A Vajdaság északi részén, a Tisza jobb partján járunk, 42 kilométerre a szerb–magyar határtól. Helyszínünk a Délvidék egyik legrégebbi települése, amelynek területét kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően az őskortól fogva lakták. Nevét először a 13. század elején említi egy okmány: ekkor már saját templommal rendelkezik, és forgalmas tiszai átkelőhely. Az 1400-as években konfliktusba keveredett Szeged városával, utóbbi ugyanis szabad királyi városként adómentességet élvezhetett, az itteni réven mégis (jogtalanul) vámot szedtek azoktól a szegedi polgároktól, akiknek a Szerémségben voltak szőlőbirtokaik.
Mátyás király nem volt hajlandó településünket szabad királyi várossá tenni, csak utódjától, II. Ulászlótól nyerték el a helyiek ezt a kiváltságot. 1697-ben a Savoyai Jenő vezette egyesített hadak világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek itt a török hadakkal szemben, és ennek köszönhetően szabadult fel az ország majdnem egésze az oszmán uralom alól, később ennek hatására fejeződött be a törökök európai térhódítása. Napjainkban a Szerbiához tartozó, kb. 18 ezer főnek otthont adó város a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja, ugyanis a lakosság 80 százaléka magyar.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
