Csíziónak a huszonnégy hexametersorból álló verses naptárat nevezték a középkorban és a kora újkorban, amelyből ugyan nem lehetett megtudni, hogy az egyes dátumok a hét melyik napjára esnek, de szerepeltek benne az állandó egyházi és világi ünnepek, események és a fontosabb névnapok – írja O. Nagy Gábor nyelvész.
A naptárversből minden hónapra két-két sor esett, mely annyi szótagból állt, ahány napja az adott hónapnak van: január első feléhez a Cisio Janus Epi sibi vendicat Oc Feli Mar An versike tartozott, amelynek első szava január elsejét, vagyis „az Úr körülmetélésének ünnepét”, latinul Circumcisio Domini-t jelölte. A magyar köznyelv ebből a rövidítéses szócskából nevezte el az egész verses naptárat csíziónak, hasonlóan ahhoz, ahogy más szövegeket is a kezdő szavakkal volt szokás megnevezni (például a Miatyánk és a Hiszekegy).
Európában az első csíziók a 12. század második felében keletkeztek, a legrégebbi hazai naptárvers pedig egy 15. század végéről származó kéziratos könyvben, az ún. Peer-kódexben maradt fenn. A 16-17. századtól kezdve a köznép körében terjesztett olcsó naptárak gyakran közöltek egyéb hasznos információkat is, például az időjárással, a terméssel, az álomfejtéssel kapcsolatos okosságokat, amelyek tudóit joggal gondolták ismerőseik művelt, a világ dolgairól tájékozott személynek, vagyis olyannak, aki érti a csíziót.
Újraindult Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
