Az eddieknél nagyobb show-t ígérnek az idei Fashion Awards Hungary díjátadó gálára az Akváriumban, amely idén lesz 20 éves. A május 23-i exkluzív esemény fővédnöke a divat hazai ikonja és szimbóluma, Pataki Ági lesz.
Az immár 20. születésnapját ünneplő Fashion Awards Hungary díjátadó gála a hazai divat szcénájának kedvelt és sokak által követett eseménye. Ahogyan az elmúlt években, úgy az idei, május 23-i eseményen is stylistok, modellek, fodrászok és más szakemberek kerülnek előtérbe a kreatív iparágból.
Az exkluzív eseményen a hazai fashion élet és celebvilág prominens tagjai vesznek részt, no és persze azok, akik a mindennapokban szinte láthatatlanul varázsolják divatossá a modelleket és ismert embereket.
Az est fővédnöke, Pataki Ági hosszú ideig producerként dolgozott, ma azonban már az egészség nagykövete is amellett, hogy 20 évig modellkedett és egy ország csodálta őt a Kálvin tér faláról. Ezúttal örömmel beszélt karrierje kezdeteiről.
Mikor találkoztál először a divat fogamával?
Spanyol idegenvezetőként dolgoztam érettségi után és szerveztem egy „ladys” programot egy magas rangú delegáció hölgyvendégeinek a Rotchild Szalonba. Akkor az volt az egyetlen olyan hely, ahová prominens személyeket be lehetett vinni, ahol nyugati színvonalú divatbemutatón egyáltalán részt lehetett venni. Rotschild Klárának megtetszettem, tolmácsként léptem be a szalonba, de leendő lehettem, de a menyasszonyi ruhát is én viselhettem. Így kezdődött pályafutásom az egyik ágon.
Volt másik ág is?
Igen, az akkori MOME-n végzős Német Andrea fotósorozatot készített rólam a vizsgakiállítására. E portrék közül egyet kiválasztottak az akkor induló Fabulon reklámkampányához. Évekkel később ennek a fotónak a mozaik változata került ki a Kálvin tér egyik tűzfalára. Így indult el a karrierem a másik szálon.
Meddig modellkedtél?
Húsz évig, ami érdekesen hangzik, ha most arról beszélünk, hogy a Fashion Awards 20 éves. Aztán jött egy újabb időszak az életemben, egy újabb húsz, aminek szintén köze volt a divathoz, hiszen Budapest belvárosában nyitottam két butikot.
Szűkösek voltak a lehetőségek, a semmiből kellett építkeznünk az üzlettársammal, de nagyon szerettük ezt a feladatot.
Létrehoztunk egy kis konfekcióüzemet, majd később egy bőrdíszműves műhelyt is. De a rendszerváltás átrendezte a piacot, nem tudtunk sem árban, sem forgalomban versenyezni a nyugatról bejött nagy cégekkel… De jó emlék ez a korszakom is.
És a film?
Közben valahogy a férjem, Gábor révén bejött a film is az életembe, igen. Az is egy csoda volt, az is felölelt körülbelül húsz évet, és remélem, nincs még végleg vége. Ám most is belekezdtem valami egészen új dologba. Mélyen érdekel az egészség és a szépség megőrzésének titka. Meggyőződésem, hogy lehet egyszerre fókuszálni mindkettőre. Így jutottam el Szabó Gál Bencéhez, akivel hosszú előkészítés után megalkottuk és piacra dobtuk a termékcsaládomat. Nagyon sok munka és zéro kompromisszum van benne. És hát a visszajelzések azóta is bennünket igazolnak, kapom a leveleket, hogy szebb lett az illető haja, körme, nem fáj a csípője, térde, tündöklőbb az arcbőre. Persze nem csodaszerek ezek, de rendkívül hasznosak, növelik az életminőséget. Bármibe is fogtam az életem során, ahhoz, hogy igazán minőségi termékekkel tudjak előállni, szükség volt igazi szakemberekre is.
Mindig kerestem olyan partnereket, akikkel együtt, közösen tudtunk sikereket elérni.
Hosszú távon gondolkodom, mindig mindenben a minőséget keresem. Amennyiben eddig sikerült, most már nem adnám fel.
Mi a helyzet most a divat és Pataki Ági kapcsolatával?
Egyre érdekesebben alakul ez, mert ahogy minél távolabb kerülök a professzionális múltamtól, annál jobban érdekel a divatvilág. Örömteli számomra, hogy van egy-két olyan cég, márka, amelyek már nemzetközi színvonalat képviselnek. Aeron fan vagyok, ezt azért lehet tudni rólam, de gyakorlatilag nagyon sok eseményre megyek el, mert inspirál látni ezt a fejlődést, hogy hogyan alakul a fashion közege itthon, hová tartanak a brandek. Ezért is vállaltam el a fővédnöki feladatot a Fashion Awardson. Elkötelezett híve vagyok a magyar divatnak.
