorongást, amit a szülők saját magukban keltenek azzal, hogy nem járt esetleg a gyerek születésétől babaúszásra, nem kezdte el a bölcsiben az idegen nyelvet stb. - ezt a gyerekek is átveszik sajnos. Az lesz számukra a természetes, hogy napi 8-9 órában végrehajtják kötelességeiket, hogy aztán hazaérve már csak pihegni legyen erejük. Persze vannak olyan gyerekek, akik ellenállnak, ők rögtön kapnak is gyorsan beilleszkedési, vagy magatartászavaros bélyeget.

Ami nagyon veszélyes, hogy ezzel az életritmussal a spontán helyzetek száma minimálisra csökken a gyerekek életében, pedig ezeknek a helyzeteknek a tanulásban nagy szerepe lenne, ugyanis ezek a szituációk azok, amikor saját döntéseket tudnak hozni, amikor meg tudják élni, hogy valamiben kompetensek.

Az irányított helyzetekben kívülről hozott szabályok szerint kell akár egy edzést, akár egy zeneórát végigcsinálniuk. Nincs benne kockázat, nincs benne saját felelősségvállalás, nem tudnak döntéseket hozni, hanem csak szépen menetelnek A-ból B-be, B-ből C-be, és ha egy váratlan helyzet adódik, akkor le is fagynak.

Borzasztóan sokan küzdenek stresszel, a gyerekek nagyjából harminc százaléka szorong, aminek változatos tünetei vannak: alvászavar, körömrágás, tépés, evészavar, hangulatingadozás, valaki bezárkózó lesz, és nem mer kapcsolatot teremteni, valaki sírással reagál, és valaki verbális-fizikai agresszióval vezeti le a feszültséget.

Mit tehet a pedagógus?

A pedagógusokon nagyon sok múlik: elérhetővé vált sok olyan tanítási módszer, ötlet, eszköz, amit korábban csak alternatív iskolák használtak. A gyerekeket be kell vonni az oktatási folyamatba: passzív résztvevők helyett aktív részesei kell(ene), hogy legyenek. Másféle pedagógus-kompetenciákra van már szükség, kincstári, tekintélyelvi tisztelet helyett partneri viszony kell. A tanár a tanítási folyamat irányítója, de inkább katalizátora, mozgatója kéne, hogy legyen.

Az órákon a gyerekektől olyan mennyiségű impulzus érkezik, amire reagálnia kell a tanárnak, és ezt az oktatási folyamatba kellene beépíteni és adaptálni, hiszen a pedagógusoknak épp olyan fontos, hogy spontán helyzetekbe kerüljenek, és arra reagálni tudjanak, mint a gyerekeknek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sportanyuk: élsportoló gyerek anyjának lenni életforma

Koncz Andrea 2017. április 2., vasárnap 14:21

Könnyű összekeverni a saját ambíciónkat a gyerekével, nehéz felismerni, meddig szabad valamit erőltetni, és mikor kell elengedni.

Kevés cikkel kapcsolatban kapunk annyi pozitív visszajelzést, mint ami a versenysportoló gyerekekről szólt. Sokan, sok fórumon kérték, folytassuk a témát, nézzük meg más aspektusait is. Lássuk most a versenysportoló gyerekek szüleit. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nézegess gyerekeikkel együtt alvó apákat

Aladár 2017. április 2., vasárnap 11:49

Ne feledkezzünk meg az apákról sem, hirdeti a @dontforgetdads. Még akkor sem, ha szemlátomást többnyire alszanak. Ez az Insta profil a csupán bébiszitterként (vagy sehogy sem) funkcionáló apa sztereotípiájával vette fel a harcot.

