Sass Flóra Afrika

Sass Flóra 1841-ben jött a világra magyar nemesi családban, amelynek tagjai sokfelé szóródtak szét. Flóra az erdélyi ághoz tartozott, életét azonban nemcsak ez határozta meg, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc is. A körülöttük élő oláh parasztok a családot szinte teljesen kiirtották, Flóra testvére és szülei is elhunytak. A kislányt oláh dajkája mentette meg, aki a támadás során azt hazudta, a gyerek az övé. 

Flórát egy olyan örmény család fogadta be, amelynek tagjai kitartottak a magyarok harca mellett. A kislány nevelőapja Bem seregében harcolt, de ez azzal járt, hogy a szabadságharc leverése után az egész családnak menekülnie kellett. Itt újabb sorscsapás várt a még mindig csak kislánykorú Flórára: Törökországban elszakították családjától, és rabszolgává tették. Tíz évig élt alantas munkákat végezve, míg egy rabszolgapiacon – a mai Bulgária területén – meg nem látta őt Samuel White Baker angol mérnök. Az elegáns özvegyember és a szőke, kék szemű, több nyelven beszélő, intelligens, nehéz sorsú fiatal lány annyira egymásra talált, hogy a férfi – Viddin pasa heves tiltakozása ellenére, aki háremébe vette volna meg a szőke szépséget – kivásárolta őt. Ám Sass Flórából csak az afrikai utazás végére vált Lady Florence Baker, ez pedig később okozott némi bonyodalmat.

Irány Afrika!

Flóra, akinek eddigi élete tele volt tragédiákkal és veszteségekkel, a rabszolgaként töltött évek alatt sem veszítette el erejét, sem kalandvágyát, sem kíváncsiságát. Párja Afrikába készült felfedezőútra, hát vele tartott. Az angolok ebben az időben erősen érdeklődtek a vidék iránt, így Flóráék nem kettesben vágtak neki az útnak 1861-ben, hanem James Augustus Grant és John Hanning Speke társaságában, akik a Nílus forrását kutatták. Flóra nemcsak terhet nem jelentett az expedíció számára, hanem nagyon is hasznos tagjaként vetette latba erejét. Megtanult arabul, így képes volt békét teremteni, amikor helyiek csapata fellázadt az ellen, ahogy szolgaként bántak velük. Ha ezt nem teszi, ott helyben koncolják fel őket. A halál nagyon könnyen rátalált az emberre Afrikában, nemcsak kardoktól, betegségektől, de magától a klímától is: Flóra alig élte túl, amikor napszúrást kapott. 

Ő nevezte el az Albert-tavat

James Augustus Grant és John Hanning Speke nem találták meg a Nílus forrását, s olyan állapotban értek vissza a táborba, hogy csak Bakerék gondoskodása mentette meg őket. Ám maga az expedíció nem volt sikertelen: amikor 1864-ben négyen indultak felfedezőútra, Bakerék lettek az első európaiak, akik meglátták és Viktória királynő elhunyt férje után elnevezték az Albert-tavat és az előtte található Murchison-vízesést Ugandában. Maga a tó ráadásul a Nílus egyik forrását is magában rejtette.

Sass Flóra és a királynő botránya

A párt ezek után nagy örömmel fogadták Angliában, Baker még a lovagi címet is megkapta. Flórát viszont nem tüntették ki, aminek egyik oka az lehetett, hogy nem Baker feleségeként vett részt az afrikai kalandban, házasságot csak később kötöttek. Legalábbis David Livingstone így gúnyolódott feljegyzéseiben erről: „Baker feleségül vette a szeretőjét Kairóban, aki ezt meg is érdemelte azok után, amiken keresztülment érte.” Valószínű, hogy ez a botrány akadályozta meg a királynőt a minden tekintetben a férfiakkal egyenrangúként harcoló Flóra eredményeinek elismerésében.

Újabb utazás és küzdelem a rabszolgaság ellen

1889-ben a walesi herceg támogatásával a Baker házaspár ismét Afrikába utazott. Egyiptom török alkirályának felkérésére segítettek visszaszorítani a rabszolga-kereskedelmet Gondokoróban és környékén. Azonban a probléma sokkal mélyebben gyökerezett annál, mint hogy egy angol pár és néhány fegyveres kísérő meg tudta volna oldani, így több életveszélyes csata után is csupán részeredményeket értek el. Flóra viszont itt szerezte meg becenevét: szőke haját, fehér bőrét az afrikaiak szinte áhítattal csodálták, s elnevezték Hajnalcsillagnak. Mindezt onnan tudjuk, hogy az asszony angol nyelvű naplót vezetett utazásairól. Amit pedig önmagáról nem írt meg, az kiderült férje sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott útleírásaiból: Flóra minden helyzetben feltalálta magát, képes volt délutáni teát felszolgálni a dzsungel kellős közepén, vagy haditervet kovácsolni a rájuk támadó Bunyoro király serege ellen. Ápolónőként és harcosként egyaránt dolgozott, táskájában mindig volt erős szesz, pisztoly, no és persze esernyő. 

Igazi angol ladyként hunyt el

A kalandokat Bakerék végül nyugodt életre cserélték a dél-angliai Devonshire-ben. Samuel Baker 1893-ban halt meg, Flóra pedig 1916-ig élt a birtokon kifinomult angol hölgyként. Utazásaik, megpróbáltatásaik történetét naplóikból ismerhetjük. Flóráé azért is különleges, mert egyértelműen nem a nyilvánosság számára írta, csupán önmagának, így nem találhatók meg benne azok a jóindulatú ferdítések, amelyek a legtöbb útleírást megszépítik. Testközelből ismerhetjük meg az afrikai népek életmódját, gondolkodását, a gyarmatosítás káros hatásait. Angol nyelven William Morrow To the Heart of the Nile: Lady Florence Baker and the Exploration of Central Africa, magyarul Anne Baker: Rabszolgák földjén. Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között 1870–1873 című könyvében olvashatunk róla bővebben – érdemes.