A feldolgozott élelmiszerek csomagolásán található E-számok között több tíz olyat is találunk, amelyek arra utalnak, a termékhez színezékeket használtak. Ha a címkén E100 és E180 közötti jelölést látunk, biztosak lehetünk abban, hogy az élelmiszer valamilyen színezőanyagot tartalmaz. Ám jó, ha azt is tudjuk: a gyártók az ijesztő E-számok helyett manapság egyre gyakrabban nevezik néven a színezéket a csomagoláson.
Szebb lesz tőle az étel
A színezőanyagok legalább olyan fontos szerephez jutottak az elmúlt években, mint az illatozó és ízeket adó aromaanyagok és ízfokozók, hogy mutatósabbá tegyék a különféle élelmiszereket. Az élelmiszeripar ezeket az anyagokat a termékek színének élénkítésére és a feldolgozás közbeni elbomló színanyagok pótlására használja, ezekkel állítja helyre az eredeti színeket.
Természetes eredetű színezékek
A színezékek között a természetes és a mesterséges közötti átmenetet a természetes eredetű anyagok adják. Míg a természetes színanyagok ugyanúgy találhatók meg az élelmiszerekben, mint a természetben, a természetes eredetűekkel kapcsolatban ez már nem mondható el. Ezeket ugyanis állati vagy növényi eredetű anyagokból nyerik ki, majd kémiai átalakítás után juttatják a termékbe.
A természetesek még hasznosak is
A színanyagok egy csoportjától olyannyira nem kell félnünk, hogy újabb kutatások arra is rájöttek, a természetes színezékek nemcsak a termékek küllemének tesznek jót, hanem jelentős az egészségvédő szerepük is. Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök-táplálkozáskutató szerint a koleszterinszintet csökkentő, antioxidáns és más hasznos biokémiai hatásaikat vizsgáló tudományos kísérletek olyan biztatóak, hogy e színanyagokat ma már tápanyag-kiegészítőként is használják.
Laborban „született” színek
Nem úgy, mint a laboratóriumban, vegyipari úton előállított, emberi szervezet számára ismeretlen mesterséges színezékeket, amelyek ugyan lehet, hogy a természetes színanyagoknál sokkal stabilabbak, fény- és hőállóak is, nincs jellegzetes íz- és szaganyaguk sem, és a színezőképességük is jóval erőteljesebb, ám egészségi szempontból kockázatosabbak.
Ezeket vagy tolerálja a szervezetünk, vagy allergiát, intoleranciát váltanak ki, főleg a gyerekeknél.
Tóth Gábor szerint célszerű tehát megfontoltan és óvatosan vásárolnunk, különösen akkor, ha a családunkban a kisgyermekek mellett esetleg allergiás, asztmás vagy gyengébb immunrendszerű felnőttek és idősebbek is vannak.
Akár gyerekek, akár felnőttek számára csak a természetes színezékeket ajánljuk, és az ipar is már inkább ezeket használja.
Allergiát okozhatnak?
A már egyébként is hosszú ideje és sokat vitatott, ma is használatos mesterséges színezékeken belül több vegyülettel kapcsolatban is kételyek merültek fel.
„Egyes vizsgálatok szerint a sárga szín létrehozására használatos tartrazin (E102) az egyik legtöbb allergiát kiváltó színezék, amely feljegyzések szerint asztmát és csalánkiütést okozhat” – tájékoztatott a szakember, majd hozzátette:
Magyarországon ezt szerencsére általában egy természetes színezékkel, béta-karotinnal helyettesítik.
Emellett a kinolinsárgát (E104), külföldi vizsgálatok alapján pedig narancssárga-S-t (E110), a kárminsavat (E120), a neukokcint (E124), a brillantfekete BN-t (E151), a patentkék V-t (E131) és az indigókarmint (E132) is allergiaokozással „gyanúsítják”, ahogyan az anattó, bixin és norbixint (E 160/b) is, noha ez utóbbiak természetes anyagok.
Hiperaktivitás vs. színezékek?
Az allergológusok azonban már arra is régóta keresik a választ, hogy vajon tényleg van-e összefüggés a színezékek és a hiperaktivitás között. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy fest, hogy igenis létező a kapcsolat, ám elhallgathatatlan tény, hogy a kockázatok jobbára a genetikai háttértől, az életmódtól és a környezeti terheléstől is függnek.
Ezekben találhatjuk meg
Noha ma már a gyártók minimális szintre csökkentették a színezékek alkalmazását, még jó pár termékben előfordulnak. Lássuk hát a Magyar Élelmiszerkönyv alapján, hogy milyen élelmiszerekben bukkanhatunk ezekre!
- Amarant (E 123): aperitif borokban, 15 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú italokban, kaviárban;
- Eritrozin (E 127): gyümölcsalapú (cseresznye) élelmiszerekben;
- Barna FK (E 154): füstölthering-alapú termékekben;
- Alumínium (E 173): torták, sütemények, drazsék díszítésére használt külső cukorbevonatokban;
- Ezüst (E 174): csokoládék díszítésére és likőrök adalékanyagaként használják, úgy, mint az aranyat (E 175);
- Titolrubin BK (E 180): segítségével sajthéjat festenek;
- Annatto, bixin és norbixin (E 160/b.): margarinok, finom, tartós lisztes pékáruk, fagylaltok, jégkrémek, likőrök, ömlesztett sajtok, tej- és nem tejalapú desszertek, snackek (száraz sós burgonya, gabona- vagy keményítőalapú rágcsálnivalók) extrudált vagy puffasztott termékek, füstölt hal, ehető kolbászburkoló anyag, vörös Leicester sajt, extrudált és puffasztott gyümölcsízű reggeli gabonatermékek.
A szakértő öt tanácsa
- Mindig olvassuk el az összetevőket a csomagoláson, a felhasznált E-számokat vagy azok neveit kötelező jelölni.
- Utcai árusok (édességek, cukorkák), önálló csomagolással nem rendelkező élelmiszerek (cukrászsütemények, fagylaltok) esetén érdeklődjünk az eladónál, vagy keressük meg az allergiákra vonatkozó kiírást, különösen, ha gyerekeknek vásárolunk valamit!
- Ismerjük meg a főbb természetes összetevőket, és inkább olyan termékeket vásároljunk, amelyekben ezek találhatók!
- Érzékenyebb bőrű, emésztőrendszerű és idegrendszerű gyerekek, valamint felnőttek esetében legyünk fokozottabban óvatosak a mesterséges színezékekkel!
- Figyeljünk a színezett élelmiszerek mennyiségére, például üdítőitalok esetében, a meleg évszakban inkább a vizet részesítsük előnyben!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
