Azt mondja, Sportolj, hogy egészséges legyél!, de azt érzi, hogy ciki egy dagi gyerek. Azt mondja, Tanulj, hogy felvegyenek!, de azt érzi, négyest nem hoz, aki okos. Egy életen át visszük a nyomokat.
Vagy legalábbis megpróbálkoznak ezzel.
Eddig is tudtuk, hogy nem jó, de az új kutatások szerint rosszabb, mint hittük. A bosszantó az, hogy lenne biztonságos alternatíva.
Arról szól a nevelés: segítsünk a gyereknek olyanná válni, hogy boldog és egészséges legyen, nem pedig, hogy olyanná váljon, amivel minket tesz boldoggá.
Az nem baj, hogy a gyerek egyedül szeretné megenni az egész csokit, sőt, érthető, ettől nem kell magát szégyellnie. Viszont meg kell tanulnia, hogy ez nem mindig lehetséges, néha osztozni kell.
Inkább mutass példát arra, hogy az ember néha fél, néha szomorú, de ezek elviselhető, sőt, feloldható érzések.
Sokszor meglazul a barátság, mikor valakinél megszületik az első baba, pedig akkor lenne igazán szükség rá. Tanácsok, hogyan őrizzétek meg a kapcsolatot!
Keménynek és kritikusnak kell lenni, ha sikeres gyereket akarunk? Hát nem! Tippek, mit mondj, hogy jobban menjen a tanulás!
A kamasz ugyanúgy várja, hogy szót tudjon érteni velünk, mint mi. Csak mást vár a beszélgetéstől, mint amit kap: megértettséget, nem pedig okítást.
Ha nem komfortos az anyaszerep, az gyakran azért van, mert túlzó, felesleges elvárásokkal terheljük magunkat. Merjük magunkra szabni a szülői szerepet, és azt követni, ami nekünk fontos!
A függőségekkel lelki űrt próbál betölteni az ember. Azzal védjük meg gyerekünket, ha megadjuk neki a szeretettség, kapcsolódás, értékesség érzését.
A szülő is ember, aki hajlamos megsértődni, bár a gyerek nem mindig direkt bánt meg minket. De akkor miért mond/tesz ilyen fájó dolgokat?
Ha egy férfi párja gyereket vár, azt kérdezzük tőle, hogy van a felesége. Később arról érdeklődünk, hogy van a baba és az anyuka. Néha megkérdezhetnénk azt is, ő hogy van.
Ahogy Vekerdy mondta egyszer: van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír az, hogy minden a családon múlik. A rossz hír ugyanez.
"Rossz" büntetéssel menekülőstratégiába kényszerítjük a gyereket, például eltitkolja, ha hibázott, azaz hazudjon, és még távolabb kerülünk egymástól
Kevesebb önfegyelem, több emlék, gyors figyelmi váltások, jobb érzelemfelismerés és implicit memória.
A családi szokások és minták értékeket örökítenek át, de néha traumákat, bénító félelmeket is. Tanuljuk meg elengedni, amire már nincs szükség!
Néha magányosak vagyunk, és egyedül érezzük magunkat, de az igazság az, hogy rengeteg anya megy keresztül ugyanezen - fogalmazott a hercegné.
Kevesebb játékszer = kreatívabb, együttműködőbb, magabiztosabb gyerek, kevesebb felnőttkori függőség. Tippek, hogy csináld.
Imádom a gyerekem, de amikor ötödszörre jön, hogy nézzem meg a rajzát, legszívesebben sírnék, hogy hagyjon békén. Nem rossz anya vagy! Introvertált.
Sokszor a kamasz mellett jövünk rá, valami lényegeset rontottunk el a nevelésben. Na de mit lehet ilyenkor még tenni?
Panaszkodó barátaink egy része nem csak hisztizik, a szülői kiégés mérhető, és hosszabb távon veszélyei is vannak.
Miközben ütnek, hogyan tudok magamra úgy gondolni, mint aki méltó a tiszteletre, arra, hogy vigyázzanak rá? Ha ütnek, akkor ezt meg lehet tenni velem.
A problémák felét már meg is oldottuk, ha elfogadjuk, ilyenkor a dolgok változnak, és senki sem hibás, ha több a vita.
Hajón élni két ovissal? Mikrobuszban utazgatni hatan kilenc éve? Világvándor családokat kérdeztünk, miért jó ez, és mindenki ugyanazt felelte.
Az anyuka szerint a dizájner cuccok önbizalmat adnak a három éves kislánynak, aki "mindig is szerette" a luxust. Nagy az isten állatkertje.
Annyira szeretnénk jól csinálni, és mindent megadni, hogy néha észre sem vesszük, vannak dolgok, amiket nem kéne erőltetni. A pszichológus listája.
Magunk ostorozása (Mekkora hülye barom vagyok!) nem motivál, hanem épp ellenkezőleg, szorongást kelt és tehetetlenné tesz.