Hogy mindez szívet melengető, vagy inkább kicsinyes, ki-ki döntse el maga, szerintünk klassz dolog minél többféleképpen tudatosítani, hogy az apa ugyanannyira fontos a gyerek életében, mint az anya. Mindenesetre itt van néhány apa, ide kattintva pedig még több képet találtok az apa-baba kapcsolatról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szomorú: aki csak képeslapokat szeretne a szülinapjára

Dívány 2017. április 2., vasárnap 11:09

Aaron Stampernek nincs könnyű kamaszkora, három éve leukémiás. A fiúnak április másodikán lesz a 16. születésnapja, amire nem kért mást, mint képeslapokat, hogy érezze, van még kapcsolata a világgal. Arról már biztosan lemaradtunk, hogy a lapok időben odaérjenek, de annak is biztosan nagyon örül majd, ha néhány hét múlva kap néhány jókívánságot a világ egy ilyen távoli szegletéből. Ha írnátok neki egy lapot, ide küldjétek:

Aaron Stamper, 2795 Pea Ridge Road Irvine, KY 40336. USA

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vizuálisan: ezért kell rendesen bekötni a gyereket

Aladár 2017. április 1., szombat 11:48

Egy szülő sem szeretné, hogy valaha is testközelből kelljen megfigyelnie, mi történik a gyerekülésben ülőkkel egy felborult autóban. Nem árthat azért szembesülni vele, hogy is nézne ki egy ilyen szituáció, és mire kell figyelni a gyerek becsatolásakor, hogy vészhelyzet esetén is biztonságban tudhassuk.

Ez a Facebook poszt jól érzékelteti, mi történik valójában, ha balesetezünk, és hatásos emlékeztető arra, hogy mindig győződjünk meg róla, elég szoros-e az öv. Persze nem kell minden autóút előtt végrehajtani a tesztet, csak végiggondolni, mi lenne, ha. 

Miután bekötötted a gyereket, kérdezd meg magadtól, nyugodt lélekkel fejjel lefelé fordítanád-e az ülést - szól az emlékeztető. A poszt népszerűsége a képet készítő nőt is meglepte. "Nem gondoltam, hogy ezt ilyen sokan meg fogják osztani. Különben átöltöztem volna" - írta a kép alá utólag.

Úgy tűnik, már a menopauza után sem lehetetlen a gyerekvállalás

Aladár 2017. április 1., szombat 11:31

A New Scientist riportja arról adott hírt, hogy egy új eljárással 2 korábban a menopauza miatt már nem termékenynek talált nőnek is sikerült teherbe esnie. A többnyire sportbalesetek esetén használt, a résztvevők saját vérét használó eljárás úgy tűnik, idősödő petefészkeket is képes újra üzembe állítani.

Az áttörés egy görög nőgyógyász, Kostantinos Sfakianoudis nevéhez köthető, akinek az új eljárás segítségével 27-ből 11 nő esetében sikerült visszafordítania a menopauza folyamatát. Az eljárás során vérlemezkékben gazdag saját plazmájuk beinjekciózásával keltették újra életre a kérdéses szöveteket.

shutterstock 252222439
Távolról sincs vége, olvasson még »

A fiam lánytestbe született

Brownie 2017. március 31., péntek 14:10

“Egy világ omlott össze bennem, amikor Jázmin elárulta, fiúnak tekinti magát és a Tóbiás Benjamin nevet választotta. Attól a naptól kezdve, hogy "előbújt", a gyász minden fázisát átéltem” - mesélte a Díványnak egy transznemű fiú édesanyja.

Magyarországon nincs intézményesített ellátás transz* gyermekek számára. A szülők sok esetben tanácstalanok, környezetük előtt szégyellnivalónak gondolják a család helyzetét és abban reménykednek, hogy a gyerek „majd kinövi” transzneműségét. Azt pedig már nem kell ecsetelni, milyen komoly következményei vannak, ha a gyerek az elutasítás, a meg nem értettség, a kirekesztés vagy a bántalmazás áldozata.

