A cuki mexikói víziszörny egész életét lárvaként éli le

Mexikóváros közelében, a Xochimilco-tónál van a természetes élőhelye annak a szalamandrafajnak, amely gyakorlatilag az egész életét lárvaként éli le. A mexikói axolotl (Amblystoma mexicanum) felnőtt, ivarérett korában is megtartja fiatalkori jellegzetességeit, például azt, hogy külső kopoltyúkkal lélegzik. Ezt a jelenséget nevezi a fejlődésbiológia neoténiának vagy pedomorfózisnak.

A neoténiás fajok környezete rendszerint hegyes vagy dombos, az élelem kevés, és jódban szegény. Egy ilyen környezetben a szalamandrák számára előnyös, ha nem érik el a felnőtt méretet, mert így kevesebb és rosszabb minőségű élelemmel is beérik. Ha közvetlenül vagy közvetve sok jód kerül a szervezetükbe, akkor az átalakulás végbemegy, és szárazföldi szalamandraként több és jobb élelmet kell fogyasztaniuk.

Az átalakulás elmaradásának oka a mexikói axolotl esetében az, hogy a pajzsmirigy nem választja el azokat a hormonokat, amelyek hatására az átalakulás végbemenne. Az érintett kétéltűek esetén a metamorfózis elmaradása nem jelent hátrányt, mivel ritkán száradnak ki azok a vizek, amelyekben élnek. Ha mégis, akkor az axolotl lapos, széles fejének két oldalán található, szerteágazó bokorrá terebélyesedett több pár kopoltyúja leválik, és az állat átáll a tüdővel való légzésre. 

Az axolotl metamorfózison átesett felnőtt formáját csak mesterségesen lehet előidézni, ez esetben akár a 25 éves kort is elérheti. „Természetes élőhelyéről ma már csaknem teljesen eltűnt, de albínó változata rendkívül gyakori az állattani kísérleti laboratóriumokban. Szalamandra volta könnyen bebizonyítható, ha az eledeléhez pajzsmirigy-kivonatot adagolnak: ekkor elveszíti külső kopoltyúit, és a normális egyedfejlődésű fajokra, például a Floridában élő ásószalamandrára emlékeztető teremtménnyé alakul” – olvasható David Attenborough Élet a földön című könyvében.

Az axolotl leginkább rákokkal, kisebb halakkal, rovarokkal és kétéltűekkel táplálkozik, táplálékát szaglásával keresi, és a zsákmányt vákuumerővel szippantja a gyomrába. Előfordul, hogy saját fajtársait is megeszi.

Újranöveszti szerveit 

Amellett, hogy kopoltyúval, bőrön át és tüdővel is lélegeznek, a kétéltűek másik általános jellemzője, hogy képesek visszanöveszteni lábaikat, farkukat, több belső szervüket, sőt szívük és agyuk egy részét is. Így van ez az axolotl esetében is: a sérülés után a sebhám serkenti a mögötte levő szövetek fejlődését. Néhány nap múlva láthatóvá válik a regenerációs csíra, amiből az elvesztett testrész pár hét alatt nemcsak simán visszanő, de méretben és formában egyaránt pontos mása lesz az eredetinek.

Vigyori víziszörny

Mexikó őslakosainak, az aztékok mitológiájában Xolotl a tűz, a villámlás, illetve „minden zord dolgok istene”, aki a holt lelkeket az alvilágba vezeti. Csontvázként, kutyafejű emberként vagy fordított lábfejű szörnyként ábrázolták, és egyes értelmezések szerint róla kapta a nevét az axolotl (’vízi szörny, vízi kutya’), valamint a mexikói szőrtelen kutya, a Xoloitzcuintle is. Ahhoz képest, hogy víziszörnyként emlegetik, egyáltalán nem tűnik ijesztőnek, sőt vigyori ábrázata inkább barátságos megjelenést kölcsönöz neki. 

Források: 

• David Attenborough: Élet a Földön 
• Mentalfloss
• Wikipédia

Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!