Az emberiség ősidők óta kísérletezik azzal, hogy különféle állatokat hadviselésre fogjon, a próbálkozásokat azonban ritkán kísérte siker.
Maga az ötlet, hogy állatokat használjanak a hadviselésben, már a középkorban sem volt újnak mondható. „És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé. És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket” – olvashatjuk a Bibliában a Bírák könyvében. Az ókori görögök és rómaiak pedig méhrajokat alkalmaztak az ellenség elrettentésére.
Közismert, hogy a postai szolgáltatások elterjedése előtt a galambokat üzenetek továbbítására használták. Kevesen tudják azonban, hogy a galambokat más célra is bevetették: a városok ostrománál az ostromlók gyújtóbombával látták el őket, hogy visszatérve az ostromlott városba felgyújtsák azt.
Bomba a macska hátán
Nem csak a galambok jutottak erre a szomorú sorsra: egy 16. századi tüzérségi kódexben, a Buch von den probierten Künstenben (Gyakorló művészet könyve), amely bizonyos Franz Helm kölni tüzérnek tulajdonítható, több illusztráció is látható macskákról, amelyeken a szerencsétlen állatokra bombát szíjaztak, abban reménykedve, hogy a macska a lángoló szerkezettel a hátán majd bejut az ellenséges városba. „Miután rárögzítetted a macska hátára a szerkezetet, vidd az ellenséges város közelébe, és gyújtsd meg. Az állat be fog menekülni a településre, s a hátán lángoló fegyver okozta félelem miatt el akar rejtőzni. A menedéket valószínűleg valamilyen szalma, széna vagy egyéb gyúlékony anyagok mellett találja meg, amit percek alatt lángba borít” – javasolta Helm kortársainak.
Bizarr hadviselés
Heim műve valószínűleg 1530 körül keletkezett, s kéziratos formában terjesztették egészen 1625-ig. A kódexet a Pennsylvaniai Egyetem kutatói digitalizálták, Arthur Mitchell Fraas pedig tanulmányt is írt a jelenségről. A korszakban a puskapor jelentősen megváltoztatta a hadviselést, amely a törökök európai jelenléte ellen zajlott. Nem tudni, Helm maga alkalmazta-e a bizarr módszert, de Fraas talált korábbi hasonló példákat is, összesen hetet: többek között az i. e. 3. században szanszkrit nyelvű szövegekben bukkant hasonló technológiára, csakúgy, mint orosz és korai skandináv forrásokban, valamint Dzsingisz kán tetteiről szóló munkákban. Fraas szerint azonban kétséges, hogy a módszer működött volna: szerinte nagyobb valószínűsége volt annak, hogy a rémült állatok nem az ellenséges várba szaladtak be, hanem vissza oda, ahonnét indították őket.
Napóleon és a pudlik
A későbbiek során is bevetettek különböző állatokat a háborúban. Napóleon például a pudlikat kedvelte: futárként és őrkutyaként is használta a kis termetű ebeket, akik valóságos hőstetteket is véghez vittek, például kémeket lepleztek le, vagy megmentették a harci zászlót. Nem csoda hát, hogy a napóleoni sereg minden egyes ezredéhez került egy-egy pudli – kabalaként is jó szolgálatot tettek.
Szovjet megoldás
Az első világháborúban vontatásra, mentőkutyaként és sebesültek szállítására használták a kutyákat, de futárteendőik is akadtak. A második világháborúban a szovjet hadsereg alkalmazott – volna – robbanó kutyákat, de az ebek a csatazajtól megriadva gyakran saját táborukba rohantak vissza, felrobbantva magukat és a katonákat a lövészárkokban. 1942-től belátták, hogy több hasznukat veszik a négylábúaknak, ha robbanószert kerestetnek velük, vagy futárszolgálatra alkalmazzák őket. A britek patkányokkal támadtak:
döglött patkányokba töltöttek robbanószert, majd szétszórták őket Németország felett, abban bízva, hogy a németek összeszedik és eltüzelik őket, ezáltal felrobbantva saját magukat is.
A németek azonban rájöttek a trükkre, így a brit haderők felhagytak a robbanószer töltögetésével, de továbbra is szórták a patkányokat, munkát adva az ellenséges katonáknak.
Denevérek és delfinek
Az amerikaiak nem kutyákkal, hanem denevérekkel próbálták felgyújtani az ellenséges japán városokat. 6000 denevért fogdostak össze, és szerelték fel őket robbanóanyaggal, de a terv nem jött be: a denevérek egyszerűen elrepültek, ahelyett hogy elbújtak volna a célpontok ereszeiben és padlásain, és felrobbantották volna azokat. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as évektől kezdve kerültek az állatok a haditechnikai érdeklődés középpontjába. (Ez volt az az időszak, amikor az űrversenyben is majmokkal próbálkoztak előnyt szerezni.) Palackorrú delfineket és oroszlánfókákat vetettek be a tenger alatti aknák feltérképezésére, hiszen ezek az állatok kifinomult érzékelésüknek köszönhetően viszonylagos pontossággal tudják megállapítani egy-egy tárgy helyét.
Acoustic Kitty, a kémmacska
A hatvanas évek ötlete volt Acoustic Kitty is, azaz a kémmacska. Az amerikaiak az Egyesült Államok területén élő szovjet diplomatákat tervezték így lehallgatni, és ehhez a sebészi beavatkozásoktól sem riadtak vissza: a cica fülébe mikrofont, koponyájába rádióadót ültettek, farkán pedig egy hajlékony antennát vezettek át. A terv az lett volna, hogy a macska-kiborg egy parkban hallgassa ki két férfi beszélgetését, de nem jött össze: az állat sétálni indult, és egy arra járó autó elütötte. A projektet ezután leállították, mintegy 20 millió dolláros veszteséggel zárva.