Tóbiás2.png
Fotó: Tuza Zoltán
Távolról sincs vége, olvasson még »

Te jó ég, semmi sem lesz ebből a gyerekből!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 30., csütörtök 19:02

Nem csinál semmit, csak zenét hallgat, chatel és nézi a plafont? Ne irigyelje a stréberek szüleit, hosszú távon általában a "lusta"gyerek jár jobban. Neki ugyanis lesz élete.

A szülők kisebbik része olyan szerencsés, hogy elmondhatja, szerinte jó úton halad a tinédzser korú gyereke, megteszi, ami a dolga, van motivációja ahhoz, ami fontos (leginkább a tanulásról van szó), és ha így folytatódik, akkor minden rendben lesz.

Sokkal jellemzőbb vélekedés, hogy lusta, nem érdekli az iskola, csak a barátaival lóg a telefonon, chaten vagy videojátékokra pazarolja az értékes óráit. Az anyák és apák csodálkoznak, hiszen mintaként nem ezt látja a kölyök: azt látja, a szülők korán kelnek, mennek dolgozni, este otthon házimunkáznak, ügyeiket intézik.

shutterstock 495720532

Tegyük hozzá, nem minden kamasz lusta, ott van a másik véglet, akinek az egész napja be van táblázva, iskola után megy az edzésre, onnan a nyelvórára, otthon tanul, beájul az ágyba, és kezdődik az egész elölről. A szombati mozizást pedig lemondja, ha hétfőre tettek egy témazáró dolgozatot.

Sok szülő választaná ezt, de nem biztos, hogy ez jobb, sőt, bármilyen meglepő, ebben több a veszély, mint ami az órák hosszat plafont bámuló, zenét hallgató, csacsogó tinit fenyegeti. Ha sarkosan akarjuk megfogalmazni, a tanulást lehet később is pótolni, de azt, hogy éljen az ember, sokkal nehezebb.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így neveld a gameredet

Aladár 2017. március 30., csütörtök 17:47

Egy ELTE-n készült kutatás eredményei azt mutatják, hogy a videojátékok szerelmesei közt viszonylag gyakori a valamilyen mértékű problémás játékhasználat. A 3400 résztvevőt vizsgáló kutatás a gamerek közel ötödénél észlelt valamilyen problémát, 15%-ukat sorolták a közepesen veszélyeztetett, 3%-ukat pedig a súlyosan veszélyeztetett kategóriába. 

Nem lehet mindegyiküknél videojáték-függőségről beszélni, de azért érdemes odafigyelni rájuk. A függőség megléte érdekes módon nem a játékra fordított idő függvénye, a személyiség, a szociális háttér és a játékhoz való hozzáállás az igazán fontos tényezők.

„A videojáték-függőség kutatása még relatíve új tudományterület, így hivatalosan nem is tartozik a mentális betegségek közé, pedig a nemzetközi kutatások a problémás játékosok arányát 3% és 20% közé becsülik, és Magyarországon is több százra tehető a számuk” – mondta el Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője. 

shutterstock 605565098 (1)

A függőség jelei

Fantáziálás: gondolatban akkor is a játékról álmodozik, amikor éppen nem játszik

Megvonási tünetek: hiányérzet és feszültség keletkezik benne, amikor nem játszhat

Túlhasználat: nem tudja kontrollálni a játék mennyiségét, pedig szeretné

Belefeledkezés: elveszti az időérzékét, teljesen elmerül a játékban és emiatt elhanyagolja a feladatait

Konfliktusok: a fenti okokból összetűzésbe kerül a környezetével, gyakran hazudik a játékkal töltött idő mennyiségéről

Elszigetelődés: elhanyagolja a barátait, kapcsolatait, így magányossá válik

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egyszer csak hopp, arrébb ugrott az iskolai körzethatár!

