Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A legelső részben a naturizmus lelki összetevőire és a nehéz kezdetekre koncentráltunk (Mi van, ha meglátják a meztelen feneked?), a másodikban (Nem csípi be ott lent a karabíner?) a bizniszt és a nudista alpinizmust egyaránt érintve addig jutottunk, hogy a naturizmus zöld.
Azért szoktam levetkőzni, mielőtt besétálok a tengerbe, hogy ne legyen vizes a ruhám, utána pedig azért maradok meztelen, mert úgy kényelmesebb – mondja erre a korábban már idézett meggyőződéses, akit azért megelégedéssel tölt el, hogy ezzel a globális felmelegedés ellen is küzd. A naturista úgy küzd, hogy
miközben meztelen, egy csomó mindent nem csinál.
Értelemszerűen nem koszolja össze a ruháját, amit utána ki kellene mosni. Nem nyúl hanyagul a zsebébe rágóért, és hajítja el a papírt. A legkevesebbet talán a meztelen fürdőzés nyom a latban: globális környezeti hasznot azok hajtanak, akik egyéb tevékenységeiket is szívesen folytatják pucéran.
Aki sokat meztelen, az nemcsak kevesebbet mos (vizet és vegyszereket spórolva), hanem lényegesen kevesebb ruhát is koptat el. Kevesebbet shoppingol, így kevesebbet utazik. Nem arra izgul, hogy miket vehet fel, hanem arra, hogy mikor veheti le azt, ami rajta van.
Ráadásul – mondják az ökológiailag érzékeny naturisták (például: EcoNudes) – az, aki megszokja, hogy meztelen, a felmérések szerint
a természetes dolgokat részesíti előnyben
az élet minden területén. Hajlamosabb természetes anyagból készült ruhát venni, természetbarát szereket használni mosáshoz, főzéshez. Érzékenyebb a környezetvédelmi kérdésekre, mert a viruló természet nélkül a naturizmust is megette a fene. Akkor csak a meztelen teniszparti maradna.
A saját eszközeimmel támogatom a harcot: ma reggel például nem csupán a globális, hanem a személyes felmelegedésem ellen is küzdve elmulasztottam felöltözni. Ez az állapot egészen a házunkon dolgozó vakolóbrigád érkezéséig tartott, akiket érthető okokból sem én, sem a csajom nem próbáltunk rábeszélni a közösségi nudizmus irányába tett első bátor lépésre. (Látszott rajtuk, hogy nem érdekli őket a környezetvédelem.)
A közösségi naturizmus roppant szórakoztató, az egyetlen bajom vele, hogy a nagy természetesség közepette elvész valami fontos. A naturisták általában kínosan ügyelnek arra, hogy a meztelenséget ne hozzák összefüggésbe a szexszel. Ami rendjén is van, ugyanakkor tény, hogy egy meztelen bowlingmeccsen
az ember nem csókol úgy két guritás közben a párja nyakába,
ahogy egyébként természetesen tenné. Mert akkor a végén a többiek is rákapnak, és azt gangbangnek hívják. A magam részéről ezért inkább maradok a házamnál, a különféle vizek partjainál és a jól megválogatott társaságnál… ahol nem kell előre kitalálni, hogy ez ilyen meztelenség vagy olyan. Bárhogy is foglalunk állást, mindenesetre köszöntsük tisztelettel Konrad Hepenstrick-et, ha összefutnánk vele az olasz–francia–svájci Alpok környékén.
