Kajdi Csaba élete kívülről akár egy fényes, irigyelt történetnek is tűnhet: a budai úri fiú, akit barátok tucatjai vesznek körül, aki bejárja a világot, és aki elismert modellügynökként komoly szakmai sikereket ért el. A valóság azonban, mint mondja, sokkal összetettebb.
Noha Cyla története nem a klasszikus „mélyről a csúcsra” mese, gyerekként jócskán kijutott neki a magányból és a veszteségekből, miközben személyes sorsa mögött mélyen gyökerező, generációkon átívelő történelmi sebek húzódnak.
„Azt mondta a pszichológus – akinél egyszer jártam, aztán ottragadtam három évig –, hogy a mi családunkban folyamatos volt a hazugság. Hazudott a dédnagymama, hazudott a nagymamám – a zsidóságunkról is, hogy védje az anyukámat egy újabb üldöztetéstől” – vallott őszintén Kajdi Csaba, aki néhány héttel ezelőtt megjelent Cyla-terápia című könyvében megannyi családi titokról lebbenti fel a fátylat.
„Terhelt család volt a miénk”
„Azt mondhatom, hogy jó családban nőttem fel. Ha bizonyos dolgokat kiveszek, akkor ezt úgy is meg lehetett volna írni, hogy a budai úri fiú története, aki Monaco, Budapest és Párizs között jön-megy, pezsgőt szürcsölget és a fashion weeken álldogál. Ehhez képest viszont egy terhelt család volt a miénk. Én egy magányos kissrác voltam, bár szórakoztattam a körülöttem lévőket. Sikeres voltam, de sokat dolgoztam.
Deklasszálták a családomat, szóval nem „just for fun” éltek Franciaországban, hanem elmenekültek.
Apám családját a kommunisták, anyámét meg a Horthy-rendszer tette tönkre. Ez a fránya 20. század!” – mesélte a Díványnak Kajdi Csaba, aki apja kettős, kétcsaládos és a szinte hajszálpontosan ugyanolyan berendezéssel fenntartott kétlakásos életéről is őszintén vall.
„Belépünk a lakásba, a nappaliban döbbenten látom, hogy ugyanaz a bútor van, mint nálunk, ugyanaz a bőrgarnitúra, szekrény, váza, dísztárgyak, apám mindenből kettőt vett”
– írja Cyla, aki hálás azért, hogy történetei lejegyzésével sikerült szembenéznie a múlttal.
Kajdi Csaba története bárkié lehetne
A könyv megszületésének azonban nem is ez volt a legfontosabb motivációja, hanem a nap mint nap hozzá érkező rengeteg visszajelzés. Mint mondta, üzenetek százait kapja, amelyekből világosan látszik, mennyire rossz lelkiállapotban van a társadalom, és milyen sokaknak van szüksége kapaszkodókra és őszinteségre.
Noha Kajdi Csaba nem tartja magát pszichológusnak, hisz abban, hogy a megélt tapasztalatok kimondása segíthet másoknak is.
„Bár nem akarok túlzásokba esni, de sok mindent megéltem az életemben, és azt gondoltam, ha ezekről beszélek, talán más is képes lesz őszintén gondolkodni magáról. Amikor például a megcsalásról beszélek, nekem nem az a legszörnyűbb benne, hogy valaki félrelép egy kapcsolatban, hanem az árulás és a hazugság. El tudom képzelni, hogy sokan ugyanezt érzik, de nem tudják megfogalmazni, csak dühösek. És lehet, hogy egy ilyen mondat sok ezer embernek segít felismerni, hogy valójában az árulás és a hazugság fáj” – mondta Kajdi Csaba, aki történetei között
megemlékezett a vele „véd- és dacszövetséget alkotó” első kutyájáról is.
„Csibész volt a mindenem, vele éltem az életem, akiért felelősséget kellett vállalnom, etetnem, sétáltatnom, nevelnem és állatorvoshoz vinnem. Lehet, hogy épp ez a történet segít majd egy anyukának felismerni, hogy az elárvult kislányának jót tenne egy kutya” – magyarázta Cyla, aki ezzel is azt szeretné érzékeltetni, hogy ezekben a történetekben az olvasó azáltal, hogy felismerheti önmagát, kaphat egyfajta segítséget is. Éppen ezért csupán egyetlen mondattal foglalná össze a Cyla-terápia esszenciáját:
„az én történetem lehet a te történeted, vagy a te terápiád”.
Sosincs vége, mindig van valami új
Amikor arról kérdeztük, mit szólna mindehhez a fiatalabb énje, nem önmagáról beszél, inkább azt mondja, a nagymama büszke lenne rá. Ő maga nem tud hátradőlni, mert mindig van valami új az életében, ami előreviszi. És ez a legfontosabb üzenete is:
sosincs vége, sosem szabad feladni.
Ha arra is kíváncsi vagy, Udvaros Dorottya és Lovas Rozi színésznők életében mi a sok közös pont, ezt a cikkünket ajánljuk.