Primilla 2017. március 30., csütörtök 12:18

Mit tehet a család, ha egyik reggel arra ébrednek, hogy már nem a gyerek iskolájának a körzetében laknak, pedig el sem költöztek, csak a körzethatárokat tolták el mellőlük csendesen? Ez persze csak akkor jelent gondot, ha a családban van még olyan gyerek, akit ugyanoda szeretnének beíratni, ahová a nagyobb jár, akkor viszont komoly probléma. Főleg, ha egy népszerű iskoláról van szó, ahol mindig nagy a túljelentkezés. Vigyázz, kész, rajt: indul a hatévesek versenye az iskoláért!

Blankáék az egyik budai kerületben laknak, három gyerekük van. A legidősebb, Panni harmadik osztályos, a közeli általános iskolába jár, reggelente pár perc sétával ott is vannak. Gyors búcsúpuszi után Blanka már mehet is tovább a kicsikkel az óvodába.

shutterstock 302459378

Szeptembertől a középső gyerek is iskolás lesz. Blanka nyugodt volt, már azt is tudta, kinek az osztályába szeretné adni, minden ment a maga útján, amikor egyszer csak szóltak neki, hogy alighanem gondok lesznek. Időközben ugyanis megváltoztatták az iskolai körzethatárokat, ezért az ő lakcímükkel a középső gyerek már nem ide tartozik, hanem egy másik, távolabbi intézménybe. Az pedig nem túl valószínű, hogy marad ki hely, ahová "külsősként" becsusszanhat a gyerek, mivel az iskolába rendszeresen többen jelentkeznek lakcímmel, mint ahányan beférnek. A testvérgyerekre pedig csak azután járhat kedvezőbb elbírálás, ha a körzetesek nem töltik meg a helyeket.

Blanka két dolgot tehet: követi a szabályokat, és szeptembertől két iskolába, plusz egy óvodába hordja a gyerekeit, a másik lehetőség, hogy beszáll az iskolás szülők nemzeti extrém sportjába: szerez a gyereknek egy kamu lakcímet az iskola körzetében. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A nindzsák meg lerúgják a gyerek fejét

Primilla 2017. március 29., szerda 17:11

Ha már a buta rajzfilmekről kiderült, hogy nincs velük nagy gond, utánajártunk, mond-e valami felmentőt a tudomány a csihipuhi műfajról. Rossz hír: nem. Az erőszak tényleg erőszakot szül. De mi tartozik ide?

Fiatal, szingli nő koromban meg voltam róla győződve, nincs az az isten, hogy az én gyerekeim valaha játékfegyvert kapjanak a kezükbe. Sőt, úgy fognak felnőni, hogy tudomásuk sem lesz arról, hogy a fegyveres erőszak egyáltalán létezik a világon. Aztán, ahogy lenni szokott, megszülettek a gyerekeim. Először egy kislány, akivel tökéletesen valóra is válthattam az elképzelésemet, akivel beigazolódott az elméletem helyessége, tessék, így kell gyereket nevelni.

Aztán megszületett a fiam. Azóta az erőszakot mélységesen megvető, pacifista lelkem nap mint nap kapja a pofonokat; az egyébként szelíd, hétéves kisfiam, aki soha nem bánt senkit, a fiúkkal rend szerint kommandósat, nindzsásat, szamurájosat, meg katonásat, és egyéb ilyen harci játékokat játszik a világ minden kulturális hagyománya szerint, amihez megfelelő méretű játék fegyvereket is kunyerál természetesen.

shutterstock 520281448

A játékhoz pedig, szellemi háttérként, már-már kötelezően tini nindzsa teknőcöket, transformerseket, és egyéb harcos-erőszakos animációkat kellene figyelemmel követnie a tévében, hogy le ne maradjon a többiektől. Igaz, ezt nem szoktuk engedni neki, de azért mindig próbálkozik, hátha csökkent időközben az ellenállásunk.

Mivel legutóbb, nem kis döbbenetemre, megtudtuk a gyerekpszichológustól, hogy a Spongya Bob, Sanjay és Craig, és hasonló, „idióta” kategóriájú rajzfilmekből jót is ki lehet hozni, arra gondoltam, megkérdezem, mi a helyzet a csihi-puhi típusú animációkkal. Hátha a tudomány jelenlegi állása szerint ezekkel kapcsolatban is tud valami felmentőt, de legalább biztatót mondani Peer Krisztina.

