Orosz klímakutatók nemrégiben meglepő kijelentést tettek: a globális felmelegedés, az üvegházhatás és a széndioxid kibocsátás növekedésének összefüggéséből csak az utóbbi tekinthető tudományosan bizonyítottnak.
A széndioxid a légkörrel viszonylag homogén keveréket alkot, így az ipar- és közlekedésmentes területeken (ma még ilyen a Föld felszínének túlnyomó része) mért széndioxid koncentráció objektív tudományos adatnak tekintendő. Más a helyzet az üvegházhatással, ami egy bizonyítatlan, és véleményük szerint bizonyíthatatlan elmélet, a Földre alkalmazni nem szerencsés. Mert mi van akkor, ha az üvegház ablakait nyitva tartják? Akkor az üvegház, a beeső sugárzás ellenére lassan, de biztosan felveszi a környezet hőmérsékletét. A Föld egy ilyen nyitott rendszernek tekinthető. Minden korábbi csillagászati, légkörfizikai mérés azt bizonyítja, hogy a Földre beeső és a Földről távozó sugárzás egyensúlyban van, a földfelszín elnyelési együtthatójának növekedése nem mutatható ki.
A földfelszín, vagyis a bioszféra átlagos hőmérsékletét - amihez képest a globális felmelegedés mértékét objektíven viszonyítani lehetne - nem ismerjük. Egyszerűen nem állnak rendelkezésre olyan reprezentatív térbeli és időbeli adatsorok, amelyekből ez kiszámítható lenne. Felmerül a kérdés, hogy akkor minek nem szabadna 2 fokkal emelkednie?
(forrás: Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal)
