Éljük az életünket, termelünk, fogyasztunk, termelünk, fogyasztunk… és nem is tudatosodik bennünk, hogy mindeközben óriási mennyiségű hulladékot termelünk.
A keletkezett szemét jó része hulladéklerakókban, illetve égetőkben végzi.
A szeméttelepek hulladékhegyei nagy tömegű, nehezen lebomló anyagokat is tartalmaznak, némelyek szinte sohasem lesznek az enyészeté.
Megoldások és a realitás
A környezetterhelés mértékének csökkentésére többféle megoldás létezik.
A leghatékonyabb, de legkevésbé működtetett lehetőség az, hogy eleve kevesebb szemetet termelünk.
Reális alternatíva lehetne a visszaváltható csomagolóanyagok alkalmazása – sajnos ezzel sem igazán élünk. Szeméthegyeink szaporodásának gátat vethetnénk úgy is, hogy a természetben maradéktalanul lebomló csomagolóanyagokat, úgynevezett biopolimereket használunk – ez a megoldás jelen pillanatban hazánkban nem elterjedt.
Az egyetlen, a gyakorlatban széles körben bevezetett és működtetett megoldás az újrafelhasználás. Ehhez szelektív hulladékgyűjtésre van szükség, amelyet országos szinten működtetünk. Hogy hogyan és milyen hozzáállással, arról egy országos felmérés adatai árulkodnak.
Hajlandóság és kifogások
A TNS Hungary Kft. 2008 végén készített egy országos reprezentatív kutatást az ÖKO-Pannon Kht. megbízásából, amely a magyar lakosság szelektív gyűjtési szokásait vizsgálja. A megkérdezettek – 1005 fő – válaszaiból kiderült, hogy a lakosság 96%-a tud a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségéről. Azt, hogy helyben van-e szelektív gyűjtésre lehetőség, a válaszadók háromnegyede nyilatkozta.
A felmérésben részt vevők fele pedig azt vallotta, hogy szelektálva gyűjti a saját háztartásában képződött hulladékot.
Ez az adat a visszagyűjtött hulladék mennyiségét tekintve nem biztos, hogy megfelel a valóságnak – vélik a szakemberek. Azok között, akik elkülönítve gyűjtik a különböző hulladékféleségeket, sok az értelmiségi és a nagyobb településen élő lakos.
Akik nem gyűjtik szelektíven a háztartási hulladékot, többféle kifogással élnek. Olyanokkal, mint: nincs értelme, mert úgyis összeöntik, messze van a lakóhelytől a gyűjtőhely, a körülmények nem adottak a gyűjtés kivitelezéséhez, különben sem tudják, hogyan kell csinálni… A felmérésből kiderült, hogy többségükből főként a hajlandóság hiányzik, az ismeretek hiányát a megkérdezettek több mint harmadrésze említette indokként.
A szelektív gyűjtés kétféle módon történhet: el lehet vinni a szemetet hulladékgyűjtő szigetekre vagy udvarokba, illetve adott esetben érte is jönnek. Az előbbivel – az adott település lehetőségeit tekintve – a megkérdezettek 91, illetve 6 százaléka, az utóbbival pedig 21 százalékuk élhet. (Az átfedések abból adódnak, hogy bizonyos hulladékok gyűjtésére többféle megoldás is kínálkozhat egyszerre.) Ha a 2006-os, hasonló felmérés adataival összehasonlítjuk a mostanit, kiderül, hogy bár a válaszadók még mindig a gyűjtőszigetes megoldást részesítik előnyben, a háznál történő begyűjtést előtérbe helyezők aránya nőtt.
Szelektíven: egy a kukába, egy mellé
A környezetvédők és a hasznosításban érdekeltek is egyetértenek abban, hogy a begyűjtött hulladék mennyisége szempontjából a háznál begyűjtés a hatékonyabb, ám nagyobb fajlagos költsége miatt meggondolandó, hol érdemes alkalmazni.
A gyűjtőszigeteken összegyűjtött szemétről elmondható, hogy meglehetősen nagy tisztaságú, csupán 5-6 százaléka nem odaillő – ez örvendetes! Az azonban már nem annyira, hogy a szigetek körül szeméthegyek éktelenkednek, melyek eltakarítása sok pénzbe kerül. Budapesten tavaly 700 milliót költöttek e célra.
Ami a végső következtetést illeti, az ÖKO-Pannon Kht. örül annak, hogy egyre többen élnek a szeletív hulladékgyűjtés lehetőségével, a Hulladék Munkaszövetség (HuMusz) viszont azt mondja, hogy nem elvetendő ez a lehetőség sem, de a tényleges megoldás a megelőzés és az újrahasználat – azaz a fa, üveg, textil csomagolási módok alkalmazása.
A megelőzésről és az újrahasználatról cikkünk második részében szólunk.