Hát nem tudott. Az erőszakos rajzfilmekkel most is ugyanaz a helyzet, amit korábban tudtunk: egyáltalán, semmilyen szempontból nem jó, ha a gyerek ilyeneket néz, ezért, ha egy mód van rá (márpedig miért ne lenne?) el kell kerülni, hogy ilyeneket lásson a gyerek. Röviden összefoglalva azért, mert az erőszak erőszakot szül, de ezt azért kifejtjük bővebben is. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

24 klasszikus, amit megnézhetsz a gyerekkel Netflixen

Aladár 2017. március 29., szerda 00:00

Rajzfilmek, film-filmek, kutya, Bruce Willis.

Moziba menni a gyerekekkel nem várt izgalmakat is hozhat a szülők számára, és persze a kínálat sem mindig az igazi. A Netflix most orvosolja ezt a problémát. Itt van 24 klasszikus családi film, amit bármikor megnézhetünk, ezekkel biztosan nem fogunk mellé. Ajánlók korosztályok szerint.

A legkisebbeknek

Anasztázia

Anasztázia most 20 éves, de a filmmel még többet utazunk vissza az időben.

FernGully, az utolsó esőerdő

 '92-es film, de környezetvédelemre nevelni sosem késő. 

Egyiptom Hercege

 Mózes hangja eredetileg Val Kilmer, és történelemleckének sem utolsó.

Tarzan

Egy igazi könnyfacsaró, de felemelő Disney klasszikus. 

Csibefutam

Váratlan hősök és sok nevetés.

Z, a hangya

Lehet, hogy utána nehezebben megy majd a hangyaírtás. 

Csodacsibe

Már csak a címéért is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Menjen egyházi iskolába, ha nem vagyunk hívők?

Primilla 2017. március 28., kedd 15:06

Iskolaválasztás előtt a szülők mindenféle szempontokat mérlegelnek, ezeknek egy része olyan elvont, hogy vajon tetszik-e tanítónő a gyereknek, és viszont. Más szempontok pedig nagyon is gyakorlatiak: például hány perc alatt lehet reggelente beérni, vagy indul-e eszperantó tagozatos osztály? És ott van még a fenntartó kérdése is, ami szintén egy fontos gyakorlati tényező.

Amikor a lányom négy évvel ezelőtt iskolába ment, a városunkban négy általános iskola volt, közülük kettő önkormányzati, és kettő egyházi fenntartásban. A négy iskolából egy messze van, úgyhogy az eleve kiesett, reálisan tehát egy önkormányzati (azóta állami), egy református és egy katolikus iskola közül választhattunk.

A református iskola mellett döntöttünk, habár utoljára három évvel azelőtt jártunk templomban, akkor is egy unokatestvérem esküvőjén. Ez a cikk a saját tapasztalataimról szól: katolikusnak keresztelt, hitbuzgónak egyáltalán nem mondható családként jó döntésnek bizonyult-e református iskolába adni a gyerekeket? Vagy másképp: vállalható-e egy egyházi iskola egy nem vallásosan nevelt gyereknek, vagy úgy fogja magát érezni ott, mint… ööö… Pilátus a credoban. 

shutterstock 268247162
Távolról sincs vége, olvasson még »

Egy kinőtt szemüveg kincset ér - valaki másnak

Primilla 2017. március 28., kedd 07:40

Szívszorító, hány olyan gyerek (és felnőtt) él az országban, akinek kéne a szemüveg, de a családnak nincs rá pénze. Nekik segít a Szeretet háza, és mi is segíthetünk, ha van otthon kinőtt, megunt, lecserélt keret. Mutatjuk hogyan.

"Amióta az eszemet tudom, szemüveges voltam. Egészen kicsi koromtól, tudod, az, akinek ilyen rugósan rátekeredik a fülére a szemüveg szára. Anyukám mesélte, hogy amikor gyanús lett nekik, hogy nem látok, és megkaptam az első szemüvegemet (6 dioptriás, nem kevés), percekig tátott szájjal csak néztem körbe-körbe, még levegőt is alig vettem, annyira lenyűgözött a világ. Utólag pedig értelmet nyert, miért az volt az első szavam - még szemüveg nélkül -, hogy: lámpa. Valószínűleg semmi mást nem láttam odáig." - mesélte kolleganőm.

A szemüveg sokszor igenis problémát jelent. Mármint nem az, hogy hordani kell, hanem az, ha viselni kellene, de nincs. Például azért, mert nincs rá pénze a családnak. Pedig a szemüveg nem olcsó mulatság, csak a keret akár (több) tízezer forintba kerülhet, ahogy lencséért is időnként egy kisebb vagyont kell kiadni.

Ahol viszont szemüveges van a családban, időről időre keletkezik felesleg is. Kinövi a gyerek a keretet, változik a dioptria, változik a divat, vagy egyszerűen csak ráun a régire, és újat csináltatnak. Ezek a már használt keretek pedig sokszor nagyon jól jönnének azoknak, akik nem tudják megvásárolni az újat.

Nemrég egy olyan kezdeményezésbe botlottunk a Facebookon, amelyeknek a lényege, hogy ezeket a feleslegessé vált szemüvegkereteket összegyűjtik, és eljuttatják a rászorulóknak. A program gazdája a soproni Szeretet Háza, amit három éve hoztak létre segíteni vágyó civilek.

Az egész úgy kezdődött, hogy soproni vendéglátósok karácsony környékén étellel vendégelték meg környékbeli rászorulókat. Aztán egyre többféle kérés futott be hozzájuk, egyre több helyen látták, hogy mennyi ember szenved szükséget valamiben, és elkezdték komolyan venni a segítést – mondta el a Díványnak Dombi János.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A pszichológus nem boldog a fütyis színezőtől

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. március 27., hétfő 15:06

Nem ettől lesznek lelki betegek gyermekeink, és egy pillanatig sem hiszem, hogy ez a füzet a legnagyobb veszély, ami manapság egy kisiskolásra leselkedik. De kétségtelen, hogy problematikus a kiadvány, több szempontból is, és ideális esetben nem így kellene a gyereket felvilágosítani.

Látható, hogy a valós jelentőségénél sokkal nagyobb port kavart az Interneten az általában „fütyis színezőként” becézett nemrég megjelent kiadvány. Érezhető, hogy sokakat megmozgatott a téma, mert záporoznak a kérdések, hogy (amennyire lehetséges), hideg fejjel, pszichológusi szempontból mit lehet erről mondani.

Ami a vitatott fejezetet illet, kezdjük a konklúziónál: nem ettől lesznek lelki betegek gyermekeink, és egy pillanatig sem hiszem, hogy ez a füzet a legnagyobb veszély, ami manapság egy kisiskolásra leselkedik. De kétségtelen, hogy problematikus a kiadvány, több szempontból elmondható, hogy ideális esetben nem így kellene a gyereket felvilágosítani.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Riszpekt: személyes vallomás a feleség és anya haláláról

Dívány 2017. március 27., hétfő 15:03

Rio Ferdinand visszavonult angol labdarúgó, 81-szeres angol válogatott focista. Feleségét rákban vesztette el, és a BBC hamarosan bemutatandó dokumentumfilmjében arról beszél, hogyan dolgozta fel a család az asszony elvesztését az azóta eltelt csaknem két évben. A filmet holnap (március 28) mutatják be, és hamarosan online is elérhető lesz itt.

Ferdinand a beharangozó kisfilmben arról beszél, ez az a tragédia, amivel képtelen volt szembenézni, és hiába próbált a felesége erről beszélni vele a halálát megelőző időszakban, ő egyszerűen képtelen volt megnyílni, nem tudta elfogadni, mi várható.

Az asszony halálát követően viszont egyedül maradt felelős a gyerekekért, és azért, hogyan tudják együtt feldolgozni az őket ért veszteséget, és milyen válaszokat tud ő adni a gyerekeknek abban a helyzetben, amikor nincsen magyarázat.

"Mindennél jobban szerettem a feleségemet. Nem hittem el, hogy a legrosszabb valóban megtörténhet. Amikor utoljára otthon volt, megpróbált erről beszélni. De... én egyszerűen kizártam ezt. Nem voltam rá hajlandó. Ez az egyetlen olyan dolog az életünkben, amin együtt kell átmennünk [a gyerekekkel], de nekem nincsenek válaszaim számukra, és ez aggasztó, kísérteties dolog. Nehéz, amikor nem beszélnek róla, mert csak ülünk, és azon gondolkozom: mi jár a fejükben? Hol vannak most? Aggódnak? Boldogok? Szomorúak? Mindegyikükért aggódom, de... a két fiú ... ők különösen... nehéz. Szeretnék valamit, amivel segíthetek nekik, hogy tudjanak erről beszélni, és képesek legyenek... nem nekem adni valamit... csak hogy tudjam, hogy rendben vannak, mert most nem tudom. Belül elkezdtem kicsit megnyílni, kicsit lélegezni azt hiszem. Megnyitni az elmémet, hogy gondolni tudjak olyan kis pillanatokra, amikben együtt volt részünk. Erre korábban nem voltam képes."

Ferdinand olyan családokkal beszélt, akik hasonló veszteségen esten át, hogy segítséget kapjon ahhoz, hogyan tudják családként jól feldolgozni a gyászt. És megosztani a terhet. 

"Úgy érzem, mostanra sokkal jobban fel vagyok vértezve a helyzet kezelésére, mint az elején. A gond, amit megosztunk, feleakkora lesz."

Nagy, nagy riszpekt Rio Ferdinandnak. A dokumentumfilm biztosan nem lesz vidám élmény, de nagyon fontos témáról szól. Érdemes visszanézni majd néhány nap múlva a BBC oldalára, hogy mikor válik elérhetővé a teljes film.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A veszélyes kapcsolat öt jele, amit minden gyereknek ismernie kell

Aladár 2017. március 26., vasárnap 15:42

Az erőszak nem minden formája fizikai. Nem csak nők lehetnek áldozatok. Nem csak párkapcsolatokon belül gyakori az érzelmi megaláztatás. Öt jel, amit meg kell tanítani a gyereknek, hogy időben felismerje, ha valami nem stimmel egy másik emberrel való kapcsolatában.

„De legalább nem ver.” Rengeteg nő szájából elhangzott már a mondat, gyakorlatilag az érzelmi erőszak félkész definíciójának is felfoghatjuk. Jó pár torz ötlet él a fejekben azzal kapcsolatban, mi az, ami már erőszaknak minősül. Az erőszak nem minden formája fizikai. Nem csak nők lehetnek áldozatok. Nem csak párkapcsolatokon belül gyakori az érzelmi megaláztatás.

A szavak és az erőszak egyéb nem-fizikai formái gyakran legalább olyan rombolóerővel bírnak, mint az ütések és pofonok. Fontos dolog a gyerekek életében, hogy minél korábban tisztában legyenek azzal, milyen előjelei lehetnek annak, ha egy barát vagy partner veszélyforrást jelent, hisz az érzelmi erőszak felismerése jóval nehezebb feladat, mint egy monokli kiszúrása. A következő néhány kérdés segíthet eldönteni, veszélyben vagyunk-e, hiszen ezek egy később bántalmazóvá - testi vagy lelki értelemben bántalmazóvá - fajuló kapcsolat első jelei. Minden gyereknek tanítani kéne, kortól és nemtől függetlenül.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés